Miért pont nyáron érezzük legnagyobb szükségét a pihenésnek?

A legtöbb ember visszaszámol. Igazából egész évben a nyarat, a pihenést, a feltöltődést várja. De vajon miért éppen ekkorra fáradunk el igazán? Ez természetes jelenség vagy saját agyunk programozza így magát?

„Valójában már tavasszal elkezdjünk érzékelni, hogy fáradtabbak vagyunk, a tél, a hideg, a sötétség megvisel mindenkit, testi-lelki-szellemi raktárjaink kicsit üresebbek lesznek már ekkorra” – kezdi Pollák Éva, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője. –„Ekkortájt viszont ritkán vagy egyáltalán nem áll módunkban szünetet tartani, így többnyire a nyári leállás vagy iskolaszünet előtti hajrát már nagyon kimerülten toljuk végig.”

Sokszor merül fel a kérdés, hogy mi a különbség a kiégés és a szimpla, például év vagy szezonvégi fáradtság között. A kiégés gyakran hosszú távon alakul ki, és komolyabb, tartós kimerültséggel jár, míg a szabadság előtti fáradtság inkább átmeneti, de ugyanakkor intenzív állapot. Fontos jelek lehetnek a folyamatos kimerültség érzése, a motiváció hiánya, az alvászavarok és az ingerlékenység.

„Kicsit olyan ez, mint a régi típusú faredőnyök tokjába helyezett szerkezet, ami végső soron a redőny zavartalan fel-lemozgásáért felel” – magyarázza a pszichológus. – „Ha ebben az amúgy nagyon egyszerűnek tűnő szerkezetben túlhúzzuk a rugót, az egyszer csak elpattan, és mi egy fura kattogó hangra leszünk figyelmesek amellett, hogy a redőnyt sajnos nem tudjuk felhúzni. Ilyenkor csak a csere segít. No, ha a munka, vagy teendőink frontján ide jutunk el, akkor már valójában kiégésről beszélhetünk. Ha nem, lehet, hogy csak megcsavarodott a gurtni és megakadt a redőny, amit egy kis ügyességgel és gondos szervízeléssel még orvosolhatunk: ez volna a nyári pihenés.”

A pszichológus szerint persze ehhez feltétlenül szükséges, hogy a szabadság - vagy annak legalább egy része - valóban a pihenésről szóljon. Ne a másoknak való megfelelésről, ne a magunknak vagy másoknak való bizonyítási vágyról, ne arról, hogy utolérjük magunkat a teendőinkben, vagy most akkor mindenkivel találkozzunk, akivel hosszú ideje nem.

A nyári szabadság előtti fáradtság egy természetes jelenség, amely az év során felgyülemlett stressz és feszültség következménye. Ahogy közeledik a pihenés időszaka, gondolatban és később tettekben is elkezdünk felkészülni arra, hogy lelassuljunk és feltöltődjünk. Ezért is érezhetjük úgy, hogy már nagyon szükségünk van a pihenésre, hiszen az egész éves munka és stressz hatásai ilyenkor csúcsosodnak ki.

„Természetesen mindannyiunk szervezete más módon reagál a pihenésre és a feltöltődésre” – mondja Pollák Éva. – „Ha például mi máshogy pihenünk, mint a család többi tagja, fontos, hogy figyelembe vegyük egymás igényeit és lehetőségeit. Az énidő nem luxus, hanem alapvető szükséglet, amelyet akár egy nyaralás során is ki kell tudnunk élvezni. Van, aki például szeret szieszta időben óriásiakat aludni, vagy horgolni, van, aki inkább jógázik ilyenkor. Más inkább a hajnali sétákat várja, amikor egyedül lehet a gondolataival. A közös tevékenység is lehet valamelyest énidő, ha például minden nap valaki más választja ki, esténként mivel játszunk, milyen zenét hallgatunk utazás közben, vagy mit csinálunk a strandon.”

A kipihent állapot jelei közé tartozik a megnövekedett energiaszint, a jobb koncentráció, a pozitív érzelmi állapot és az általános jó közérzet. A szakértő szerint az agynak általában néhány napra van szüksége ahhoz, hogy teljesen leoldjon a napi stresszről, de ez egyénenként változhat. Általában egy bő hét nyaralás elegendő lehet ahhoz, hogy elkezdjünk igazán pihenni, de a teljes feltöltődéshez néha több idő is szükséges lehet. Fontos, hogy adjunk magunknak elég időt és teret a pihenésre, és ne próbáljunk meg mindent azonnal elintézni.

A nyári feltöltődés tehát nemcsak a fizikai, hanem a mentális egészségünk szempontjából is elengedhetetlen. Figyeljünk oda saját igényeinkre és családunkéra is, és találjuk meg az egyensúlyt a közös és egyéni pihenési formák között.