Kapcsolat a profi sport és a trombózis között

Az utóbbi időben egyre többször hallani, mikor egy profi sportoló trombózis okozta tüdőembóliában életét veszti. Így sokakban felmerülhet, hogy azok, akik versenyszerűen sportolnak fokozottabban ki vannak téve a veszélynek? A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája válaszolja meg.

Sajnos még nem készült hiteles tanulmány arról, mely egyértelműen kijelentené, hogy a sportolók nagyobb veszélynek vannak kitéve trombózis szempontjából, azonban kétségtelenül vannak náluk olyan dolgok, melyek megnövelik a kockázatát. Ehhez viszont nem árt tisztában lenni, miként is keletkeznek a vérrögök.

A testet számtalan véna és artéria hálózza be, melyen keresztül a vér szétáramlik. Éppen ezért amennyiben a véralvadási folyamatban zavar keletkezik és a trombus –azaz a vérrög-képződés fokozottá válik, úgy az leszakadhat, és a vérkeringéssel fontosabb szervekbe (szív, tüdő, agy) kerülhet, embóliát okozva. Mélyvénás trombózis során leggyakrabban a láb és a medence vénáiban alakulnak ki vérrögök – ritkábban előfordulhat a karban, a végbél-, hüvely-, méh körüli vénákban.

A baj a sportolóknál gyakran az, hogy a figyelmeztető tüneteket összekeverik izomlázzal és könnyebb sérülésekkel- főleg akkor, ha a kevésbé erősek a panaszok. Még ennél is nagyobb baj az, hogy nemcsak a mélyvénás trombózis, hanem az életveszélyes tüdőembóliát is félrediagnosztizálják, mivel a légszomjat és a mellkasi fájdalmat bordafájdalomnak, izomhúzódásnak és különböző légúti problémának gondolják. Pedig a mielőbbi diagnózis igen nagy jelentőséggel bír, hiszen minden perc számít!

Sajnos sokan úgy gondolják, hogy a rendszeres mozgás mentesít a trombózistól, viszont ez csak részben igaz, hiszen valóban csökkenti a sport a vérrögök kialakulásának esélyét, ám vannak olyan tényezők, melyek pedig megnövelik.

A versenysportolókat nem szabad összetéveszteni az átlagpolgárral, az ő esetükben a terhelés nagyságrendekkel nagyobb! Ilyen például többek között az, hogy gyakran hosszú utazással jutnak különböző helyszínekre, sokszor a sportolók dehidratáltak, ráadásul különböző sérülések is fokozzák a trombózishajlamot. Amennyiben genetikai rendellenessége is van az illetőnek, úgy a veszély hatványozott.

Sajnos, nincs elég információnk arról, hogy a versenysportolókat szűrik-e a trombofíliára, pedig ezt rendszeresen el kellene végezni, különösen akkor, ha a sportoló felmenői között gyakran volt trombózis. Bármilyen trombofília fennállása esetén a foglalkozás-szerűen gyakorolt versenysportokat nem szabad engedélyezni! Ez sajnos tragikus lehet a sportoló számára, éppen ezért kellene korán, időben elvégezni. Ekkor még tud más foglalkozást választani- mondja Blaskó György.

Ahogy már említettük csak kevés tanulmány foglalkozik a sport és a trombózis kapcsolatával, ám azt a tudósoknak már sikerült kideríteniük, hogy az alvadásért felelős VIII-as faktor mennyisége a testmozgással megnő, így elméletileg ez megemelheti a vérrögösödés kockázatát. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy ezzel egy időben a véralvadékokat lebontó folyamatok is aktivizálódnak, ami pedig védelmet nyújt. Ennek ellenére érdemes az alábbi óvintézkedést is tenni, hogy a minimálisra lehessen csökkenteni a trombózis esélyét.

• végeztessen genetikai vizsgálatot, ha volt már a családjában trombózis (vagy ha önnek volt)
• hosszú út során is álljon fel és mozgassa át végtagjait, esetleg hordjon kompressziós harisnyát
• pótolja a mozgás miatti vízveszteséget
• ismerje a trombózis és a tüdőembólia tüneteit, és ne higgye, hogy a profi sportolóknál nem fordulhat elő a probléma