Lisztérzékenység: fontos a felismerés és a diéta

A felismert betegek száma azonban ennél jóval kevesebb: 1000 főből egy személy. Ez komoly probléma, ugyanis ha a coeliakia, illetve gluténszenzitív enteropátia néven is ismert autoimmun kórképpel élő emberek nem tartanak diétát, állapotuk súlyosra fordulhat, rosszindulatú elváltozás lehet a bélrendszerükben kialakuló állandó gyulladás következménye. A lisztérzékenység, amellett, hogy emésztőrendszeri, egyben szisztémás betegség – vagyis a legkülönbözőbb tünetekkel járhat.

A felismerésben a gasztroenterológus és az immunológus mellett érintett lehet a háziorvos, a szemész, a bőrgyógyász, a belgyógyász, a hematológus, a fogorvos és a reumatológus is, de gyakorlatilag bármely szakterületen dolgozó orvos találkozhat az adott szervrendszer tüneteit mutató lisztérzékenységgel. Dr. Barta Zsolt gasztroenterológussal, a DE OEC docensével és dr. Zöld Éva tanársegéd, immunológus szakorvossal készített interjút az Orvosok Lapja.

A lisztérzékenység az gyetlen olyan immunológiai kórkép, amelynek kétségtelenül ismerjük provokáló tényezőjét, tudjuk mitől alakul ki, és ennek a faktornak az elhagyásával valamennyi tünet megszüntethető: az antitestek nincsenek többé jelen az érintett szervezetében. Bár a kórkép továbbra is fennáll, addig semmi jelét vagy káros hatását nem észleljük, amíg a szervezet nem találkozik ismét a provokáló tényezővel. Az egyetlen és legbiztosabb kezelési mód ezért a gluténmentes diéta.

A szűrővizsgálat mindössze egy vérvételből áll, az IgA és IgG típusú antitestek vizsgálatát végzik a laboratóriumban. A mai tesztek 99%-os valószínűséggel kimutatják a lisztérzékenységet, az eredményt két-három hét alatt kaphatjuk kézhez. Nagyon fontos, hogy nem elég csak az antitesteket vizsgálni, hanem immunglobulinszint vizsgálatra is sort kell keríteni, mert léteznek pl. IgA hiányos emberek – és ez a hiány a lisztérzékenyek körében még gyakoribb is, mint az átlagpopulációban. Ezeknél a pácienseknél a teszt negatív lehet, érintettségük ellenére is. Sajnos erre nem mindig gondolnak. A szűrővizsgálatot követően, a diagnózis verifikálására szövettani mintavételre van szükség a vékonybélből, figyelmeztet Zöld Éva.

Hogy szűrés híján mikor gondoljon egy háziorvos vagy szakorvos arra, hogy érdemes lenne a pácienst lisztérzékenység irányában vizsgálni, arra Bartha Zsolt először is a gyermek- és felnőttkori tünetek elkülönítését javasolja. Gyermekkorban ugyanis elsősorban a klasszikus tüneteik alapján ismerik fel a vékonybélbetegséget – a gyulladásos állapot következtében felszívódási zavar alakul ki, amely hiánytünetekhez vezet, az érintetteknél pl. vérszegénység tapasztalható, valamint előkerülnek a jellemző vékonybél érintettségre utaló tünetek, így a hasmenés, a súlygyarapodás elmaradása, alacsony növés, ami gyakorlatilag már ránézésre is felvetheti a lisztérzékenység gyanúját. A fehérjehiányos állapot következtében ödéma alakul ki a végtagokon, és a hasban is ascites keletkezik. Ez akár a felnőttkori formában is megfigyelhető, de idősebb korban már gyakoribbak a rejtett tünetek.

A felnőttek a gasztrointesztinális tünetek mellett általában kis- és nagyízületi panaszokat élnek át napszaktól függetlenül – ez inkább fájdalmat, mint duzzanatot jelent. Jellemzőek még a bőrtünetek, típusosak az ún. feszítő felszíneken megjelenő bőrtünetek (dermatitis herpetiformis) – amely egy speciális bőrbetegség: morbus Duhring. Nagyon gyakoriak ugyanakkor az olyan általános tünetek is, mint a fejfájás, a memóriazavar, a fáradság. A vérképzőszervi eltérések is jellemzőek, mert a felszívódási zavar következtében pl. vashiány alakul ki az érintett szervezetében. A gyermeknél is jellemző tünet lehet még az afta, valamint a fogfejlődési zavarok – és viselkedésbeli problémák is adódhatnak – az érintett kicsiket izgágaságukra utalva sajtkukac-gyerekekként emlegetik.

Zöld Éva hozzáteszi: fontos tudni, hogy a lisztérzékenység gyakrabban társul szervspecifikus (pl. 1-es típusú cukorbetegség, autoimmun thyreoiditis) vagy más szisztémás autoimmun betegséggel (például SLE-vel, Sjögren-szindrómával). Így a diagnózis felállítását követően ezek szűrésére is szükség lehet, amely klinikai immunológus szakorvos feladata.

A lisztérzékenység minden korosztályban jelentkezhet, de tény, hogy a felismerést tekintve gyermekkorban a leggyakoribb. Ez az állapot ugyanakkor egy életre szól, így egy idő után a legfiatalabb korosztály képviselői is a felnőtt érintettek számát növelik. A későbbi életkorokban azonban sajnos sem az érintettek, sem az orvosok nem gondolnak elégszer erre a kórképre Zöld Éva szerint.

A Lisztérzékenyek Országos Egyesülete, illetve a megyei egyesületek is rendkívül nagy segítséget jelentenek az érintettek számára. A civilek szakértők bevonásával rendszeresen előadásokat szerveznek mind a diétás kérdésekről, mind a kórkép egyéb vonatkozásairól. Családi programokat hirdetnek meg, közös főzéseket rendeznek, internetes oldalukon listát vezetnek arról, hogy mely élelmiszereket vehetnek meg bizalommal a lisztérzékenységgel élők, és arra is felhívják a figyelmet, hogy mely gyógyszerek tartalmazhatnak glutént – egyszóval mindent megtesznek azért, hogy megkönnyítsék a kórképpel való együttélést az érintettek számára.

A betegségben szenvedőknek adókedvezmény is jár, melyhez ki kell tölteni egy kérvényt – ez a feladat legtöbbször a gasztroenterológusra, vagy a szakorvosi dokumentáció alapján a háziorvosra hárul.

A teljes cikk a Weborvos Pro portálon is olvasható.