Kerülje el a trombózist, ne haljon bele egy vérrögbe!

Évente 16-20 ezren kapnak mélyvénás trombózist: ha a többségében a lábban – gyakran tünetek nélkül – kialakuló vérrög leszakad és eljut a tüdőbe, az általa okozott érelzáródás fulladást okozhat. Minden évben legalább 3 ezren meghalnak a betegségben, pedig a tüdőembólia a leggyakoribb elkerülhető halálok – figyelmeztettek vezető hematológus professzorok az október 13-i Trombózis Világnap közeledtével budapesti sajtótájékoztatójukon.

– Ha egy utasszállító repülő lezuhan, mindenki együtt érez az áldozatokkal, felelősöket keres és a további tragédiák megelőzését követeli. Európában annyian halnak meg a vénás trombózis következtében, mintha minden egyes nap három nagy utasszállító repülőgép lezuhanna, mégis keveset tudnak az emberek a betegségről – indokolta prof. dr. Kolev Kraszimir, a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság elnöke, hogy az orvostársaság csatlakozott a Trombózis Világnap kezdeményezéshez, amellyel igyekeznek ráirányítani a figyelmet a mélyvénás trombózisra és következményeire.

Öröklött és szerzett kockázatok
– Ágyban fekvő páciensek, nagyműtéten átesettek, daganatos betegek vannak a legnagyobb veszélyben: ha az öröklött trombózishajlam tartós mozgáshiánnyal, vérpangást előidéző állapottal, a véralvadást befolyásoló traumával vagy betegséggel párosul, többszörösére nő a vérrögképződés, a mélyvénás trombózis kialakulásának kockázata – szögezte le Kolev Kraszimir.

A mélyvénás trombózis gyakorisága ugyan az életkorral nő, ám a fiatalokat is fenyegetheti vérrögképződés. A lakosság akár negyede is élhet olyan öröklött genetikai hibával, ami önmagában nem okoz gondot, viszont más faktorokkal összeadódva már többszörösére növeli a trombózis kockázatát. Ilyen szerzett kockázati tényező lehet a hormonális fogamzásgátlók szedése, a terhesség, a szülés utáni időszak, egy operáció, de egy hetekig tartó gipszeléssel járó csonttörés is. Azoknál, akiknél a családban fordult elő trombózis vagy közeli hozzátartozójuk kapott már véralvadásgátló kezelést, célzott laboratóriumi vizsgálatot lehet indokolt végeztetni, s ha bebizonyosodik a fokozott kockázat, megelőzésképp indokolt lehet véralvadásgátlót alkalmazni.

Orvos és beteg is tudjon a trombózisveszélyről
– Amíg az ortopédsebészetben, a térd- és csípőprotézis műtéteknél, a hasi nagyműtéteknél már régóta rutinszerűen elindítják a betegeknél a véralvadásgátló terápiát, a belgyógyászati vagy nőgyógyászati betegeknél nincs mindig elegendő hangsúly a megelőzésen, szakszóval a profilaxison – jelentette ki prof. dr. Losonczy Hajna, a Pécsi Tudományegyetem I. Belgyógyászati Klinika hematológus professzora. Emlékeztetett: az orvostársaság és a hematológiai szakmai kollégium 2010-ben több mint húsz társszakmával egyeztetve tette közzé a részletes terápiás irányelveket, amelyek különféle kockázati csoportokat megállapítva adnak útmutatást számos orvosi szakmának ahhoz, hogy adott szituációkban milyen vérrögképződés-gátló kezelés indokolt. Kórházi bennfekvést követően hetekig, hosszú hónapokig is fokozott lehet a trombóziskockázat.

Losonczy Hajna felhívta a figyelmet: nem elég az orvosi továbbképzésekre hangsúlyt fektetni, az érintett betegeknek is tudniuk kell a kockázatokról: ha bárki trombózisra utaló tüneteket – döntő többségben a lábban jelentkező duzzadást, fájdalmat, dagadást, olykor kipirosodást – észlel, azonnal forduljon orvoshoz. A trombózismegelőző véralvadásgátló kezelést a háziorvos is azonnal elindíthatja, majd a laborvizsgálatok eredményének tükrében lehet beállítani a megfelelő terápiát.

A mélyvénás trombózis ugyanakkor sokszor nem okoz egyértelmű tüneteket, előfordul, hogy már csak a tüdőembólia – mellkasi fájdalom, enyhébb vagy súlyosabb fulladás, szapora szívverés, ritkábban véres köpet – jelentkezésekor kerül valaki orvoshoz. Ezért kell a lakosságnak is tisztában lennie azzal, melyek azok az állapotok, amelyek kiemelt kockázatát hordozzák a vérrögképződésnek.

Hagyományos és új terápiák: kezelés akár egy életen át
– Sok betegünket kezelik heteken át tüdőgyulladással, mellhártyagyulladással azelőtt, hogy egyáltalán felmerülne a tüdőbeli érelzáródás gyanúja, s hozzánk irányítanák őket a hematológiára – számolt be tapasztalatairól prof. dr. Boda Zoltán, a Debreceni Egyetem Thrombosis és Haemostasis Központ orvosszakmai igazgatója.

