Magatartás-orvoslással a cukorbetegség ellen

A diabétesz népbetegséggé vált, amely fenyegeti az egészségügyi ellátórendszert és a világgazdaságot. A cukorbetegek száma 1990-ben százmillió fő volt, becslések szerint azonban ez 2030-ra 366 millióra emelkedhet a 20 éven felüliek körében. Megfelelő életmóddal viszont jelentősen javíthatóak a megelőzési és kezelési kilátások. Mivel a cukorbetegség jelentős kockázati tényezője a túlsúly, valamint az elhízás, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének és Klinikai Pszichológiai Tanszékének munkatársai a magatartás-orvoslási lehetőségeket vették górcső alá, a tanulmány összefoglalójából a Semmelweis Figyelő idézett.

A huszonegyedik századra alaposan megváltozott a társadalom tagjaival szembeni elvárásrendszer, a stressz, az életmód, az életesemények, a negatív példák, a belső ritmus zavara és a depresszió olyan sejtszintű, hormonális módosulásokkal jár az emberi testre nézve, melyek testsúlynövekedésre, anyagcsere-zavarokra és magas vérnyomásra hajlamosítanak.

Így fölmerül a kérdés: a diabétesz gyógyszeres kezelése nem csupán egy vég nélküli foltozás-e, mely ideiglenesen javít ugyan a páciensek állapotán, de a probléma gyökerétől messze áll? Tekintve, hogy a szervezetet érintő összetett folyamatokról van szó, kiemelkedő fontosságú a betegek fölvilágosítása, továbbá az egészséges életmódra való ösztönzése. A Semmelweis Egyetemen 2009 óta oktatják a magatartás-orvoslás nevű tantárgyat, amely összefoglalja a viselkedéses és biomedikális ismereteket a minél sikeresebb terápia érdekében.

Nem követik az orvos utasításait
A diabétesz a magatartás-orvoslás modellbetegsége – írják tanulmányukban az intézmény munkatársai, hiszen a folyamatos vércukor-önellenőrzés, az inzulin beadása, a gyógyszerszedés és táplálkozásban történő változás minden betegtől gyors alkalmazkodást kíván. „A krónikus kórképek kezelésében, különösképpen a diabetológiában, felmérések szerint a betegek 50–70%-a nem követi az orvos életmódra vonatkozó tanácsait" – olvasható a döbbenetes adat a tanulmányban. Az értekezésben szakirodalmi hivatkozás alapján, a gyászhoz hasonlóan három szakaszra bontják a cukorbetegség elfogadását: az egyén először gyermekien tagadja a valóságot, majd a „szülői én" révén depresszióba süllyed, végül pedig „felnőttként" belenyugszik, s a realitás talaján igyekszik alkalmazkodni.

Depresszió, szorongás, evészavar
A folyamathoz depresszió, szorongás és evészavar társulhat. A nem megfelelő táplálkozásból eredő, kórházi felügyeletet igénylő ideiglenes állapotot sokszor ez a szófordulat követi vizit idején: „Bűnöztem, doktor úr!" Éppen ezért fontos, hogy a páciensekben tudatosuljon: nem holmi külső elvárásnak kell megfelelniük a cukorbetegekre vonatkozó alapszabályok betartásával, hanem saját érdekük az állapot javítása. Előfordulhat, hogy a diabétesz nyomán ellenségként érzékelik saját testüket, a diéta mellett falási rohamokkal küszködnek, pánikszerűen rettegnek a vércukorszint-ingadozástól, vagy éppen a hízástól való félelem miatt elmulasztják az inzulin beadását. A magatartás-orvoslás célja, hogy hozzásegítse a betegeket a problémával való minél könnyebb együttéléshez.

Testsúlycsökkentő program
A Magatartástudományi Intézet és a Klinikai Pszichológiai Tanszék szakértői komplex életmódváltással járó, a jojóeffektust kiküszöbölő testsúlycsökkentő programban látják a cukorbetegség megelőzésének és kezelésének nyitját. A már diagnosztizált pácienseknél természetesen emellett gyógyszeres terápiára is szükség van, de annak hatásfokát lényegesen javítja a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag bevitele, illetve a rendszeres testmozgás. Ehhez azonban a saját viselkedés megfigyelésére, az ingerek kontrolljára, problémamegoldásra, újragondolásra, társas támogatásra, új ismeretek elfogadására és visszaesés elleni védelemre van szükség. „A program heti, majd ritkuló ülésgyakorisággal zajlik, 16–26 héten át. A 10–20 fős csoportokban zajló terápia előnye a költséghatékonyság mellett az, hogy a csoportülések a társas támogatás és a felelősség párosítását nyújtják, s orvosi felügyelettel kísérnek végig az előkészület, a cselekvés és a fenntartás szakaszán" – foglalják össze a módszer lényegét a Semmelweis Egyetem munkatársai.

Az eredeti közlemény itt olvasható: Sal et al.: Magatartas-orvoslasi lehetősegek a cukorbetegseg es az elhizas kezeleseben. Orvosi Hetilap 2012. 11. szám. 410–417.)