Fiatal radiológusok állásfoglalása a jogviszony-törvényről

A radiológus szakma szempontjából is több sebből vérzik az egészségügyi szolgálati jogviszony létrehozásáról szóló törvény beterjesztett változata, a fiatal szakemberekéből még inkább. Köztudott, hogy a radiológia hiányszakma, másodállásaik és telemedicinális munkájuk nélkül aligha volna fenntartható a jelenleg elvárt kapacitás. Ugyanakkor betegellátói szempontból is kulcskérdés a 35-45 éves korosztály meg-, illetve itthontartása, márpedig sajnos a törvény beterjesztése, elfogadása, és tartalma sok szempontból ezzel ellentétes irányba mutat.  A döntéshozóknak tudniuk kell, hogy jelen állapotában a 2020. évi C törvény a legtöbb kollégánk számára elfogadhatatlan és a szakma egészét is tekintve teljesíthetetlen - összegezte a Magyar Radiológusok Társasága Ifjúsági Bizottsága állásfoglalását, melyet  alább közlünk.

Mint írták, üdvözlendő, hogy a törvény számos ponton igyekszik rendezni az egészségügyben dolgozók helyzetét. Hangsúlyosan kiemelendő poozitívumok:

● Hálapénz kétoldalú tiltása - erről csak röviden: a képalkotó diagnosztikai szakmák közvetlenül szinte egyáltalán nem érintettek a hálapénz szempontjából, közvetetten “láthatatlan” elszenvedői annak (indokolatlan vizsgálatkérések, nem a klinikai képnek megfelelő modalitás választása stb.).

● Törekvés az alapbérek rendezésére - és a különböző “bónuszok”, ügyeleti bérek számításánál ez legyen valóban az alap!

● Jogviszonyok átláthatóságára való törekvés.

Az Ifjúsági Bizottság által képviselt fiatal radiológusok és radiológiai szakképzésüket folytatók szemszögéből lényeges a törvény szakképzésre gyakorolt hatása. A közzétett bértáblákból látható, hogy jövedelmi szempontból az egyik nyertes korosztály a szakképzésüket folytatók lehetnek. Ez azonban csak akkor tudja érdemben kifejteni hatását, ha lesznek olyan szakmai vezetők, műhelyek, akik a fiatal kollégák képzését megfelelően tudják is majd irányítani.

Továbbá betegellátói szempontból is kulcskérdés a 35-45 éves korosztály megtartása, megfelelő motiválása - sajnos a törvény beterjesztése, elfogadása, és tartalma sok szempontból ezzel ellentétes irányba mutat és komoly energiákat mozgósított a szakmán belül is. Szükségszerű, hogy ezek az energiák ne az ellátás további erodálást segítsék elő, hanem építő irányba, a szakma javára összpontosuljanak.

2020 február végén - március elején, még a járványhelyzet előtt, a szakképzési rendszer átalakítására való felkészülés jegyében végeztünk egy felmérést (ennek eredményeit eddig még nem publikáltuk, háttéranyagként szolgált számunkra elsősorban a szakképzési átalakításhoz). Ott az - egyébként zömmel még szakképzésben részt vevő - válaszadók egyharmada állította, hogy van másodállása a radiológiai szakmán belül.

A válaszadók további 10%-a rendelkezik az egészségügy egyéb területén másodállással (ők kizárólagosan szakképzésüket végzők). Ebből az látható tehát, hogy a - zömmel még szakképzésüket folytató (a válaszadók 75%-a) - fiatal kollégák 40%-a rendelkezik másodállással az egészségügy területén, illetve hogy a szakvizsga megszerzése után törekszenek a szakmán belüli másodállások vállalására. Hangsúlyozandó, hogy a másodállások vállalásával kapcsolatos igények nem csupán az orvoskollégák részéről származó “jövedelemmaximalizálási” igény. Legalább hasonló súllyal esik latba ugyanis az:

● ellátói igény - akár magán, akár közfinanszírozott szolgáltatók esetében (szakmai minimumfeltételek teljesítésének szükségessége, az ultrahang/röntgen diagnosztika a legalapvetőbb szakrendelői/magánrendelői szolgáltatások egyike)

● igénybe vevői igény a páciensek részéről (szintén akár közfinanszírozott - például kistérségi/kerületi szakrendelő, vagy éppen specializált ellátás iránti igény, például intervenciós radiológia -, akár magánellátói szempontok - vizsgálatra szánt időtartam, vizsgálat körülményei, eszközei, illetve újonnan, a járványhelyzet miatt egyre markánsabban megjelenő szempont a vizsgálathoz való hozzáférés is!)

A teleradiológia ma már általánosan alkalmazott eszköz többek között az ellátás optimalizálása, specialisták elérése, másodvélemény kérése szempontjából. Az ilyen szolgáltatások is jellegüknél fogva alapvetően nem főállású jogviszony keretében teljesíthetők. Egyetértünk azzal, hogy a másod (és többed-) állások legyen átláthatóan nyilvántartva, de semmiképp sem ésszerűtlenül korlátozva. Különböző okokból, de a legtöbb radiológus több állásban is dolgozik, így tudjuk nyújtani a radiológiai ellátás teljességét, amiben még így is vannak területi vagy a szakma spektrumából eredő ellátatlan területek.

