Öt víruscsalád hét nemzetségének csaknem kétszáz fajtája betegíthet meg ősszel.
 |
Alapesetben inkább csak a tünetek kínzóak: bedugult orrunkon nem érezzük az illatokat, és étvágytalanná tesz, hogy az ételek ízét sem. Előbb a fejünk akar szétrobbanni, - hiába próbálkozunk orrcsöppel, inhalálással, eukaliptuszos kencével vagy épp sósvízzel a nagymama receptje szerint -, majd megindul végre az áradat s percenként fújjuk az orrunkat, amíg a bőrünk is kisebesedik.
Hol fázhattunk meg? -töprengünk, pedig tudható, hogy a nátha vírus okozta fertőző betegség és a hideghez legfeljebb annyi köze van, hogy az őszi, változékony időjárás miatt a szervezet fogékonyabbá válik a nedves, szottyos időben virgoncabb kórokozó támadásaival szemben. A hideg levegő belégzése szűkíti az ereket az orrnyálkahártyán, szervezetünk így védekezik a lehűlés ellen. A leszűkült ereken kevesebb oxigén jut a sejtekhez, amitől csendes szunyókálásba kezdenek, miközben elindul a vírusszaporodás. Mire a szervezet hőmérséklete újból megemelkedik, és a sejtek felébrednek, a kórokozók már régen lehagyták őket, a túlerő talaján kitör a betegség.
Vírusok és felfedezők
Bármilyen hihetetlen, öt víruscsalád hét nemzetségének csaknem kétszáz fajtája tartozik a légúti fertőzéseket okozó vírusok közé, ezért sem csodálkozhatunk, hogyha náthásak, hurutosak vagyunk egész évben. Inkább az volna meglepő, ha egészségesek tudnánk maradni ekkora túlerővel szemben, - mondja Dr. Jankovics István virológus. Ez a magyarázata annak is, miért nem elegendő a tünetek alapján rámondani valakire, hogy náthás vagy influenzás, hiszen a nagyon hasonló panaszok hátterében sokfajta kórokozó lappanghat.
A vírusokat csak az ötvenes évek elejétől, a kétszázezerszeres nagyítást lehetővé tévő elekronmikroszkóp feltalálásától lehetett láthatóvá tenni, hiszen a vírusok oly parányiak, hogy még a legnagyobbak is kétezerszer kisebbek, mint egy mákszem.
Az új eszköz segítségével azonban megmutatta magát a legrégebbi ismerős, az 1933-ban Londonban azonosított influenzavírus. Erre az időszakra tehető a víruskutatáshoz alkalmas szövettenyészetek kifejlesztése is, úgyhogy nem csoda, ha az évszázad közepén felgyorsultak az események és egymás után azonosították a vírusokat. 1951-ben Robbins és munkatársai felfedezték az echovírusokat, 1953-ban Rowe és kutatócsoportja az adenovírusokat, 1956-ban Channok az parainfluenza-vírusokat, míg ugyanekkor Morris és kollégái a légúti óriássejtes vírust, az RSV-t. Az „igazi" náthavírust, a rhinovírusokat 1960-ban Tyrrell és munkatársai azonosították, majd öt évvel később még egy víruscsaládot találtak, a coronavírusokat,- idézi a hőskort Jankovics doktor.
A betegítő napkorong
Amikor Tirrell és Bynoe először pillantották meg a mikroszkóp alatt a coronavírust, a napkorongra emlékeztette őket, innen az elnevezés. Ezeket a kórokozókat igen nehéz tenyészteni, mostanáig mindösszesen csak harminc törzset sikerült izolálni, ezért a kutatókat a vírus jellegzetes képe igazította el egyedül. Még ma sem tudható pontosan, mekkora szerepet játszanak e parányok a légúti betegségek kiváltásában. Az azonban már tudható, hogy az emberben előforduló coronavírusnak is legalább három típusa létezik, s az állatvilágban is igen elterjedtek e kórokozó rokonai, ebben hasonló az influenzra. Míg ez utóbbi az összes fogékony élőlényben hasonló tüneteket okoz, a coronavírusok mindegyikben más-más betegeséget: a csirkéknél fertőző légcsőhurutot, az egereknél májgyulladást, a malacoknál agyvelőgyulladást.
