Hogyan védekezzünk a szuperbaktériumok ellen?

Korunk embere hajlamos azt gondolni, hogy legyőztük a káros baktériumokat az antibiotikumok sokaságával. A valóságban pedig az orvosok és a tudósok manapság attól tartanak, hogy az úgynevezett „szuperbaktériumok" világméretű terjedése az antibiotikumok előtti érába taszíthatja újra az emberiséget, amikor banális fertőzések nem kezelhetők, rutin műtétek és beavatkozások életveszélyesek lehetnek.

A jéghegy csúcsa
Magyarországon évente több száz ember halálát okozzák a „multirezisztens baktériumok". Tavaly - az ÁNTSZ adatai szerint - mintegy 2500 multirezisztens kórokozó által okozott fertőzést jelentettek, amelynek következtében 700-an haltak meg – mondta el Prof. Balázs Csaba, a Budai Endokrinközpont immunológus, endokrinológus orvosa.

Ezek a számok azonban nem feltétlenül tükrözik a valós helyzetet, mert bár 2006 második felétől a kórházak kötelesek jelenteni a fertőzéseket, nem minden egészségügyi intézmény teszi ezt meg. Ráadásul a multirezisztens kórokozók jelenlétét az emberi szervezetben csak mikrobiológiai mintavétellel lehet kimutatni, ám ezek drágák, ezért nem túl gyakoriak a magyar kórházakban. A bejelentett esetek száma így is körülbelül harminc százalékkal nő évente. Máshol sem jobb a helyzet: becslések szerint az Európai Unióban évente 400 ezren fertőződnek meg antibiotikum rezisztens baktériumok által, főként kórházakban, több mint 25 ezer ember esetében pedig végzetesnek bizonyulnak a fertőzések.

Bőrön át is behatolnak
A legtöbb esetért Magyarországon is a MRSA a felelős. Az MRSA (vagyis a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus) egyike az úgynevezett szuperbaktériumoknak, melyek a legtöbb, vagy éppen majdnem az összes ismert antibiotikummal szemben ellenállók. Az MRSA a „sima" Staphylococcus aureusból fejlődött ki, amely a felnőttek harminc százalékánál előfordul anélkül, hogy gondot okozna, s ha mégis megbetegít, akkor jól kezelhető antibiotikumokkal.

A baktérium rezisztens változata annál több problémát okoz világszerte, főként kórházi környezetben, ahol sok legyengült immunrendszerű ember gyűlik össze zárt helyen. A sokszor nem megfelelő kórházi higiénés viszonyok, a zsúfoltság és a személyzet túlterheltsége is kedvez a szaporodásuknak. Kedvelt helyük az intenzív osztály és a sebészet, ahol leginkább a sebeken keresztül vagy valamilyen eszköz (például katéter) révén kerülnek a szervezetbe, de a bőrön át is bejuthatnak.

Az MRSA egyik változata ugyanakkor már évek óta terjed a kórházakon kívül is, egyelőre elsősorban főleg zárt közösségekben - például iskolákban, börtönökben, laktanyákban, vallási közösségekben, hajléktalanszállókon - bukkan fel. Ez a variáns kórházi változataival szemben egyelőre jobban kezelhető, mivel kevesebb gyógyszernek áll ellen. Kérdés, hogy meddig.

Az MRSA azonban csak az egyik - bár leggyakoribb – tagja a rezisztens baktériumok egyre bővülő, hatalmas táborának. Nem kevésbé veszélyesek például az E. coli, a Klebsiella pneumoniae vagy a Clostridium difficile rezisztens törzsei. Ráadásul keveset beszélnek itthon arról, hogy nálunk is egyre jobban terjednek a gyógyszerekre rezisztens TBC baktériumok.

Minta országok és lemaradók
Az Európai Unió 2002-ben ajánlásokat fogalmazott meg a multirezisztens baktériumokkal szembeni küzdelemre, de az ajánlások betartása nem kötelező. Több tagállam - köztük Magyarország - nem tartja be maradéktalanul az antibiotikumok racionális, óvatos alkalmazásával kapcsolatos ajánlásokat. Átfogó nemzeti programokra lenne szükség, amely tartalmazza a mikrobiológiai vizsgálatok növelését, a fertőzések felügyeleti rendszerének fejlesztését. Az ilyen programok bizonyítottan 30-50 százalékkal csökkentik a kórházi fertőzéseket, és igen jelentős mértékben visszaszorítják a multirezisztens kórokozókat. Svédország például mintaszerűen jár el ezen a téren: az állam szorosan felügyeli a kialakuló új fertőzéseket, és szükség esetén joga van rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy ha megjelenik egy rezisztens törzs, azonnal szigorú receptírási szabályokat vezetnek be. Így lehet az, hogy Svédországban a Staphylococcus-fertőzések alig két százaléka rezisztens, míg az Egyesült Államokban ez hatvan, Magyarországon pedig 25 százalék.

Hogyan védekezzünk a szuperbaktériumok ellen?
A rezisztencia kialakulásáról mi tehetnünk leginkább, mivel akkor is antibiotikumot adunk, esetleg szedünk, amikor ennek nem áll fenn a javallata (például vírus-fertőzések esetén.) A feleslegesen felírt vagy helytelenül használt antibiotikumok tömegéért viszont „hálásak" a mikrobák, mert könnyedén ellenállóvá válnak egy-egy gyógyszerrel szemben. A rezisztencia felgyorsulásának másik oka, hogy gyakran az élelmiszerekbe (például a húsokba) is kerülnek antibiotikumok.

-Ne forszírozzuk tehát az orvosnál az antibiotikumok felírását, különösen influenza vagy megfázás esetén. Megelőzésként semmiképp se szedjünk antibiotikumot!

-Ha azonban az orvos antibiotikumot ír fel, az utasításoknak megfelelően - úgy és annyi ideig - kell szedni, ahogy az orvos előírja; az antibiotikum kúra nem szakítható meg akkor sem, ha már nem lázas az ember, vagy már jobban érzi magát.
-Ha nem hat az antibiotikum, az újabb kúra előtt mikrobiológiai és egyéb vizsgálatokra, illetve infektológiai konzultációra szóló beutalót kell kérni az orvostól.

-Ügyelni kell az alapvető higiénére. Gyakran kell kezet mosni, különösen, ha hazaérnek bárhonnan, WC-használat után, ételkészítéskor, étkezéskor, a háziállatok gondozása után (az állatok gyakran hordozói a multirezisztens kórokozóknak). A beteg kérje, hogy az orvos is mossa meg a kezét, mielőtt megvizsgálná, még akkor is, ha a magyar orvos-beteg viszonyrendszerben ez elég szokatlannak tűnhet.

-Erősítsük az immunrendszerünket. Alapvető dolog - és ezzel az orvosok sem számolnak gyakorta -, hogy a kórokozókat végeredményben nem az antibiotikumok pusztítják el, hanem a szervezet immunrendszere.