Pszichiáterek kongresszusa Siófokon -Test és elme egysége: Mi kell a remisszió eléréséhez?
A depresszió világszerte aluldiagnosztizált és alulkezelt betegség. Mindezeknek a súlyos egzisztenciális, gazdasági és társadalmi következményeit is figyelembe véve, olyan korszerű, komplex és hatékony terápiák alkalmazását szorgalmazza a honi pszichiátriai szakma, melynek nyomán egyre több depressziós beteg juthat remisszióba, válhat tünetmentessé, s nyerheti vissza normális életvitelét.
Igyekezetüket támogatva, a legújabb nemzetközi és hazai tudományos eredmények ismertetése, gyakorlati hasznosítása érdekében, 2008-tól programsorozatot szervezett számukra a Lilly Hungária Kft és a Boehringer Ingelheim RCV GmbH & Co KG .
A hétvégén – immár második alkalommal - Siófokon, a Hotel Azúrban, az ország minden részéből érkező pszichiáterek, neves klinikai kutató-orvosaink színes, érdekfeszítő, ugyanakkor számos kérdést is felvető előadásaiból tájékozódhatott mindarról, ami a test és az elme egységes szemléletén keresztül határozza meg: mi kell a remisszió ( a tünetementességhez való visszatérés) eléréséhez?
Legalább egyszer
Hazánkban minden hatodik embert élete során legalább egyszer megérint a depresszió. Ha pedig igaz az előrejelzés is, hogy 2020-ra a rokkantságot előidéző kórképek közül a depresszió a második helyre kerül, akkor érthetjük meg igazán, mekkora súllyal esik latba: sikerül-e a depressziós betegek tünetmentesítése, a normál életvitelbe történő visszavezetése.
Létezik azonban egy olyan vélemény is, miszerint valójában koncepcióváltás nyomán nőtt az egyre korábban felismert és diagnosztizált betegek száma, hiszen mintegy 100 éve még csak 500 depresszióst tartottak nyilván. Szinte csak azokat, akiket már úgy kellett a kötélről levágni.
Ugyanakkor a századelőn volt olyan háziorvosi praxis, ahol a betegek 40%-nak brómsót írtak fel, ami abban az időben a pszichés jellegű bántalmak szinte egyetlen gyógyszere volt. Ez arra utal, hogy bár depressziót kétségtelenül ritkábban diagnosztizáltak, a hangulati panaszok talán nem is voltak kevéssé gyakoribbak, mint manapság. Ehhez képest ma már olyan korszerű farmakoterápiás, pszichoterápiás és kapcsolatteremtő módszerekkel dolgozhatnak, melyek nagyobb eséllyel teljesíthetik a társadalmi elvárást: a gyógyulást.
Elnöki megnyitójában Janka Zoltán professzor a test és elme egységének korai megfogalmazására utalva: „A bánat, mely nem tör ki könnyekben, megríkathat egyéb szerveket" – idézte az egyik legkiválóbb angol klinika megállapítását. Majd felidézte a Plinius Társaság 1827-ben tett megállapítását, miszerint a lélek valamiképpen az agy szekréciója, az agy a lélek kötőszövete. Az eltérő meggyőződéseknek is teret adva tette fel az előadások sorát megalapozó kérdést: lehet-e kapcsolódás, van-e közös felület a test és a lélek viszonyában? Milyen gyakorlati szempontok és tanácsok segíthetik a depressziós beteget gyógyító szakembert?
Betegség lelki és testi tünetekkel
Osváth Péter adjunktus, a PTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika pszichoterápiás osztályvezetője a depresszió és kezelésének a neurobiológiai struktúrákra tett hatását elemezte. A tetten érhető strukturális és funkcionális változások megelőzése érdekében fontosnak ítélte az életminőséget javító remisszió elérését. Enélkül egy idő után önjáróvá válhat a depresszió, és egyre súlyosabb formában, kiváltó esemény nélkül is visszatérhet.
