Az idővel magától lebomló anyag vázat képezhet az őssejteknek, melyekből a szívizom növekszik.

Az emberi szervek laboratóriumban való előállítása ismét egy nagy lépéssel került közelebb a megvalósításhoz. A nanotechnológia segítségével előállították azt az anyagot, amely idővel magától lebomló vázat képezhet az őssejteknek, melyekből a szívizom növekszik.
A cél, hogy háromdimenziós szerveket hozzanak létre, már régen célja az ezzel foglalkozó szakembereknek, de az hogy a szívhez hasonló bonyolult anatómiájú, geometriájú izmot formáljanak meg, eddig utópia volt. Szintetikus vázra már korábban is növesztettek emberi szöveteket, ám ilyen speciális, rugalmasságot igénylő anyagot, ami a pumpáló mozgáshoz megfelelne, eddig még nem sikerült előállítani.
A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) nyilatkozata szerint, ha osztódó szívizomsejteket sikerülne ültetni erre a vázra, akkor lehetőség nyílna arra, hogy az így nyert szövetből megfelelő szívizmot lehessen „szabni" a veleszületett szívhibában szenvedőknek, vagy a krónikus szívbeteg időseknek. A kezdeti eredmények igen biztatóak, patkányokból származó őssejteket már sikerült ebbe a vázba ültetni, és ritmusos összehúzódásra képes szívizmot kapni.
„A váz, - ami hónapok alatt nyomtalanul lebomlik – alkalmas lehet egyéb szervek tartó „szövetének", így máj, vese, bőr vagy erek előállításához is segítséget nyújthat" – nyilatkozta Lisa Freed, a MIT és a Harvard Egyetem vezető kutatója. „Hosszútávon egész könyvtárat szeretnénk a vázakból a különböző szerveknek, ha megjavításukra volna szükség. Mindegyik váz más szabású lehetne, a szerkezeti és mechanikai igényeknek megfelelően. Már előkészületben van néhány más szerv is. A humán kísérletek előtt azonban még több akadályt is le kell győzni. Az implantátumok egyelőre túl vékonyak, vastagságukat meg kell növelni a beültetéshez."- tette hozzá.
A Nature Materials című lap leírása szerint a váz lépesméz szerkezete, ami egyik irányban szilárd, a másikban harmonikaszerűen összeesik, lehetővé teszi, hogy a szívizom a megfelelő irányba nőjön a megfelelő összehúzódási képesség érdekében. George Engelmayr a kutatás vezetője szerint: „Elméletileg lehetséges volna a szív alkatrészeit egyenként előállítani, de a részeket összeállítani komoly kihívás."