A mélyvénás trombózis kezelésének klasszikus, évtizedek óta alkalmazott módja, hogy az első napokban injekció formájában elindítják a véralvadásgátló terápiát, majd mellé adnak olyan tablettát, amely a véralvadásban szerepet játszó K-vitamin hasznosulását gátolja, s amelyet a kockázat függvényében 6-12-24 hónapig – vagy egész életen keresztül – szedni kell.

Az úgynevezett kumarinok hátránya, hogy hatásukat számos tényező befolyásolja: más gyógyszerek, betegségek, sőt az is felborítja az egyensúlyt, ha valaki túl sok K-vitaminban gazdag zöldséget fogyaszt. Emiatt a terápia „táppénzigényes": a betegeknek 4-6 hetente vérvételre, s orvosi kontrollra kell járniuk, ha ugyanis nem megfelelőek a laboratóriumi adatok, egyik szélső értéknél nő a trombózisveszély, másik szélső értéknél pedig a vérzékenység kockázata. A lakóhely, a laboratórium és az orvosi rendelő közötti állandó ingázás különösen a kórházaktól távolabb fekvő településeken élők számára megterhelő.

Boda Zoltán rámutatott: az utóbbi években a kezelések eltolódnak azon új terápiák irányába, amelyek révén rendszeres laboratóriumi kontroll nélkül is megfelelő véralvadási célértéket lehet beállítani. Mivel az újabb gyógyszerek közvetlenül hatnak egyes véralvadási faktorokra, hatásukat nem befolyásolják sem étkezési, sem más életmódbeli szokások, így a páciensek mindennapi életét, munkavégzését nem akadályozza a kezelés.

Világnapi tények: amiről mindenkinek tudnia kellene 
1. A leszakadó vérrög(ök) által okozott tüdőembóliában Magyarországon becslések szerint évente több mint 3 ezren halnak meg. A kezeletlen tüdőembólia kimenetele 25-30 százalékban végzetes.

2. A tüdőembóliák több mint 90 százaléka mélyvénás trombózis következménye.

3. A mélyvénás trombózis 90 százalékban a lábakban alakul ki, duzzadás, lábdagadás, fájdalom, kipirosodás kísérheti. Sokszor nincsenek, s ha vannak sem mindig egyértelműek a tünetek, ezért az alattomos betegség első jele lehet a fulladás is, amikor a kialakult vérrög már leszakadt és eljutott a tüdőbe.

4. Sok esetben csak boncoláskor derül ki: a halált tüdőembólia okozta.

5. Az emberek akár negyede, Magyarországon tehát akár 2,5 millió ember élhet mélyvénás trombózisra hajlamosító örökletes genetikai hibával.

6. Általános népegészségügyi szűrés nem indokolt, viszont egy nagyműtét, a csonttörés, a hormonális fogamzásgátló gyógyszerek szedése vagy a terhesség – az örökletes trombózishajlammal összeadódva – többszörösére emelheti a mélyvénás trombózis kockázatát a fiatalok körében is, ezért azoknál, akiknek közeli rokonságában fordult már elő trombózis vagy családjában szednek véralvadásgátlót, célzott laboratóriumi vizsgálat lehet indokolt.

7. A trombózisok kétharmada kórházi kezelést követő 3 hónapon belül következik be.

8. A sebészeti szakmákban – kiemelten az ortopédiai, például protézis operációknál és nagyműtéteknél – rutin eljárás a gyógyszeres véralvadásgátlás, de a belgyógyászatban, nőgyógyászatban nem mindig kap megfelelő hangsúlyt a trombózis kockázatfelmérése és megelőzése.

9. Bármilyen okból történő kórházi vagy otthoni hosszabb passzív állapot, 6 órát meghaladó mozdulatlan utazás (nemcsak repülő, autó is) a vér pangása miatt fokozza a trombózisveszélyt. Az életkorral a kockázat fokozódik. Akinek volt már trombózisa, nagyobb a kockázata egy következőre.

10. A daganatos betegek kiemelten veszélyeztetettek: nem ritka, hogy a betegeknél nem a rák, hanem a mélyvénás trombózis talaján kialakuló tüdőembólia válik végzetessé.

11. Az évtizedek óta alkalmazott, hagyományos véralvadásgátló kezelés alapja a K-vitamin hatásának gátlása. A megfelelő érték beállítása kezdetben akár napi vérvételt és laborkontrollt tesz szükségessé, amit később is 4-6 hetente ismételni kell. A véralvadásgátló hatást az elfogyasztott ételek, például a K-vitamint tartalmazó zöldségfélék mennyiségének szezonális változása, valamint időközben fellépő más betegségek és bevett gyógyszerek is befolyásolják, ezért fegyelmezett életmódra, akár élethosszig tartó orvosi ellenőrzésre, rendszeres laboratóriumi vérvételekre van szükség.

12. Új perspektívát hoznak a kezelésben azok a gyógyszerek, amelyek közvetlenül valamely véralvadásért felelős vérfaktor gátlásával fejtik ki hatásukat. E gyógyszerek hatását nem befolyásolja az étrend és az életmód, stabilan adagolhatók és nincs szükség laborkontrollra sem, ezáltal alkalmazásuk úgy a betegeket, mint az ellátórendszert tehermentesíti.