Az utóbbi egy-két évben a csontritkulással kezelt betegek fele eltűnt a kezelőorvosok látóteréből.
Az eddig kezelésbe vont betegek csaknem felét elvesztettük az utóbbi néhány év alatt, ami nem csak azt jelenti, hogy a becslések szerint egymillió csontritkulásban szenvedőből ma már csupán 80-90 ezren kapnak korszerű, vényköteles gyógyszeres terápiát, hanem azt is, hogy ismét csonttörési hullám előtt áll az ország – fejtette ki egy mai tájékoztatón dr. Horváth Csaba professzor, a szakmai társaság vezetője.
Az általános restrikció elérte ezt a szakmaterületet is, pedig a korábbi, a politikai beállítódástól független koránytámogatásnak köszönhetően mind a diagnosztika, mind a magasan támogatott gyógyszeres kezelés széles körben elérhetővé vált, s ennek eredményeként - szinte egyedülálló módon – hazánkban stagnált az évenként regisztrált oszteoporózisos csonttörések száma.
Míg korábban, a világ fejlettebb részével is összecsengő módon 15-20 évenként megduplázódott a csontritkulásból fakadó törések száma, négy-öt éve a folyamat Magyarországon megállt, ami óriási eredmény akkor is, ha egyébként a statisztikák így is ijesztő számokat mutatnak. Az évente regisztrált 100 ezer csonttörésből 14-15 ezer s csípőtáji törés, aminek következtében a betegek 25 százaléka hal meg a törést követő első évben, s bár kb. ugyanennyien felgyógyulnak, 8-9 ezren rokkantan, segédeszközökre és mások segítségére utalva élnek tovább.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy Magyarország évente háromezer halottat és nyolcezer nyomorékot produkál pusztán azzal, hogy nem vagyunk képesek megelőzni, vagy megállítani a csontvesztés folyamatát – mondta keserűen a szakember, aki a jelenség okai között a gyógyszertámogatás csökkentését és a diagnosztikai lehetőségek finanszírozásának megvonását említette.
A képhez természetesen hozzátartozik az is, hogy a krónikus betegségekkel kezeltek terápiás együttműködése egyáltalán nem mondható jónak, ezt bizonyította az a friss, országos, reprezentatív felmérés is, melyet a Magyar Nők Szövetsége megbízásából a Szonda Ipsos készített a közelgő Oszteoporózis Világnap kapcsán.
A kutatásba vont 800, 65 évesnél idősebb, csontritkulással diagnosztizált és azzal már kezelt hölgy 38 százaléka jelenleg nem szed semmilyen gyógyszert, zömük a kezelés megkezdése után két évvel, míg 3 százalékuk már az első évben abbahagyta a terápiát. – ismertette az adatokat dr. Asbótné Thorma Judit, a szövetség elnöke. További 40 százalék 3-5 év után hagy fel a kezeléssel. A szakmai ajánlásokban szereplő 8-15 évig tartó gyógyszerszedést a megkérdezettek 18 százaléka tartotta be.
A terápia megszakításának okait firtató kérdésre sokféle válasz érkezett, csaknem minden ötödik hölgy emlékezett úgy, hogy a gyógyszerek mellékhatása miatt hagyott fel a kezeléssel. Tizenhárom százalék az orvos utasítására hagyta abba a gyógyszerszedést, s ugyanennyien azért, mert maguk vélték úgy, hogy, már nincsen szükségük rá. A megkérdezettek 11 százaléka az anyagi helyzetére, további 4 százalék a csökkent gyógyszertámogatásra hivatkozott. Érdekes volt annak a 6 százaléknyi válaszadónak véleménye, akik azért hagyták abba a kezelést, mert az „nem hatott rájuk" , 5 százalékuknak pedig a kezelés megkezdése után jutott eszébe, hogy nem is szereti a gyógyszereket. Mégis, mindössze 2 százalék választott a korszerű gyógyszerkészítmény helyett alternatív – vélhetően recept nélküli - megoldást.
Külön csoportot képeztek azok, akik nem folyamatosan szedik a gyógyszerüket, pedig az abba-abbahagyott, egyik készítményről a másikra ugráló gyógyszerezés nem befolyásolja a romló folyamatokat. A válaszadók 5 százaléka azért adta föl, mert valamilyen okból nem tudta rendszeresen felkeresni az orvost.
A válaszadók 8 százaléka magyarázta azzal a terápia felfüggesztését, hogy amúgy is sokféle gyógyszert szed, ami rávilágít egy másik, súlyos problémára – tért ki rá a professzor. Az orvosszakma és a társadalom előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak ma azok a krónikus betegségek tűnnek, melyek nem járnak közvetlen panaszokkal-fájdalommal, viszont hosszas, akár évtizedes vagy életfogytig tartó gyógyszerszedést igényelnek, hogy azzal súlyos állapotok, akár az életveszély kialakulását lehessen megelőzni. A hipertónia, a magas koleszterin-szint vagy éppen a csontritkulás esetében a gyógyszerek ára, a fájdalom hiánya, illetve a legcsekélyebb kényelmetlenség is könnyen eltéríti a terápiától a beteget, mert nem látja be, hogy azzal egy lehetséges agyvérzést, infarktust, combnyaktörést vagy éppen nem szűnő fájdalommal járó csigolya-összeroppanást tudna elkerülni.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!