Mélyvénás trombózis után fontos a trombofília vizsgálat

A mélyvénás trombózis (DVT) akut kezelése a beteghez legközelebbi kórházban történik, ám az életveszély elhárítása után fontos az alapos kivizsgálás, ugyanis ha egyszer már előfordult a probléma, úgy jelentősen megnő egy következő esélye.

A rizikó még magasabb, ha az illetőnek genetikai hajlama van DVT-re, ám ez a lépés igen sokszor kimarad vagy hiányos. Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája a teljeskörű genetikai szűrés fontosságára hívja fel a figyelmet.

Teendők a mélyvénás trombózis után

A mélyvénás trombózis egy olyan állapot, amikor a véralvadási folyamat egyensúlyának diszharmóniája miatt vérrögök keletkeznek. Gyakori szövődménye a tüdőembólia, amikor ezek a thrombusok - vagy egy-egy részei- leszakadnak, majd a véráramlás útján a tüdőbe kerülve életveszélyes tüdőembóliát okoznak.

Amennyiben valakinél egyszer már kialakult a probléma, úgy nagy hangsúlyt kell fektetni a prevencióra, ugyanis ekkor lényegesen megnő egy újabb trombózis esélye. Ugyanis az első trombózis tönkreteszi a vénabillentyűket, és ez az újabb trombózis alapja (egyebek mellett).

Ez magában foglalja első körben azon okok felszámolását, melyek a vérrög keletkezéséhez vezettek (pl. daganat). Ezután fontos az újabb trombózis, valamint a PTS (posttrombotikus szindróma) elkerülése céljából bizonyos ideig kompressziós harisnya viselése, bőséges folyadék fogyasztása, túlsúly leadása, dohányzás abbahagyása, valamint a genetikai hajlam kivizsgálása.

A trombofília szűrése életet menthet

Sajnos igen sok helyen a közvetlen életveszély elhárítása után nem fordítanak figyelmet a trombofília szűrésére, pedig ennek ismeretében lehet a leghatékonyabb a megelőzés. Fontos tudni, hogy a terápia nem egységes, hanem személyre szabott, hiszen figyelembe kell venni többek között a beteg nemét, életkorát, betegségeit, valamint esetleges trombofíliáját (pl. Leiden, MTHFR mutáció, ProteinS/C alacsony szintje, VIII faktor szint).

A fokozott genetikai hajlam a trombózisra egyáltalán nem ritka, és a további teendők miatt ennek ismerete kulcsfontosságú. Az alkalmazott terápia mikéntje, valamint annak időtartama függ ugyanis a trombofília súlyosságától- a genetikai mutációk homozigóta formája (vagyis amikor minkét szülőtől öröklődött a probléma) például élethosszig tartó véralvadásgátló terápiát kíván.

A szakértő szerint egy másik fontos területe a szűrésnek, azon fiatalok, akiknek a felmenői között előfordult súlyos tromboemboliás esemény és élsportolók szeretnének lenni! Erre a sportorvosok ritkán kérdeznek rá, ezért szűrés sem történik.

Összességében tehát elmondható, hogy a megfelelő prevenciós terápia beállítása az első és legfontosabb mind a beteg, mind az orvos részéről a mélyvénás trombózis után. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a DVT a véralvadásgátló elhagyása és a thrombus feloldódása után is hatással marad az beteg életére mind a késői szövődmény, mind ismételt trombózis lehetőségének fokozott kockázata által, ezért a rendszeres orvosi konzultáció kiemelt jelentőséggel bír!