Lisztérzékenység - ókori betegség modern köntösben

A boltokat elöntő hihetetlen mennyiségű pékárú mellett egyre több helyen találhatunk gluténmentes termékeket, melyek összetevőik révén minőségibb tápanyaghoz juttatják az azokat fogyasztó egyén szervezetét. Az ételintoleranciákról és ételallergiákról sokan hajlamosak azt hinni, hogy valamilyen újkeletű betegségek, pedig a lisztérzékenységet már az ókorban is ismerték, melyet jól bizonyítanak a második században élt Arataeus feljegyzései is - olvasható a Semmelweis Figyelőben. A lisztérzékenység, vagy coeliakia olyan krónikus betegség, mely a vékonybél nyálkahártyájának károsítása révén vezet felszívódási zavarhoz, és ezáltal hiánytünetek kialakulásához. A betegség terápiája az egész életen át tartó szigorú gluténmentes diéta.

A lisztérzékenységről dr. Juhász Márkot kérdeztük, aki a Semmelweis Egyetem II.sz. Belgyógyászati Klinika osztályvezető egyetemi adjunktusa, gasztroenterológus szakorvos, a betegség szakavatott ismerője, aki évek óta gondoz lisztérzékeny embereket.

- Örökölhető a lisztérzékenység?

- A lisztérzékenység kialakulására a hajlam örökölhető, de az öröklődés pontos kockázata napjainkban még nem jelezhető előre. Ami tény, hogy az igazolt coeliakiások elsőfokú rokonainak (gyermek, testvér, szülő) körében kb. tízszer nagyobb a coeliakia kialakulásának kockázata, de még a másodfokú rokonok között is gyakoribb, mint az átlagnépességben.

- Sok helyen azt írják, hogy genetikailag hajlamos egyénekben alakul ki. Van ennek valami bizonyítéka?

- A lisztérzékenység poligénes betegség, tehát nem egyetlen gén, vagy annak mutációja felelős a kórkép kialakulásáért. Az elsőnek beazonosított, és mindmáig legjelentősebb gén a HLA DQ2 és DQ8 sejtfelszíni fehérjéket kódoló gén. Ennek gyakorlati jelentősége, hogy a betegség kizárására alkalmas, mivel ha egyik fehérje sincs jelen az antigénfelismerő sejteken, akkor a kóros immunfolyamat be sem tud indulni. Ezen kívül e pillanatban öt másik gént hoznak még összefüggésbe a lisztérzékenység kialakulásával, ezek tényleges klinikai jelentősége még nem teljesen tisztázott, és folyamatosan merül fel újabb és újabb gének kóroki szerepe is.

- Mi történt pl. a századfordulón a kezeletlen betegekkel?

- Feltételezem, a XIX-XX. évszázadok fordulójára gondol. Nehéz erre a kérdésre pontosan válaszolni, vélhetően sokan elhaláloztak a fel nem ismert felszívódási zavar következtében kialakuló hiánytünetek és szövődmények hatására. A lisztérzékenység tünettanát egyébként már az ókorban leírták. E téren a második világháború idején tett jelentős megfigyelést egy holland orvos; a békeidőben a klasszikus tünetekben (hasmenés, puffadás, fogyás, növekedés elmaradása) szenvedő gyermekek a háborúban, nem jutva péksüteményekhez, jelentős javulást mutattak, majd a béke helyreálltával tüneteik visszatértek. Részben ennek a felismerésnek is köszönhetően a XX. század második felében a gyermekgyógyászok körében a lisztérzékenység iránti éberség már kellő mértékű volt. A kórkép történetében az újabb jelentős fejezet a felnőttkori megjelenés felismerése volt.

- Más szakterületek orvosai mennyire vannak tisztában e betegség jelentőségével, tüneteivel?

- Ma már tudjuk, hogy a coeliakia nem kizárólag emésztőrendszeri, hanem szisztémás betegség. Ebből következik, hogy bármely szakterületen dolgozó orvos találkozhat az adott szervrendszer tüneteit mutató lisztérzékenységgel, ezért is nevezik a coeliakiát ezerarcú betegségnek. Az elmúlt évtizedben ez az információ egyre jobban eljutott az egyes szakmák művelőihez.

- Ha valaki hasmenéssel fordul hozzájuk, mikor jut eszébe gyanakodni?

- A fentiekből következik, hogy a nem gyermekgyógyász és gasztroenterológus szakorvosoktól a fő elvárás nem az, hogy pl. az Ön által megemlített krónikus hasmenés alapján gondoljanak a coeliakiára, ez esetben elég, ha akár iránydiagnózis nélkül is, de továbbirányítják a betegeket. A feladatuk éppen az, hogy ismerve a coeliakiahoz társuló betegségek közül a saját szakterületükhöz tartozó kórképek listáját, ezen betegségek fennállásakor is gondoljanak lisztérzékenységre.

- Működik ma Magyarországon családszűrés és az érintettek nyomon követése?

- Ezen a téren, ha nem is tökéletesnek, de nagyon jól működőnek nevezhető a rendszer. Az élen itt is a gyermekgyógyászati centrumok járnak, de a szűrések konzekvens kivitelezésében hozzájuk egyre több felnőtt gasztroenterológiai centrum is csatlakozik, egyetemünkön ilyen centrum a II. sz. Belgyógyászati Klinikán működik.

- Valóban mindig párosul valamilyen más betegséggel?

- Nem minden esetben. Saját beteganyagunkban minden harmadik lisztérzékeny embernél állt fenn legalább egy társuló betegség. A lisztérzékenység nagy gyakorisága miatt azonban ez így is nagyon nagy beteganyagot jelent, mivel hazánkban, a legfrissebb adatok szerint, 1:70-1:100 között van a coeliakia prevalenciája.

- Igaz, hogy a lisztérzékenység legjobb megelőzése, ha 5-7 hónapos korban, még a szoptatás alatt kap liszteset a csecsemő? Létezik erre bármilyen szabvány?

- A kérdése vélhetően arra az európai uniós programra vonatkozik, melynek keretében ismert és gondozott lisztérzékeny anyák gyermekeinél vezették be 4. és 7. hónap között a glutént. Ebben a nemzetközi vizsgálatban a Heim Pál Kórház Coeliakia centruma vett részt, dr. Korponay-Szabó Ilma Tanárnő vezetésével. Kezdeti bíztató eredményekről a Tanárnő tartott már előadásokat nemzetközi fórumokon, de jelenleg még nem telt el elég idő ahhoz, hogy mint kötelező prevenciós lépésként tekinthessünk rá.