Miért is sztrájkolnának az alapellátó fogorvosok?

Ha szeptemberig nem emelkedik az alapellátó fogászatok finanszírozása, két héten át nem fogadják azokat a betegeiket a fogorvosok, akik a társadalombiztosítás terhére vennék igénybe a szolgáltatásaikat – mondta a Praxismenedzsmentnek dr. Nagy Ákos keszthelyi fogorvos, az Országos Alapellátási Szövetség fogászati szekciójának alelnöke, a sztrájk egyik szervezője - idézte a cikket a medicalonline.hu.

Nem ez lesz az első eset, hogy csak az ügyeleti és sürgősségi ellátást biztosítják, ám úgy tűnik, a két évvel ezelőtti munkabeszüntetés sem vezetett átütő eredményre. Miért?

A kormányzat egyszerűen nem hajlandó elfogadni, hogy létezik a közfinanszírozott fogászati ellátás, ami abból eredhet, hogy ránk magánorvosként tekintenek annak ellenére, hogy a háziorvos kollégák ugyanúgy vállalkozóként szerződnek a feladatellátásra mint mi, akik szintén azt vállaltuk, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) kapott finanszírozásért cserébe ellátják a körzetünkbe tartozó, TAJ-kártyával érkező betegeket. A közfinanszírozott fogászati ellátás annak ellenére esik más megítélés alá, hogy éppen úgy az alapellátás része, mint a háziorvosi szolgáltatás.

Azért 2016-ban és 2017-ben is kaptak némi plusz finanszírozást… 

Három évvel ezelőtt 2 milliárd forinttal emelkedett a kassza, ami praxisonként havi ötvenezer forintot jelentett. Ekkor a háziorvosi többlet-rezsitámogatás már 260 000 forintnál tartott havonta. Rá egy évre, a sztrájk hatására egyszeri hárommillió forintot adtak rendelésenként, ami 2017-ben havi 250 000 forintot jelentett, ám ez az összeg nem épült be a finanszírozásba. 2018-ban a fogászat is kapott plusz pénzt, de csak 130 000 forintot, rezsitámogatásként. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a finanszírozás 2018-ban havi 120 000 forinttal csökkent. A háromnapos munkabeszüntetés után egyébként a kormányzat azt ígérte, hogy egy-két éven belül megkezdődik a fogászatok finanszírozásának rendezése, ám ez azóta sem történt meg.

A sztrájk az egyetlen megoldás? Nem próbáltak békésebb módon megegyezni a döntéshozóval?

Nem vagyunk egyedül a történetben, a Magyar Orvosi Kamara fogorvosi tagozata is folyamatosan jelzi a szakpolitikusoknak a problémáinkat, ám úgy tűnik, az is hiábavaló. Januárban két alapellátó kollégánk, Kárász Anikó és Karászi Zsolt levelet írt Csányi Péternek, mint az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkárnak. A szakpolitikus válaszában az állt, hogy indokolt a háziorvosi és a fogászati alapellátás között a finanszírozásbeli különbség, mert a fogorvosok térítésköteles ellátásokat is végeznek, így lehetőségük van kiegészíteni az államtól kapott bevételeiket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fogorvos a versenypiaci bevételeiből finanszírozza meg az állami betegellátást – ugyanis ezekért a betegekért valamennyi szolgáltató versenyben van egymással.

Kiszámították, mennyi pénz kellene ahhoz, hogy rentábilis legyen a működésük?

Legalább 30 milliárd forint hiányzik a rendszerből. A hiányt jól igazolja az üres praxisok száma. A fogászati szakellátás alulfinanszírozottságát jelzi, hogy szájsebészeti ellátásra hónapokat, fogszabályozásra pedig éveket kell várni, vannak olyan területek az országban, ahol akár ötöt.

Lát rá esélyt, hogy ennyi pénzt „beletolnak” a rendszerbe?

Ha nem emelkedik a finanszírozás, képtelenség mindenki számára elérhető, és elfogadható minőségű ellátást nyújtani, ráadásul a korábbi emelések is hiábavalóvá válnak.

Immár a fogászati alapellátók is igénybe vehetik a letelepedési támogatásokat, és a Magyar Falu Program keretében is lehet pályázni rendelők felújításra, újak kialakítására. Ez nem segít?

A faluprogram eszköztámogatás, amit nem lehet bérre fordítani. A letelepedési támogatással néhány üresen álló praxist sikerült ugyan betölteni, de az alapproblémán, vagyis az alulfinanszírozottságon ez nem változtatott. Aki ugyanis a program keretében lép be a rendszerbe, és fogászati körzetet vállal, nettó 12, vagy akár 20 millió forintos támogatásra számíthat. Ráadásul, mivel fél praxisért is egész pénzt adnak, a bent lévőkkel szemben akár fajlagosan bruttó 35–50 millió forintos finanszírozási előnyre lehet szert tenni, ami egészen elképesztően nagy összeg. A régóta alapellátóként dolgozók pedig semmilyen támogatásban nem részesülnek.

Ismét egy jó szándékú, ám a régóta a rendszerben lévőkkel szemben mégis cinikus döntés született. Ha ugyanis órára lebontjuk, a NEAK statisztika szerint egy, már működő praxis 2500 forintot kap óránként, míg az új belépőknél az óradíj eléri a négy-hatezer forintot hat éven át, ami elképesztően nagy finanszírozási előnyt jelent. A hátrányos helyzetű térségben elvállalt praxisoknak más módon, akár különféle szorzókkal kellene biztosítani a többletfinanszírozást. Továbbiak a teljes cikkben