Kiknek érdemes és kik nem hormonterápia menopauza esetén?

A menopauza során több olyan kellemetlen panasszal is szembesülhetnek a nők, melyek erősen kihatnak a mindennapjaikra, közérzetükre. Nem mellesleg a klimaxban bekövetkező hormonális változások az olyan állapotok esélyét is megnövelik, mint a csontritkulás vagy szív-és érrendszeri betegségek. Dr. Hetényi Gábort, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyászát arról kérdeztük, vajon kiknek ajánlott ilyenkor hormonterápiát alkalmazni és kiknek nem.

A hormonterápia során pótlásra kerülnek az olyan női hormonok, melyek termelődése a klimax során jelentősen lecsökken. A kezelés leggyakrabban a menopauza gyakori tüneteinek -hőhullámok, hüvelyszárazság, fokozott verejtékezés- enyhítésére, megszűntetésére szolgál, ám ezek mellett bizonyítottan csökkenti a csontritkulás esélyét, valamint mérsékli a rizikóját különböző szív-és érrendszeri betegségeknek.

Melyek a hormonterápia alapvető típusai?

A hormonpótló terápia elsősorban arra összpontosít, hogy helyettesítse az ösztrogént, amelyet a szervezet már nem termel a menopauza után. Az ösztrogén terápiának két fő típusa van:

·       Szisztémás hormonterápia: ez a terápia megtörténhet tabletta, bőrtapasz, gyűrű, gél, krém vagy spray formában - ezek általában egy nagyobb adag ösztrogént tartalmaznak, amely felszívódik az egész szervezetben. Alkalmazható a menopauza bármely gyakori tünetének kezelésére.

·       Alacsony dózisú hüvelyi termékek: az ösztrogén alacsony dózisú hüvelyi készítmények - amelyek krém, tabletta vagy gyűrű formájában vannak főleg - inkább lokális hatással bírnak. Emiatt az alacsony dózisú hüvelyi készítményeket általában csak a menopauza hüvelyi tüneteinek kezelésére használják.

Amennyiben az illetőnek megvan még a méhe, úgy az orvos általában ösztrogént ír fel progeszteronnal/progesztinnel, vagyis kombinált készítményt. Ennek oka az, hogy ha az ösztrogén nincs egyensúlyban a progeszteronnal, az megnöveli az endometriumrák kockázatát. (Méheltávolítás után előfordulhat, hogy nem kell progesztint szednie).

Biztonságos?

A legtöbb orvos egyetért abban, hogy biztonságos hormonterápiát végezni:

·       közepesen súlyos hőhullámok és hüvelyszárazság esetén

·       59 éves korig

·       a menopauza után 10 éven belül

·       a lehető legalacsonyabb dózisban, a lehető legrövidebb ideig

Az egyén általános egészségi állapota azonban erősen befolyásolja a döntést.

Vannak azonban kockázatok a hormonterápia használatával kapcsolatban. Ezek a kockázatok a hormonterápia típusától, az adagtól, a gyógyszer alkalmazásának időtartamától és az egyéni egészségügyi kockázatoktól függenek. A legjobb eredmény érdekében a hormonterápiát mindig személyre kell szabni, akár újraértékelni, hogy megbizonyosodjon arról mind az orvos mind a paciens, hogy az előnyök megmeghaladják a kockázatokat- mondja dr. Hetényi Gábor, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza.

Milyen esetben nem ajánlott a hormonterápia?

·       Magasabb rizikó bizonyos daganatokra (főleg nőgyógyászati daganatokra)

·       Szívinfarktus/stroke után, illetve azok magasabb esélye esetén

·       Magas trombózis rizikó (előtte érdemes trombózis-rizikóbecslésen részt venni)

·       Szívkoszorúér-betegség

·       Májbetegség

Mi mindentől függ a hormonterápia kockázata?

·       Kor: 60 év felettieknél, illetve azoknál, akiknél a menopauza kezdete után több mint 10 év telt el, és úgy kezdik meg a hormonterápiát, nagyobb a rizikó. De ha a hormonterápiát 60 éves kor előtt vagy a menopauza kezdetét követő 10 éven belül kezdik meg, az előnyök jelentősen meghaladják a kockázatokat

·       A hormonterápia típusa: a hormonterápia kockázata attól függően is változik, hogy az ösztrogént önmagában vagy progesztinnel alkalmazza-e, valamint az ösztrogén dózisától és típusától is függ

·       Személyes/családi anamnézis: ha a személyes/családi kórtörténetében szerepelnek bizonyos ráktípusok, szívinfarktus, stroke, trombózis, májbetegség, az nagyban növeli a rizikót, így ekkor nem érdemes hormonterápiát alkalmazni.