Nagyszülők és unokák

Segíthetik a gyerekek társas kapcsolatainak és magatartásának fejlődését a nagyszülők, akik inkább az unokák kényeztetéséről ismertek - állapította meg az Amerikai Pszichológiai Társaság tanulmánya. A nagyszülőkkel közösen eltöltött idő különösen azokat a gyermekeket segíti, akik egyszülős családban, elvált vagy különélők háztartásában, valamint mostohacsaládban nőnek fel.
"A nagyszülők pozitív erőt jelentenek valamennyi család számára, ám jelentős szerepet játszanak azokban a családokban, amelyek nehézségeken mennek keresztül. Csökkenthetik a szülők válásának negatív hatásait és társaságuk mentsvár lehet a gyerekeknek, akik átélik a családban bekövetkező ilyen jellegű változásokat" - hangsúlyozta Shalhevet Attar-Schwartz, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója a Journal of Family Pscychology szaklapban megjelent tanulmányban.

Angliai és walesi 11 és 16 év közöttiekkel való beszélgetések során Attar-Schwartz és kutatócsoportja úgy találta, hogy azok a fiatalok, akik többet beszélgetnek a nagyszülőkkel - beleértve tanácsok, vagy pénz kérését is -, jobban kijönnek a társaikkal és kevesebb olyan jellegű problémáik vannak, mint a hiperaktivitás és a magatartászavar.

A nagyszülőkkel való beszélgetés mind három típusú családban hasonlóan jó hatással van az unokákra, de az egyedülálló és a mostohaszülős családokban élő kamaszok esetében a leghasznosabb - mutattak rá a kutatók.

A tanulmány nem terjedt ki azokra a gyerekekre, akiket csupán nagyszülők nevelnek.

A fenti megállapításoknak nagy jelentőségük van az amerikai emberek számára, mert az Egyesült Államokban egyre több nagyszülő él egy háztartásban az unokáival. Egy 2004-es felmérés szerint 1990 óta több mint 5 millió háztartásban élnek együtt nagyszülők és 18 év alatti unokák, ez 30 százalékkal több, mint 1990-ben - írták a szerzők.