Gyorsabban vagy lassabban ver a szíve?

A szívritmuszavarnak leegyszerűsítve két formája van: amikor túl gyorsan és amikor túl lassan ver a szív. Dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta a tachycardia és a bradycardia ismérveiről beszélt.

Az eltérő ritmus nem mindig betegség

A szakértők nem csak aszerint osztályozzák a szívritmuszavart, hogy honnan ered, de a szívverés sebessége alapján is. A felgyorsult szívverést nevezik tachycardiának, amikor 100-nál többet ver a szív egy perc alatt. Bradycardia esetén lelassul a szívverés, percenkénti 60 alá. A felgyorsulás és a lelassulás természetesen nem csak betegség esetén jelentkezhet, gondoljunk csak az edzés kapcsán felszökő pulzusszámra, vagy a sportolók alacsony pulzusszámára, ill. az alvás, relaxáció során lelassuló szívverésre.

A tachycardia a pitvarokban és a kamrákban is jelentkezhet

Amennyiben a szív pitvarait érinti a tachycardia, megkülönböztetünk pitvarfibrillációt, pitvarlebegést, a szinuszcsomó-függő supraventricularis tachycardiát, és a Wolff-Parkinson-White szindrómát. A leginkább ismert forma ezek közül a pitvarfibrilláció, amely gyors, szabálytalan és gyenge szívverést eredményez, és könnyen vezethet olyan komoly következményekhez, mint a stroke. Gyengeség, fáradtság, szédülés, esetleg eszméletvesztés, mellkasi fájdalom, légszomj, szorongás, félelemérzet kísérheti. Ezt a problémát akkor is ki kell vizsgáltatni, ha csak átmenetileg jelentkezik, ugyanis néhány esetben nem múlik el magától.

Ha a kamrákban jelentkezik a tachycardia, szintén szerteágazó problémákat okozhat. Az ún. tartós kamrai tachycardia veszélyes lehet, mivel a kamrák nem tudnak eléggé telődni, illetve nem tudják megfelelően pumpálni a vért. Ezért a vérnyomás leesik, amit szívelégtelenség követ. Ez a fajta ritmuszavar azért is veszedelmes lehet, mert kamraremegéssé, a szívleállás egy fajtájává alakulhat át. Az esetek többségében egy mögöttes szívbetegség vagy egy súlyos trauma (például villámcsapás) okozza a kamraremegést. Gyermekkorban egy veleszületett genetikai rendellenesség miatt alakulhat ki az ún. hosszú QT-szindróma, amely a szív ingervezető rendszerének zavara, felnőttkori megjelenése azonban bizonyos betegségeknek vagy gyógyszereknek tudható be. A hosszú QT-szindrómás betegekben gyakrabban alakul ki szokatlanul gyors szívritmus, általában fizikai aktivitáskor vagy érzelmi megrázkódtatáskor. Ha túl szapora a szívműködés, akkor romolhat az agy vérellátása, ami pedig eszméletvesztéshez vezethet.

A bradycardia akár ájuláshoz vezethet

A lelassult szívverés nem jelent feltétlenül problémát, hiszen egy edzett személy esetében kevesebb szívverés is elég lehet a megfelelő működés fenntartásához. Ugyanakkor, ha a lassú szívverés nem képes elég vért pumpálni, az okozhat például ún. sick sinus szindrómát vagy ingerületvezetési blokkot. Mindenképpen ajánlatos orvoshoz fordulni, ha kimaradó dobbanásokat, gyengeséget, szédülést, esetleg ájulást tapasztalunk, illetve ha a családban előfordult már szívritmuszavar vagy egyéb szívbetegég, esetleg hirtelen szívhalál. A korai felismerés a tünetmentes esetekben is döntő jelentőségű az esetleges komoly következmények elkerülése végett.

A kivizsgálás több mint egy vérnyomásmérés

- A szívritmuszavar kivizsgálása elsődlegesen a páciens panaszainak és az előzményeknek megismerésére kell, hogy épüljön. Meg kell tudnunk többek közt, mióta állnak fenn a panaszok, van-e ismert szívbetegség a háttérben, milyen gyógyszereket szed az illető, milyen aktív életet él, illetve mennyire befolyásolja az adott állapot a páciens életét. A kapott információk alapján dől el, milyen eszközös vizsgálattal kaphatunk pontos diagnózist – ismerteti dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.– A nyugalmi EKG-n kívül szükség lehet terheléses EKG-ra, 24 órás Holter EKG-ra, szívultrahangra, különböző laborvizsgálatokra és esetleg más speciális, pl. elektrofiziológiai vizsgálatokra. Amint sikerült beazonosítanunk a szívritmuszavar okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással, vagy katéteres ablációval. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott életmód kialakítása.