Miért hatástalan a fájdalomcsillapítás?

– A fájdalmaknak egy jelentős részét nem megfelelően kezelik: nem a hatásos fájdalomcsillapítót alkalmazzák vagy túlkezelik a betegeket, mivel nem a valódi oknak tulajdonítják a fájdalmat – jelentette ki prof. dr. Komoly Sámuel, a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának (MIET) elnöke a szakmai társaság debreceni kongresszusán. A professzor előadásában hangsúlyozta: a nem megfelelő fájdalomcsillapítás egyik leggyakoribb oka, hogy nem ismerik fel, hogy nem testi eredetű (bőrből, izmokból, belső szervekből kiinduló) a fájdalom, hanem idegi, neuropáthiás.

– A neuropáthiás fájdalom oka az idegrendszer olyan károsodása, amelynek következtében az agy fájdalomként kódol és fájdalomként vetít ki olyan ingereket egyes területekre, amelyek valójában nem is fájdalomingerként keletkeztek. Olyan ez, mint amikor a légvédelem egy madárrajt ellenséges rakétaként érzékel: félreértelmeződik az információ – magyarázta Komoly Sámuel. Ha nem ismerik fel, hogy a beteg panaszai nem szervi, hanem idegi eredetűek, nem a megfelelő fájdalomcsillapítót fogja a páciens használni – ez a probléma a vény nélkül kapható nem szteroid gyulladáscsökkentőknél és a receptre felírt gyógyszereknél is jelentkezik. A beteg kétszeresen szenved: egyrészt nem mérséklődik a fájdalma, másrészt a gyógyszereknek a mellékhatásait megéli. A neuropáthiás fájdalom fel nem ismerése akár szükségtelen invazív beavatkozásokhoz is vezethet. Klasszikus példája ennek, amikor a fogfájás miatt sorra kihúzzák valakinek a fogait, holott a fájdalom oka az arcidegzsába.
Neuropáthiás fájdalom számos betegség következtében kialakulhat, például sok cukorbetegnél is jelentkezik, a népesség 6-7 százalékát, 600-700 ezer embert is érinthet. Komoly Sámuel becslése szerint a betegek 80 százalékánál nem ismerik fel, hogy a panaszok hátterében neuropáthiás fájdalom (is) áll.

– Új tudományterületnek számít e panaszkör kutatása és egyetemi oktatása, idő kell ahhoz, hogy e szemlélet a napi gyakorlat rutinjába beivódjon. A neuropáthiás fájdalmak nem gyógyíthatók, de antidepresszánsokkal és speciálisan az idegi fájdalmakra ható gyógyszerekkel hatékonyan kezelhetők. Ezért fontos, hogy minél több orvosi fórumon essen szó róla és a betegek is ismerjék e jelenséget, mert ha az orvosok, kiemelten a háziorvosok gondolnak erre a lehetőségre, a probléma jól diagnosztizálható és enyhíthető – szögezte le Komoly Sámuel.

Milyen sors vár a betegekre?

– Milyen sors vár egy frissen diagnosztizált sclerosis multiplexes betegre? – tette fel a kérdést dr. Bencsik Krisztina, a szegedi Neurológiai Klinika docense. A sclerosis multiplex lényege, hogy az idegeket szigetelő myelinhüvely károsodik a gerincvelőben és az agyban, ami a legváltozatosabb tünetekben – járásnehézség, egyensúlyvesztés, látásgondok, kézremegés, memóriaproblémák, vizelettartási nehézség, depresszió, teljes önállóságvesztés – megnyilvánulhat annak függvényében, hogy a gerincvelő vagy az agy melyik szakasza károsodik. A betegséggel a betegek egy része akár több évtizeden át együtt élhet megőrizve az önállóságát, másokat két-három év alatt leépülés fenyeget.

Az előadásban elhangzott: eddig nem sikerült olyan biomarkert azonosítani, amire alapozva meg lehetne mondani mennyire lesz aktív a páciens betegsége, milyen kórlefolyásra számíthat, mikor fog a betegsége rosszabbodni, mekkora a kockázata a súlyos mozgáskorlátozottság kialakulásának. Egy biztos módszer van: a beteg állapotának folyamatos klinikai ellenőrzése és meghatározott időnként MRI kontrollja. Ez egyrészt képet ad arról, hogy kiinduláskor mennyi elváltozás van az agy fehérállományában, milyen fokú az agyi károsodás (atrophia), másrészt az első időszakban tapasztalt állapotváltozás előrejelzi a kilátásokat: ha az első két évben gyors a rosszabbodás, akkor összességében is sokkal rosszabbak a kilátások.

Bencsik Krisztina hangsúlyozta: nagyon fontos a betegek mihamarabbi diagnosztizálása és gyógyszeres kezelése, mert ez ad esélyt a progresszió idejének kitolására. A folyamatos kontrolloknak azért is nagy a jelentősége, mert az állapot rosszabbodásának MRI általi kimutatása jelzés arra, ha terápiát kell váltani és második vonalban alkalmazható – hatékonyabb, de nagyobb kockázatú – kezelésre kell váltani.

A specializáció megköveteli a továbbképzést

– Fájdalomcsillapítás, Parkinson-kór, stroke, neuroimmunológia, epilepszia, alváskutatás, sclerosis multiplex – sorolja dr. Csépány Tünde debreceni neurológus docens, a kongresszus titkára a szakmai tanácskozás egyes témaköreit. A konferenciára négyszázan regisztráltak, az orvosok mellett külön szekciót szerveztek a szakdolgozóknak, az orvosi előadásokat élőben közvetítették az interneten is. A társaság több mint egy évszázada megrendezi vándorgyűlését, amelynek fő hangsúlya a továbbképző jelleg. Amint Csépány Tünde fogalmaz, ennek indokoltsága egyre nő, miután a specializáció miatt a mindennapokban a saját területükre fókuszáló szakorvosok egyre kevésbé látnak rá a neurológia más ágaira.

A Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága a közgyűlésén döntött arról, hogy az 1895-ben alakult szakmai szervezet – a neurológiai túlsúly miatt, s mivel a pszichiátria már korábban kivált e csoportból – Magyar Neurológiai Társaság néven folytatja munkáját.