Gyermekéleteket mentő antibiotikum

Egy antibiotikum, amelyet Afrikában a vaksághoz vezető szembetegség, a trachoma gyógyítására alkalmaznak, a jelek szerint csökkenti a más betegségek következtében előálló gyermekhalandóságot Etiópiában. A vizsgálatról szóló tanulmány az Amerikai Orvosi Szövetség hivatalos folyóiratában, a JAMA (Journal of the American Medical Association) szerdai számában látott napvilágot.

A trachoma, amelyet a Chlamydia trachomatis nevű kórokozó idéz elő, a kötőhártya idült, fertőző gyulladása. Ugyanolyan tünetekkel kezdődik, mint a többi heveny kötőhártya-gyulladás, nemsokára azonban a kötőhártya áthajlásaiban jellegzetes, szürkésvörös csomók jelennek meg, ezek spontán megrepedhetnek, fehéres heggel gyógyulnak. A szaruhártyán ereződés képződik, a szaru elszürkül, majd kiszárad. A betegség következtében látásromlás és vakság következik be.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020-ra szeretné felszámolni a trachomát. Az Egyesült Államokban az 1970-es évek óta nem fordul elő a megbetegedés, ám a trachoma mindmáig a világ 48 országát sújtja. Etiópia a betegség melegágya, ahol a 10 év alatti gyermekek 48 százaléka trachomában szenved.

"A trachoma gyakorlatilag a nyomor szinonimája" - hangsúlyozta a tanulmány társszerzője, Paul Emerson, az atlantai Carter Központ kutatója.

A kutatók összehasonlították azokat a falvakat, ahol a gyermekeket Zithromax nevű antibiotikummal kezelték, azokkal a településekkel, ahol a kezelést egy évvel elhalasztották. Mint kiderült, az antibiotikum felére csökkentette a gyermekhalandósági mutatókat. A tudósok magyarázata szerint a készítmény segített megelőzni olyan betegségeket, mint a tüdőgyulladás, hasmenés és a malária, azt a három kórt, amelyek a legtöbb halálos áldozatot szedik az etióp gyermekek körében.

Azokban a falvakban, ahol kezelték a gyerekeket - körülbelül 13 ezren kaptak antibiotikumot - 45 halálesetet regisztráltak más betegségek miatt. Az 5100 gyermek között, akiknél elhalasztották a kezelést, a halálos áldozatok száma 37 volt.

Sheila West, a baltimore-i Johns Hopkins Wilmer Szemészeti Intézet professzora szerint, aki nem volt részese a vizsgálatnak, üdvözölni kell minden olyan módszert, amely csökkenti a halálozási mutatókat. A szakember ugyanakkor meggyőzőbbnek tartaná a tanulmányt, ha összehasonlították volna az adatokat az antibiotikumos kezelés előtti és utáni halálozási mutatókkal. Ráadásul nincs szignifikáns különbség a halálozási mutatókban azok között a csoportok között, amelyek tagjai egy év leforgása alatt egyszer, kétszer vagy négyszer részesültek antibiotikumos kezelésben.