Az inkontinens betegek kétharmadát az alapellátásban kell és lehet(ne) kezelni.
A nemcsak a nőket, de főleg őket érintő problémáról 2001-ben egy országos felmérés készült. 35 ezer tizennyolc év feletti nőt kérdeztek meg, s kiderült, hogy már a 30 év alattiak 14 százaléka tapasztalta, hogy akaratlanul elcsöppen a vizelete, 50 év felett ez már 45 százalék, és a 65 évnél idősebbeknek már 70 százalékát érinti a probléma. Dr. Hamvas Antal, a Magyar Kontinencia Társaság főtitkára szerint nagyon fontos lenne, ha minél többet tudhatnának az emberek erről az állapotról, mert az egyik legnagyobb baj, hogy sokan homokba dugják a fejüket, és az első tünetek jelentkezése után csak évekkel később fordulnak orvoshoz. Akkor, amikor már csak költségesen, és nem is biztos, hogy hatékonyan lehet segíteni a bajon.
Dr. Kiss István, az SE Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszéki Csoport vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az inkontinenciát az idős korhoz kötik, pedig a 2010-ben indult nagy országos szűrőprogram is bebizonyította: már a középkorúak 6-8 százaléka szenved a vizelet elcsöppenéstől. A szakember hangsúlyozta: az inkontinencia a kellemetlenségek mellett felerősítheti az idős korban egyre elterjedtebb depressziót, és még elszigeteltebbé teheti a magányos betegeket.
A kórházak egészségügyi dolgozói sokat tehetnek az inkontinens fekvőbetegeikért, hiszen már csak az odafigyeléssel, a türelmes bánásmóddal segíthetnek nekik lelkileg megnyugodniuk. Mindezt Velkey György, a Magyar Református Egyház Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke mondta, aki egyúttal felhívta arra is a figyelmet, hogy a megfelelő, betegre szabott ellátás az intézmény érdeke is, hiszen akár negyedével csökkenthetőek a költségek.
Ezt igazolta Horváth Csilla, a Károlyi Sándor Kórház ápolási igazgatója, aki egy költséghatékonysági teszt programról számolt be. Ennek alapján a személyre szabott betegellátással, tehát a méretben, alkalmazásban megfelelő pelenka kiválasztásával a kórház akár 10 millió forintot is meg tudna spórolni. Abban az esetben ugyanis, ha nincs szivárgás, nem kell annyi mosodai költséget fizetni, kisebb lesz a hulladék költsége is, nem beszélve az ápolók leterheltségének csökkenéséről, hiszen kevesebbszer kell forgatniuk a betegeket, illetve áthúzniuk a nedvessé vált ágyakat.
Az egyénre szabott ellátásnak persze jelenleg több akadálya is van. Ilyen például, hogy bár a gyártók XS-től XXL-ig gyártanak pelenkákat, az OEP a kisforgalmú termékeket lehúzza a finanszírozási listáról. Dr. Markovics Gyula, a Forgalmazók az Egészségért Szövetség képviselője szerint ez azért is probléma, mert bár nem számolnak vele, valójában sokkal nagyobb kiadást okoz a rossz minőségű, szivárgó, nem a beteg méretére szabott, uniformizált segédeszköz. Igazolásként elmondta: míg jelenleg évi 8 milliárdot fordít az állam a gyógyászati segédeszköz kasszából pelenkára, addig számításai szerint 20 milliárdba kerül a nem megfelelő termékek miatti kiadás.
Mint elhangzott, az inkontinencia betegség gyógyítására vonatkozó hazai ajánlás az alapeseteket egyértelműen az alapellátás, míg a speciális eseteket a szakellátás felelősségkörébe utalja. Ennek megfelelően a gyakorlatban is be kell vezetni a 2 lépcsős felírhatóságot, azaz komplikáció mentes, enyhébb esetekben a beteg háziorvosa közvetlenül rendelhessen (felírhasson) inkontinencia gyógyászati segédeszközt. Nemzetközi tapasztalatok szerint az inkontinens betegek kétharmadát az alapellátásban kell és lehet kezelni, amivel személyre szabott ellátás (az adott személy képességeihez, igényeihez illesztett eszközválasztás) is hatékonyabban támogatható, hiszen a háziorvos (jobban) ismeri a saját betege képességeit, igényeit.
A Kontinencia Nemzetközi Hetét szervező Magyar Kontinencia Társaságot idén az a megtiszteltetés érte, hogy a Nemzetközi Kontinencia Társaság október 11-n a Magyar Kontinencia Társaság IV. Kongresszusán továbbképző konferenciát rendez Sopronban, amire neves külföldi szakembereket küld. A kongresszus egyik célja a megelőzés, az inkontinencia gyógyszeres és gyógytornászati kezelése, a szakmák közti együttműködés módszereinek megtárgyalása, direktívák megfogalmazása.