Az immunológiai hátterű meddőségnek létezik eredményes terápiája, ám elterjedtsége és lehetőségeinek köre ma még elég szűkös.
A Széchenyi-díjas dr. prof. Petrányi Győző immunológus olyan megszállottan kutató embernek tartja magát, akinek a legnagyobb élményt és motivációt az adja, ha kísérletes kutatásainak hasznát a klinikumban látja. A legkézzelfoghatóbb eredménynek értékeli az immunológiai eredetű habituális vetélések megakadályozását, amelyben jelentős eredményt értek el itthon.
– Professzor úr, miként jutottak el a habituális, vagyis a sokszori vetélések immunológiai hátterének megállapításáig?
– Immunológiai Nobel-díjhoz kötődik az a felismerés, hogy az idegen szervvel szembeni tűrőképességet létre lehet hozni. Az élő donoros veseátültetések vezettek minket a gyakorlati megoldáshoz, amelyeket Perner professzorral kezdtünk végezni hazánkban annak idején. Megnéztük immunológiai módszerekkel, hogy a fogadó miként reagál, és ahol kellett, megpróbáltuk javítani az immunológiai tűrőképességet úgy, hogy a donor fehérvérsejtjeivel oltottuk a befogadót. A recipiens reakciói szinte a nullára csökkentek, vagyis kialakult a megfelelő védelem, és ekkor lehetett a vesét beültetni. Őszintén szólva nem sokan voltunk a világban azok, akiknek eszébe jutott, hogy a habituális vetélés is lényegében olyan, mint egy szervkilökődés, s ugyanaz a szövetidegenség mutatkozik a magzattal szemben, mint a transzplantációnál.
– Hogyan tudják megtartani ezeket a terhességeket?
– Ha az élődonoros veseátültetésnél ezt az idegenséget tompítani tudjuk, akkor a terhességnél is, hiszen ott az apa, akinek a vérsejtjeit beadva enyhíteni lehet a reakciót. Közben az is kiderült, hogy a donortranszfúzió után megjelenik egy blokkoló ellenanyag. Ennek ismeretében egy másik kezelést is elkezdtünk, az intravénás immunglobulin terápiát, amellyel a hiányzó blokkoló ellenanyagot pótolni lehetett. A világon is csinálták, de nekünk azért voltak jobb eredményeink, mert mi csak szűrés után adtuk az immunterápiát. Az immunpatológia megállapítása ugyanis összetett feladat, számos vizsgálatot igényel, hogy a többi tényezőt kizárják, és kimondják az immunterápia indokoltságát. A kezelés nyilván csak azokban az esetekben lehet hatásos, amelyekben bizonyított a vetélés immunpatológiai eredete.
– Mit érdemes tudnunk a két eljárás közötti különbségről?
– Az immunglobulint sok ezer ember véréből nyerik ki, így koncentráltan tartalmaz sok ellenanyagot és reguláló fehérjét. Olyan hatása van, mint az ellenszérumnak például a kígyómarás után. A társadalombiztosítás nem fizet érte, így a betegeknek magunknak kell viselniük a terheket. A másik módszer, amikor a férj fehérvérsejtjeit transzfundáljuk a teherbeesést megelőzően, így ez olyan, mint egy védőoltás. Az esetek többségében ez utóbbit választották a kismamák. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ugyanúgy segít, mint az immunglobulin. Bizonyos esetekben kombináltan adjuk. A világon sok helyütt alkalmazzák a fehérvérsejtes transzfúziót, ugyanis elfogadott, hogy van immunológiai abortusz, melynek mechanizmusa hasonló szervkilökődéshez. Ráadásul ezeknek a száma sajnos növekszik, de az okát nem tudjuk. Az immunglobulin terápia egyszerűbb és jobb módszer, de fonákság van benne, ami az egész világon így van: bár bizonyítva van a kezelés hatékonysága az immunológiai hátterű vetélésnél, ennek ellenére a törzskönyvi indikációk között nem szerepel, így a hatóságok ragaszkodnak, hogy a drága klinikai protokoll vizsgálatok megtörténjenek. Erre nagyon sok pénz kellene, arról nem is szólva, hogy nem lehet klasszikus kontrollt, placebót csinálni. Ha valaki immunpatológiai ok miatt vetél, és emellett placebót kap, vetélni fog változatlanul, tehát orvos ilyet nem tehet. Szükség lenne arra, hogy az ilyen evidencián alapuló terápia esetében ne kelljen lefolytatni az eljárást.
– Hol végeznek ilyen eljárásokat, és mennyire becsülik az igényeket?
– Hazánkban az irányító Országos Vérellátó Szolgálat mellett Pécsen végeznek transzfúziós kezelést, és itt is elkezdték az intravénás immunglobulin terápiát. A felmérések szerint legalább száz-kétszáz immunológiai abortusz van évente, és mintegy harminc-negyven beavatkozás történik: ugyan megvan a szakmai protokollja, de igazából nincs meg a háttere, hiányoznak a szakemberek, laborok. Az immunterápiával kis léptékkel, de eredményesen tudunk egy bizonyos típusú meddőséget kezelni. Segítséget tudunk nyújtani akkor, amikor magasabb a halálozások száma a születéseknél, és teljessé tehetjük a gyermek után vágyó családok életét.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!