Egyszerű vizeletvizsgálat jelzi legkorábban a későbbi szervkárosodások, esetleg érkatasztrófák fenyegetését.
A mikroalbuminuria az érrendszeri károsodás korai jele, mely a vizelettel ürülő kismennyiségű, de a normálist meghaladó mértékű fehérje (albumin) fokozott ürítésével mutatható ki. Az albumin molekulákat a vesék finom szűrőszerkezetei visszatartják, de a kapillárisok falának károsodása esetén az albumin a vizeletbe kerül – minél nagyobb a vese érszerkezetének károsodása, annál nagyobb mértékben. A vese erek állapota azonban a szervezet más részeiben levő érfal károsodásának is hű tükre. Amikor tehát a vizeletbe kerülő albumin mennyisége bizonyos határt meghalad, a szív koszorúerein, az agyban vagy a végtagokban levő erekben, és más szervekben is kimutatható az érfal károsodása, ami tulajdonképpen az érelmeszesedés legkorábbi fázisa. A mikroalbuminuria megjelenésével tehát az első figyelmeztetést kapjuk későbbi szervkárosodások, esetleg érkatasztrófák (szívinfarktus, gutaütés, végtagelhalás, veseelégtelenség) bekövetkeztéről.
Különösen nagy jelentősége van a mikroalbuminuria kimutatásának emelkedett vérnyomás és cukorbetegség esetén; ezek a betegségek önmagukban is súlyosan károsítják az érrendszert, nem véletlen tehát, hogy például a magas vérnyomás következtében kialakuló szívnagyobbodás csaknem azonos időben jelenik meg a betegekben, mint a mikroalbuminuria. A cukorbetegség szövődményei közül a vesék károsodása a legkorábban kimutatható szervkárosodás, melynek szintén érzékeny jelzője a vizelettel történő fokozott fehérjeürítés. Mindez azt bizonyítja, hogy az érrendszer egységes egészet alkot szervezetünkben, úgy szerkezetében, mint működésében, ezért az életfontosságú szervek károsodása – részben egymástól is függően – egy időben zajlik.
A mikroalbuminuria, különösen magas vérnyomással és/vagy cukorbetegséggel együtt a kardiovaszkuláris szövődmények további jelentős fokozódásával jár együtt. A közelmúltban szinte az összes nemzetközi és hazai orvosi tudományos társaság a beteg szív és érrendszeri kockázatát kötelezően mérendő rizikófaktorok közé sorolta, hasonlóan a régebben elfogadott koleszterin szinthez.
2003-ban a DEMAND (Developing Education on Microalbuminuria for Awareness of ReNal and Cardiovascular Risk in Diabetes) kockázatfelmérő programban világszerte 32000 (hazánkban 1000) cukorbeteg vett részt. A mikroalbuminuria a betegek közel 37%-ában igazolódott. Felismerve a mikroalbuminuria szűrés jelentőségéhez képest csekély ismertségét, 2005-ben a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Kardiológusok Társasága szakmailag támogatta Sanofi-Aventis által életrehívott 'Érgondnok' programot. Ezer háziorvos 27.500 magasvérnyomás betegségben és/vagy cukorbetegségben szenvedő beteg esetében vizsgálta meg a mikroalbuminuria előfordulását. A vizsgálat első eredményei szerint magas vérnyomásban vagy 2. típusú cukorbetegségben a betegek csaknem felénél kimutatható az érkárosodás korai jele, a mikroalbuminuria.
A vizeletből tesztcsík segítségével végzett vizsgálat fájdalommentes, mindössze néhány percet igényel, egy reggeli, vagy gyűjtött éjszakai vizelet kell hozzá. Ugyanakkor a koleszterin és a vérnyomás értékeken túl többletinformációt ad a beteg ereinek állapotáról. A mikroalbuminuria megmutatja, hogy a beteg a veszélyeztetettek csoportjába sorolható-e, vagy sem. Bár ezekben a betegekben az érrendszer károsodása már megkezdődött, a tünetek hiánya miatt a beteg erről még nem vesz tudomást. Ezért fontos a mikroalbuminuria szűrés minél általánosabbá tétele, hogy az érrendszeri károsodás időzített bombáját még idejekorán hatástalanítani tudjuk.