Könnyen megfejthető ok

A gyógyszerek forgalomba kerülése igen szigorú szabályok szerint működik. Az engedélyező hatóság / pl. az Egyesült Államokban az Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság – FDA, Magyarországon az OGYI / a készítmény hatására és biztonságos alkalmazására vonatkozó összes vizsgálati eredményt ellenőrzi. Közöttük a klinikai vizsgálatoknak meghatározó jelentőségük van, főként a multicentrikus, placebo kontrollált, kettős vak, randomizált vizsgálatoknak. Mit jelent mindez ?

1/ Multicentrikus = több vizsgálati centrumban / sokszor több országban egyidejűleg / zajló vizsgálat.

2/ Placebó kontrollált = a betegek egyik csoportja a vizsgálandó gyógyszert, másik csoportja placebót kap.

3/ Kettős vak, vagyis sem a beteg, sem az orvos nem tudja, és csak utólag, egy kód alapján derül ki, hogy a beteg gyógyszert, vagy placebót szedett-e.

4/ Randomizált = a betegek csoportba sorolása véletlenszerűen történik. A vizsgálat ilyen elrendezése igen nagy garanciája az eredmények validitásának, melyet statisztikai számításokkal értékelnek. Az eredmény végül is számokban jelenik meg: pl. a vizsgált gyógyszer 5% -os, míg a placebó csak 1%-os eredményt produkált.

Forgalomba kerülése után minden gyógyszer hosszú pályát fut be a mindennapi orvosi gyakorlatban. Sajnos tapasztalati tény, hogy a napi praxisban ugyanaz a gyógyszer nem éri el azt az eredményességet, melyet a klinikai vizsgálatokban bizonyítani lehetett. Az ok könnyen megfejthető. A betegek gyógyszerszedési szokása, a gyógyszerszedés tartóssága rosszabb a napi gyakorlatban, mint a klinikai vizsgálatok szigorúan szabályozott körülményei között.

A gyógyszerszedés változékonyságát / pl. a beteg elfelejti bevenni a gyógyszert, vagy csökkenti az előirt dózist, hét végén szünetet tart, stb./ komplajensz-nak /compliance/ nevezzük, a gyógyszerszedés tartósságát pedig a perzisztencia-val mérik. Az a gyógyszer, melyet elfeljtünk bevenni, csökkentett dózisban szedjük, nem lesz hatékony, romlik eredményessége. Attól a gyógyszertől pedig, melyet tartósan / akár egy életen keresztül folyamatosan / kellene szedni, de abbahagyjuk, nem várható eredmény.

Rossz komplajensz és rossz perzisztencia mellett nincs therápiás eredmény, nincs kezelési siker!

A gyógyszerek egy részét csak átmenetileg kell szedni / pl. lázcsillapítók, antibiotikumok, fájdalomcsillapítók/, másik csoportját azonban folyamatosan, akár egy életen keresztül is / pl . antihypertenziv szerek, lipid csökkentők, antidiabetikumok, vagy thrombosis gátló gyógyszerek/. Az előbbi csoportban jobb a komplajensz és jobb a perzisztencia is, mint az utóbbiban – és nemcsak a rövidebb therápiás időablak miatt, hanem az életminőségre gyakorolt hastásuk miatt is.

A fájdalom-, vagy lázcsillapító rövid időn belül javítja állapotunkat, megszünteti a panaszt, míg pl. az antihypertenzív gyógyszer, vagy a thrombosis.-gátló közérzetünket nem befolyásolja, optimális esetben is csak fenntartja a jelenlegi életminőséget. Pedig ez utóbbiak, a preventív gyógyszerek egészségünket, ezen keresztül életünket védik, és enélkül persze életminőségről sem lehet beszélni!

Az egészségtudatos magatartás terjedőben van, de van még mit tegyünk: javíitanunk kell a komplajenszt, és a perzisztenciát.
Az orvos által javasolt gyógyszer arra való, hogy utasításának megfelelően bevegyük!