Szintén a fiatalabb kollégákat érintően szükségesnek tartjuk tisztázni a korábbi jogviszonyokból, a szakképzés során született kötelezettségvállalások lehetséges kifutását. Nem tisztázott, ezért sok kolléga számára aggasztó a szakképzési szerződések, tanulmányi szerződések, Markusovszky/Hiányszakmás ösztöndíjak kötelezettségvállalása. Fentebb említett felmérésünkben a válaszadók csaknem 80%-a részesült valamilyen kötelezettségvállalással járó ösztöndíjban/támogatásban. Ez azt is jelentheti, hogy fiatal kollégáink 80%-át sodorhatja kilátástalan helyzetbe az új szabályozás, kényszerűségből végzett feladattá degradálva a radiológusi szakorvosi tevékenységet.

Tovább árnyalja a képet, hogy viszonylag nagy arányban vannak jelen a képalkotó diagnosztikai szakmákban (radiológia mellett a nukleáris medicinában is) NEAK finanszírozott magánszolgáltatók - akár közvetlen, akár közvetett (jellemzően teleradiológiai szolgáltatók) NEAK finanszírozással. Az ilyen munkáltatóknál dolgozó főállású kollégák számára egyrészt kívánatos volna a minimum a 2020. évi C törvényben rögzített bértábla alkalmazása, másrészt - hasonlóan a 2020. nyarán, a koronavírus járványban végzett tevékenység elismeréséért jutalomként adott 500000 Ft-os kifizetésekhez - pl. a fenti kötelezettségvállalások (alkalmazási formától függő időarányos) elszámoltathatósága. Magyarul: közfinanszírozott (tele)radiológiai teljesítés akár közvetítő szolgáltatón keresztül is minősüljön NEAK finanszírozott munkavégzésnek, így valós teljesítésnek Markusovszky/hiányszakma ösztöndíj esetében.

A bérezéssel kapcsolatosan kívánalom még, hogy az ismertetett bértáblák minimum alapbérnek tekintendők, a pótlékok, ügyeleti díjak ebből arányosan számolandók. Az ismert +40%-os differenciálási kereten túl megemlítendő, hogy a specializált ellátást, nyújtók, tudományos és oktatási tevékenységet végzők, illetve a területileg hátrányos térségekben dolgozók a fentieken túl extra javadalmazásban is részesülhessenek.

A 2020. évi C törvénnyel kapcsolatban a leggyakoribb kritika az 1+1 éves vezényelhetőség - sokszor, sokan írtak már erről, ezért ebben a kérdésben csak néhány szempontot emelünk ki. A békeidőben történő kirendelés, vezénylés a radiológus szakma számára is elfogadhatatlan. Ellenben a radiológia eszköztára rendelkezik lehetséges válaszokkal a területi egyenetlenségek kisimítására, illetve megfelelő motivációval (és a másodállások engedélyezésével) a legtöbb ilyen ellátási igény elvben teljesíthető. Kényszerrel viszont nem fog menni.

Hangsúlyozandónak tartjuk továbbá még azt, hogy a radiológiai szakma felkészült, és bizonyos szegmenseiben már ma széles körben alkalmaz valós szakmai minőségbiztosítási eszközöket - ez mind a szakképzési jogszabályokban, mind a 2020. évi C törvényben is kívánalom. A radiológus orvosok önálló, gyors döntéshozatalt, a klinikai kimenetet alapjaiban meghatározó diagnózist felállító személyek, akik emellett multidiszciplináris csapatokban klinikusokkal, más szakemberekkel kiegészülve hoznak létre és vizsgálnak felül terápiás terveket (legismertebb ilyen pl. az onko-team).

Az idősebb korosztályban jelenleg is bizonyosan jóval nagyobb a magánszolgáltatóknál való munkavállalás, illetve a közalkalmazottitól eltérő jogviszonyban való alkalmazási mód aránya. Az ellátórendszeri struktúra átalakítása önmagában nem oldható meg a szolgálati jogviszony bevezetésével, ennek eredményeképpen pontosan az ellátás hozzáférhetősége fog szűkülni és az is nyilvánvaló, hogy a legelesetebb rétegeket fogjuk kizárni abból. A döntéshozóknak tudniuk kell, hogy jelen állapotában a 2020. évi C törvény a legtöbb kollégánk számára elfogadhatatlan és a szakma egészét is tekintve teljesíthetetlen. Kérjük ezért a döntéshozókat a szakmai szervezetekkel való egyeztetések haladéktalan megkezdésére a 2020. évi C törvény módosításának érdekében és a vonatkozó rendeletek kidolgozásában! Ehhez a munkához a Magyar Radiológusok Társasága Ifjúsági Bizottság is felajánlja segítségét - áll az állásfoglalásban.