Mellrák: nők, akik elkerülhették a kemoterápiát

A korán felfedezett emlőrákkal műtött nők egy részénél – évente 400-500 betegnél – lenne indokolt a daganat genetikai vizsgálata, hogy abból megbízhatóan kiderüljön, mekkora a kiújulás kockázata, s esetükben szükséges vagy sem a kemoterápiás kezelés. Idehaza a vizsgálat – finanszírozás híján – egyelőre kevés páciens kiváltsága.

Kitörő örömmel fogadta Zsuzsa és családja, amikor megérkezett a genetikai eredmény: a tumor alacsony kockázatú, nem kell kemoterápiát indítani. A 48 éves nő rendszeresen járt emlővizsgálatra, s ennek köszönheti, hogy 2014. februárban idejében észrevettek egy kisméretű elváltozást, amelyet márciusban el is távolítottak. Mivel néhány nyirokcsomóban is találtak ráksejteket, a terápiás tervben a sugárkezelés és hormonkezelés mellett kemoterápia is szerepelt. Zsuzsa viszont érezte, s ebben az orvosok is megerősítették: határeset az övé. Azonban ma még csak magánúton érhető el olyan genetikai vizsgálat, amelyre esetében egyértelműen alapozni lehetett volna a terápiás döntést, ezért inkább adtak volna kemoterápiát. Zsuzsa családi összefogással megrendelte a tesztet: a kivett tumorból mintát küldtek a vizsgálatot a világon egyedüliként végző amerikai laboratóriumba. Az eredmény egyértelmű lett: nem kellett kemoterápia.

– Féltem a kemoterápiától, de hogyan utasíthattam volna el, amikor orvosként tudom, hogy az az életemet mentheti meg? – eleveníti fel közelmúltbeli dilemmáját az 57 éves szakorvos, aki május végén esett át emlőműtéten. Az asszony szintén azok közé az emlőrákos nők közé tartozott, akiknél a rutin szövettan alapján nem lehetett egyértelműen eldönteni, felvállalja-e a kemoterápiát. Úgy döntött: elvégezteti a tesztet. – Ha alacsony kockázatot jelez a genetikai vizsgálat, elég a sugárkezelés és a hormonkezelés, ha viszont magas kockázatot mutat, legalább annak biztos tudatában vállalom a kemoterápiát, hogy az számomra valóban az életkilátásaim javítását eredményezheti – fogalmaz a doktornő. 2 héten belül megérkezett a kedvező eredmény, amelyre alapozva el lehetett tekinteni a kemoterápiás kezeléstől.

Őrzi inkognitóját az a 61 éves asszony is, aki két nővérét vesztette már el emlőrák miatt, s 12 évvel ezelőtt önmaga is beteg lett, sőt öt éve az akkor 28 éves lányánál is mellrákot diagnosztizáltak. Csaknem mindent tud már a betegségről, ezért amikor a közelmúltban ismét melldaganatot találtak nála, már pontosan tudta kihez forduljon és milyen lépésekre van szükség. Megismerte a genetikai teszt lehetőségét, amely nyomán tumorát kiújulás szempontjából a közepesen kockázatos sáv alsó határára sorolták, ezért nem indítottak nála kemoterápiát. Azt mondja: sok pénzt költött a vizsgálatra, hogy ez kiderüljön, s ezzel sok pénzt megspórolt a magyar gyógyszerkasszának is.

– Az évi 7 ezer új emlőrákos beteg közül mintegy ötszáz esetben nem egyértelmű, hogy indokolt-e a műtét utáni kemoterápia vagy sem – kommentálja az eseteket dr. Landherr László, az emlőrák gyógyításában dolgozó szakorvosokat tömörítő Magyar Szenológiai Társaság elnöke, az Uzsoki utcai Kórház Fővárosi Onkoradiológiai Központ centrumvezető főorvosa. Azokban az esetekben, amikor nem egyértelmű a helyzet, az orvosok rendszerint a kemoterápia mellett döntenek, mert ezt később nem lehet pótolni, s nem vállalják fel a kockázatot, hogy egy esetleges kiújulás esetén az a vád érje őket, hogy nem tettek meg mindent. A megbízható eredményt adó genetikai tesztet csak nagyon kevesen tudják elvégeztetni, a 4 ezer dolláros vizsgálatra ugyanis idehaza még nincs támogatás (szemben például Csehországgal, ahol az év eleje óta szakmailag indokolt esetben nem kell fizetniük a betegeknek).

Amint Landherr László fogalmaz, nagy dilemma a szakorvosok számára, hogy amíg nincs társadalombiztosítási támogatás az eljáráshoz, addig egyáltalán említsék-e a betegeiknek a vizsgálat lehetőségét, hiszen azt a döntő többség nem tudja megfizetni. A főorvos hangsúlyozza: a genetikai eredmény ismeretében évente több száz – korai emlődaganattal operált – nő megkímélhető lenne a kemoterápia mellékhatásaitól, hamarabb felépülhetne és visszaállhatna munkába, illetve nem kellene a költséges kemoterápiás kezelésére, s azzal összefüggő ápolására sem költeni.