A coronavírus-fertőzések leggyakrabban a téli, koratavaszi időszakban fordulnak elő, felnőtteknél a téli náthás megbetegedések 10 - 15 százalékát okozzák. Gyerekeknél az első fertőzés általában már az iskoláskor előtt bekövetkezik és a téli időszakban többször ismétlődhet. Mivel a fertőzés után kialakuló immunitás nem tart hosszú ideig, akár ugyanattól a vírustípustól is megbetegedhetünk újra és újra.
A coronavírus kiváltotta betegség lappangási ideje hosszabb, mint az igazi náthavírus okozta kór esetében, és a váladékképződés is erősebb. A náthához ekkor rendszerint torokgyulladás és a nyaki nyirokcsomók duzzanata is társul.
A vírusvilág törpéi
A picornavíruscsalád onnan kapta nevét, hogy nemzetségébe tartoznak a legparányibb kórokozók (pico-kicsi). Ide tartozik többek között a járványos gyermekbénulás vírusa, de két légúti betegséget előidéző is: az enterovírusok, - melyek szájon keresztül jutnak a szervezetbe és a vékonybél nyálkahártyáján szaporodnak-, valamint az „igazi" nátha vírusa, a csak légúti betegséget okozó rhinovírusok. Míg az előbbivel való találkozás tartós, valószínűleg egész életre szóló védettséget eredményez, a rhinovírus-fertőzés csak a betegséget kiváltó típus ellen alakul ki, és csak néhány évig tart.
Márpedig e náthavírusoknak csaknem 100, emberre veszélyes fajtája ismert, ezért a rá legjellemzőbb késő nyári és őszi periódus alatt akár többször is megbetegedhetünk tőle. A csecsemők és a krónikus légzőszervi betegségben szenvedő felnőttek esetében a fertőzés áterjedhet az alsó légutakra hörghurutot okozva, míg az asztmásoknál a vírus csaknem 90 százalékban fulladásos rohamot válthat ki a banális nátha helyett.
Az enterovírusok leggyakrabba szájon át kerülnek a szervezetbe, elsődleges szaporodási helyük a torok és a vékonybél nyálkahártyája. A fertőzések jellemző ideje a nyári és a koraőszi időszak. Az esetek jelentős részében semmilyen panaszt, tünetet nem okoznak, de a fertőzöttek kis hányadánál a vérpályába kerülve a másodlagos szaporodás helyén már súlyos betegséget válthatnak ki: agyhártyagyulladást, szívizomgyulladást... Egyes enterovírusok esetében a kórokozó közvetlenül a légutakra terjed: a felső légutak gyulladásai főleg a felnőttekre, míg az alsó légutakéi - tüdőgyulladás, légcsőhurut - inkább a csecsemőkre jellemző. A megbetegedések gyakorisága is csecsemő - és kisgyermekkorban a legmagasabb és az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken.
Az igazi náthavírus
A nátha már az ókorban is ismert betegség volt. Hippokratész még azt hitte, hogy a betegek vérének csapolásával hatásosan védekezhetnek ellene. Az időszámítás szerinti első században, Rómában élő ifjabb Plinius azt javasolta, hogy a nátha megelőzésére gyakran kell csókolgatni egy egér szőrős pofácskáját. Benjamin Franklin, a villámhárító feltalálója a hideg, nedves levegőt tette felelőssé és azt javasolta, hogy edzésképpen töltsön az ember minél többet a friss levegőn. Az első tudományos igényű kísérlet 1900-as évek elején zajlott. Kruse és Foster náthás emberekből származó orrváladékot szűrt meg és a szűrletet önként jelentkezők orrába csöppentették. Nagy megelégedésükre sikerült a fertőzést átvinniük, így a kísérletet csimpánzokon is megismételték, akik szintén náthásak lettek, bár nem önként jelentkeztek a kutatásra. Tyrrell és Person végül 1960-ban izolálta a vírus első példányát.