A központi, agyi szabályozás, a limbikus rendszer szerepe és zavara, a depresszió és a fájdalom neurobiológiájának kapcsolata felvetette a kérdést: miként lehet az egyensúlyzavart koordinálni?
Akkor beszélhetünk remisszióról, ha elérjük az eredeti állapotra hasonlító státuszt – szögezte le előadásában a „visszaküldés" gyakorlati irányát Bánki M. Csaba professzor, aki a kutatásban és a terápiás gyakorlatban követte nyomon a remisszió jelentőségét. Elmondta: a remisszió nem jelent teljes tünetmentességet, gyógyulást, de törekedni kell, hogy tartóssá váljon, mert ezzel elkerülhető a depressziós periódusok gyakoribb megjelenése, súlyosbodása. Teljes felépülésről azonban csak a funkcióképesség - beleértve a szociális funkcióképességet is - helyreállásával beszélhetünk – hangsúlyozta.
Több kutatás igazolta, hogy a remissziót elért betegek kisebb eséllyel esnek vissza, vagy a depresszió később jelentkezik újra.
Ha azonban valaki öt évig tünetmentes, akkor nagy az esélye annak, hogy az is marad. A nők nagyobb eséllyel érik el ezt az állapotot.
A gyógyszeres kezelés fontos pontjai
Bitter István egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója, a remisszió elérésének stratégiáját vázolta fel a depresszió farmakoterápiájában. Hangsúlyozta, hogy a remisszió elérése érdekében fontos a beteg által elfogadott és tolerált dózisú terápia, a terápiás irányelvek pedig evidenciákkal támasztják alá, a visszaesés megelőzését célzó fenntartó kezelés szükségességét. A betegek különböző mértékben reagálnak az egyes hatóanyagokra, a gyors és megfelelő terápiás válasz előrevetítheti a remisszió elérésének lehetőségét az adott gyógyszer segítségével. A remisszió elérésének esélyét javíthatja az időben váltott antidepresszív terápia.
Mórotz Kenéz klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta a kognitív viselkedésterápia irányából vette górcső alá a depresszió gyógykezelését. Elmondta, hogy a kognitív terápia célja, hogy a beteg megismerje a saját tudati működéseit és segítse őt abban, hogy a depresszió okozta kedvezőtlen sémákban a megfelelő korrekciót megtegye. A sikeres kognitiv terápia 50 százalékkal csökkentheti a későbbi relapszus megjelenését. A hatékonyságát tanulmányok sora igazolja elsősorban az unipoláris depresszióban, de bipolárisban kórképben is.
Pilling János, pszichiáter, a Semmelwis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa pedig egy 2005-ben megjelent tanulmányra hivatkozva állította: a depresszió hatékony kezelése csak a szakmai protokolloknak megfelelő terápia és a jó kommunikációs készségek együttes alkalmazásával volt eredményes. A tanulmány szerzői ezért ajánlották a szakmai protokollok megfelelő kommunikációs készségekkel történő kiegészítését. Fontos eleme a kommunikációnak a depressziós beteg teljes tüneti spektrumának feltárása, legyen az hangulati vagy testi panasz (fájdalom vagy alvászavar) és ezen tünetek monitorozása a terápia folyamán, hogy lehetőség szerint ne váljanak maradványtünetté, megakadályozván a depresszióból való felépülést. Felhívta a figyelmet, hogy a depressziós beteggel való párbeszéd folyamán olyan speciális témáknak is jelentősége van, mint a szexuális problémák, spirituális és egzisztenciális kérdések.
Lebilincselő előadásában Pilling János a kommunikációnak az orvos-beteg kapcsolatban betöltött szerepéről szólt hangsúlyozván, nem csak a pszichiátria, hanem a gyógyítás valamennyi területén a családorvosoktól a szakorvosokig ismerni és alkalmazni szükséges a munkeszközként működő, terápiát kiegészítő kommunikációt.
(Fotó: A „re-misszionáriusok" Balról jobbra Bánki M. Csaba, Janka Zoltán, Osváth Péter)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!