Fájdalomterápia: nem enyhül az időhiány

Gondot jelent, hogy a betegeknek mintegy 10 százalékának javasolt invaziv beavatkozásokra nem készült fel a magyar egészségügy - tájékoztatta a Weborvost dr. Kismarton Judit, szakorvos, ügyvéd.

Szerinte a működésben tapasztalható hiányosságok oka elsősorban abban keresendő, hogy a csekély számú fájdalomambulancia legtöbbjében amúgy főállású aneszteziológusok, ideggyógyászok, vagy belgyógyászok, mellékállásban végzik a speciális és komplex ismereteket egyaránt igénylő fájdalomcsillapítást. Országosan mindössze néhány intézetben rendel főállású, erre a tevékenységre specializálódott, de munkája mellett több szakterületen – neurológia, reumatológia, belgyógyászat - is gyakorlatot szerzett orvos.

A hazai egyetemi oktatásban – akárcsak a világ számos országában - nem szerepel azonban ilyen kurzus és szakvizsga. Angliában is csak néhány éve van mód a megszerzésére. Ahhoz, hogy az általános orvos megfelelő ismeret birtokában hagyja el az egyetemet, az eddigi egy óra helyett hazánkban is legalább fél éves fájdalomcsillapítással foglalkozó szemináriumon kellene részt vennie.

Milliók mozgásszervi kínja

A kínokkal együtt járó betegségekre ugyanis csak széles látókörű, a fájdalom hátterét is feltárni képes szakember adhat adekvát és hatékony terápiát. Kétségtelen, hogy először az alapbajt kell gyógyítani, ám a fájdalomcsillapításról annak feltárásáig is gondoskodni kell. Volt rá példa – s ez igazolja a tüneti kezelés szükségességét -, hogy mire megtalálták, vagy egyáltalán meg sem találták az alapbajt, már el is múltak a beteg panaszai – hangsúlyozta.

Kismarton Judit doktornő azt a tévhitet is igyekszik eloszlatni, miszerint a fájdalomambulanciákon megjelenő betegek zömének tumor eredetű kínjait kellene enyhíteni. Elmondta: világszerte évente mintegy 10 millió új daganatos esetet regisztrálnak, akiknek durván kétharmaduknál jelentkezik előbb-utóbb erős, nehezen csillapítható fájdalom. Ezzel szemben hazánkban, a lakosság elöregedése miatt, az 50-60 évesek legtöbbje reumatológiai, mozgásszervi fájdalmaira vár enyhülést is adó gyógyírt. Ezek az idős betegek, olykor kissé megkésve, a deformitással még nem, csak a később jelentkező fájdalommal keresik fel a kezelőorvosukat.

Ennek nyomán nagymértékben megemelkedett a mozgásszervi betegségekkel foglalkozó szakrendelések forgalma. Bár nem minden mozgásszervi betegnek van fájdalma, tavaly megközelítőleg 2,5-3 millió ilyen irányú konzultáció történt. A daganatos betegek durván 70 százaléka szenved a kínoktól.
A fájdalomambulanciákon rendelő orvosoknak azonban nem a gyógyszeres terápia egyetlen fegyverük. Az esetek mintegy 7-10 százalékában olyan idegblokádot, vagy egyéb invazív technikát kell alkalmazniuk, melyhez a megfelelően begyakorolt technika mellett kiváló anatómiai ismeretre, az esetleges szövődmények elhárítására, netán intubálásra, vagy egy nagy véna szúrására is szükség lehet. Ehhez pedig nem elég az aneszteziológusi szakvizsga, valamilyen szinten szükségesek az ideggyógyászati és reumatológiai ismeretek is.

Európa is enyhíti a szigort

A kistérségekben praktizáló háziorvosoktól azonban már nem várható el ez a speciális felkészültség. Ők az elmúlt négy év akkreditált továbbképzésein a gyógyszeres terápia alkalmazásában szereztek kiváló ismereteket. Pontosan tudják, mit kell tenniük a daganatos fájdalmak enyhítéséért, s azt is, miként járjanak el a nem daganatos eredetű fájdalmak csillapításáért. Fontos tudniuk: meddig kompetensek a beteg ellátásában, és ha szükséges, mikor és milyen speciális szakrendelésre kell őket irányítani – hangsúlyozta Kismarton Judit, aki egy legutóbbi tapolcai reumatológiai konferencián örömmel tapasztalta, hogy újabban a reumatológusok is intenzíven érdeklődnek a fájdalomcsillapítás iránt.

A háziorvosoknak ma már kellő kompetenciájuk és lehetőségük van arra, hogy akár a legerősebb, leghatékonyabb fájdalomcsillapítók közül is számosat, térítésmentesen rendeljenek betegeiknek. Idegsebészi, reumatológus, ortopéd és traumatológus szakorvosi javaslatra pedig - 90 százalékos támogatással - akár hat hónapra is felírhatják a daganatos betegeknek szükséges erős hatású szereket. Az alapbetegségtől függően ugyancsak jelentős támogatással rendelhetnek non szteroid gyulladás gátlókat és egyéb adjuváns szereket.

Ezt a liberális tendenciát támogatja egy white paper, fehér lap nevű, 2006 tavaszán elfogadott európai dokumentum is, amely a daganatos és nem daganatos betegek esetében egyaránt célul tűzte ki, hogy segítse az erős hatású, kábítószer tartalmú szerekkel kapcsolatos szigorítások feloldását, enyhítését. Hazánkban a háziorvos két példányban, harminc napi mennyiséget írhat fel a betegnek.

Pénzszűkében csorbuló betegjog

Bár a hiedelemmel ellentétben a legerősebb hatású szereknek kevés a mellékhatásuk, a jól képzett háziorvosok ezeknek a természetes úton történő kivédésében, enyhítésében is segíthetik a betegeket. A paciensek által egyre gyakrabban igényelt, a megfelelő helyen és módon, orvosi vizsgálat, valamint kontroll mellett számos esetben alkalmazott alternatív gyógymódoknak is megvan a maguk helye a gyógyításban. A tapasztalatok szerint a hittel és bizalommal megtámogatott akupunktúra, vagy elektromos stimuláció olykor akár felére is csökkentheti a gyógyszeres fájdalomcsillapítást.

A háziorvos és a beteg zavartalan együttműködésének azonban van egy jelenleg még nem orvosolható akadálya, az időhiány. Pedig egy alapos, lényegre törő orvosi konzultációt követően saját terápiájuk kialakításában is aktívan részt tudnának vállalni a betegek. A túlterhelt háziorvosok azonban – az elvárással ellentétben – kénytelenek a betegséget és nem a beteget gyógyítani -hangsúlyozta az orvos-ügyvéd hozzátéve: a generikus gyógyszerek elsődleges alkalmazására ösztönző rendelet az orvos és beteg között hosszú évek alatt kialakult bizalmi légkört is megmérgezheti.

Kismarton Judit állítja: valamennyi betegnek - figyelemmel a vivőanyagok okozta esetleges mellékhatásokra is – joga van megválasztani a számára legmegfelelőbb terápiát, s azt is, hogy erre mennyi pénzt szán. A hatóanyag fixesítésével – többek között a tablettás morfin esetében is - mindez megoldható lenne, hiszen az OEP a hatóanyagra egyenlő mértékű támogatást adna, míg a többlet költségek - amennyiben ezt vállalják – a pacienseket terhelnék. A betegek jogainak figyelmen kívül hagyása azonban – szerinte - várhatóan, számos jogi lépést von majd maga után.

A krónikus fájdalom csillapításáról a Weborvoson