A rhinovírus által okozott megbetegedések főként a késő nyári és őszi periódusban fordulnak elő. Éppen a nagyszámú változat, típus miatt nem sikerült még hatásos oltóanyagot előállítani e vírusfertőzések kivédésére, bár sokféle készítménnyel próbálkoztak a kutatók. A fertőzés megelőzésére azonban fontos támpontot adnak azok a kísérletek, amelyekkel sikerült bizonyítani, hogy a rhinovírusok 40 - 90 százalékban megtalálhatók a fertőzést hordozó kezén, illetve az általa használt, érintett tárgyak felületén. Ilymódon tehát kézen-közön kerül át a kórokozó egyik emberről a másikra, amit elősegít a vírushordozó közelsége. Ebből következik a megelőzés stratégiája: kerüljük a láthatóan náthás betegeket, mossunk gyakran kezet, ne piszkáljuk feleslegesen az arcunkat, a beteg családtagot lehetőleg külön szobában helyezzük el.
Banális és halálos?
A légúti fertőzést okozó vírusok következő családjába a parainfluenza-, a krupp és az RS-vírus tartozik. A parainflunzavírusok által okozott megbetegedések nem mutatnak szezonalitást, egész éven át ezek a felelősek a légúti betegségek jelentős hányadáért. A fertőzés forrása a beteg, illetve a tünetmentes fertőzőtt ember, aki már a betegség jeleinek megjelenése előtt egy-két nappal üríti a vírust. A Magyarországon legjellemzőbb típus ellen a 2 - 4 éves korcsoport csaknem 100 százalékban rendelkezik ellenanyaggal, ám a ritkább típusok ellen nem ilyen magas a természetes védelem. A legsúlyosabb tünet együttes, amit a parainfluenza-vírusok okoznak a hirtelen kialakuló, erős fulladással járó Krupp, amely a gégefedőt borító nyálkahártya duzzanat. Az esetek jelentős részében csak a gyors orvosi beavatkozás tudja megmenteni a gyerek életét.
A légúti óriássejtes vírus, elterjedtebb nevén az RS-vírus jellemzően a téli és koratavaszi periódusban okoz járványt. Ilyenkor a kórházakban kezelt tüdőgyulladásos és hörgőgyulladásos csecsemők száma ötször olyan magas lehet, mint máskor. Nemzetközi kutatások tanúsága szerint a csecsemők fele már egyéves koráig átesik a fertőzésen, két éves korunkig pedig már valamennyien átvészeltünk egy ilyen betegséget, amely gyakorta egyáltalán nem jár tünetekel vagy csak enyhe hurutos, náthás panaszokat okoz és néhány nap alatt lezajlik.
Azonban az RS-vírusfertőzés a csecsemők egy csoportjánál olyan súlyos állapotot idéz elő, hogy intenzívterápiás kórházi kezelést kell alkalmazni az évente így is bekövetkező 1 - 2 százalékos halálozás elkerülésére. A rizikócsoportba tartoznak a kis súllyal vagy korán világrajöttek, a fejlődési rendellenesség miatt már újszülöttkorban műtöttek, azok a babák, akiket lélegeztetni kellett megszületésük után.
Szemben az uszodavírussal
A főképpen a téli periódusban halmozódó és gyermekközösségeket érintő légúti fertőzéseket okozó vírusok jólismert családja az adenovírus-család. Esetében jó hír, hogy a fertőzések átvészelését követően tartós védettség alakul ki a betegséget okozó típus ellen, ám ezek a vírusok sokféle betegséget képesek kiváltani, a nagyon gyakori tünetmentes fertőzésen kívül a légutak sokféle, de a bélrendszert és az idegrendszert érintő megbetegedésekben is szerepelnek kórokozóként. Az adenovírus okozta heveny légúti betegség elsősorban a katonai bevonulásokat követően, az újoncok körében fordul elő: lázzal, izomfájdalommal, köhögéssel és nagyfokú gyengeséggel jár. A heveny lázas gégegyulladás főképpen a csecsemők és a kisgyermekek enyhe lefolyású betegsége.
A nyári fertőző szembetegségek idejéről ismerős, az uszodabetegségként is nevezett ún. faringokonjunktivális láz, amely a gége és a szemgyulladás együttes megjelenése és leginkább az iskoláskorúaknál lehet akár járványos méretű. Ennek akár halálos kimenetelű tüdőgyulladásos szövődménye is lehet.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!