Nem biztonságos étrend-kiegészítők

A multivitaminok, izomfejlesztő szerek és egyéb táplálékkiegészítők eladása az Egyesült Államokban a forgalmazóknak évi 23 millárd dollár hasznot hoz: a természetes eredetűnek mondott anyagok forgalma a leggyorsabban fejlődő üzlet, de senki sem állíthatja, hogy a nagyközönség számára is a legbiztonságosabb bevásárlás. Ezt a figyelmeztetést az American Journal of Medicine áttekintő közleménye tartalmazza, mind az orvosoknak, mind a laikusoknak címezve.

Az amerikaiak csaknem egyötöde folyamatosan használ olyan táplálékkiegészítőt, amelyet úgy adnak el, hogy megelőzi a betegséget vagy valamilyen módon növeli az egészséget. A tanulmány írói, Bimal H. Ashar és Anastasia Rowland-Seymour azzal foglalkozik, hogy az emberek általában az gondolják, az ilyen készítmények biztonságosak. Az utóbbi években mind több adat került napvilágra, ami azt bizonyítja, hogy ez sajnos tévhit.
Az USA piacán jelenleg mintegy 20 ezer táplálékkiegészítőnek minősített anyag található, de ebből az Élelmiszert- és Gyógyszert Ellenőrző-Engedélyező Hivatal, az FDA dokumentációjában csak 46 tételnek vannak elfogadható biztonsági adatai.

A hiba nem a hivatalé. A törvénykezés világszerte ilyen: ezeknek az anyagoknak a forgalomba kerülése csak egyszerű bejelentési folyamat, összetételüket nem vizsgálják olyan tüzetesen, mint a gyógyszerekét, senki sem tudja, hogy például a természetes eredetűnek mondott teakeverék milyen növényvédőszer-szennyezéseket tartalmaz.

Az ilyen szerek reklámja a sajtóban, televízióban szinte folyamatos és noha mindenütt vannak bizonyos szabályok, melyek szerint a gyártók nem állíthatják, hogy a termék ténylegesen gyógyító hatású, mind a médiában, mind az üzletben ezeket a tilalmakat rendszeresen megkerülik.

A kérdés szakértői hangsúlyozzák, mennyire ritkán kérdezi meg a doktor a krónikus betegsége miatt állandó gyógyszerszedést igénylő beteget, hogy a receptre fölírt tablettákon kívül milyen, recept nélkül szedhető készítményeket vásárol és milyen alternatív, természetgyógyászati eljárásokat is használ.

A tanulmány első pontja az, hogy az orvos minden betegével beszéljen ezekről a kiegészítő kezelésekről, betegségek megelőzését ígérő szerekről. Gyakori, hogy a beteg ezt a témát nem kezdeményezi, sőt igen sok páciens kérdőíves vizsgálat során kitért arra, hogy orvosa kifejezetten rosszallotta, ha az ilyen táplálékkiegészítés használatát megkérdezte. A cikk írói kifejezetten javasolják az orvosnak, hogy ezekről a kérdésekről beszéljen betegével.

Második pontként a cikk írói megadják azokat a forrásokat, ahol az amerikai szakirodalomban elérhetők a természetgyógyászati szerekre vonatkozó adatok. Az ilyen készítmények gyakran különböző kombinációk, sokféle, gyógyítónak vélt anyagot, vitamint tartalmaznak, de valamilyen összetételt az engedélyezésük során a hivatalhoz be kellett adni.

Igen fontos, hogy az egészségének védelmére vágyó vásárló hasonló módon legyen igényes és kritikus a táplálékkiegészítők beszerzésekor is, mint amikor manapság az élelmiszerboltban megveszi magának és családjának a vacsorát. Az orvos feltétlenül tanácsolja a hozzá forduló betegnek, hogy a megvett készítmény dobozán keresse meg az engedélyező, ellenőrző hivatal jóváhagyó jelzését.

A dolgozat negyedik pontja egy részletes táblázat, melyben megtalálhatók azok a már eddig is dokumentált kölcsönhatások, amelyek bizonyos táplálékkiegészítők és a gyakran alkalmazott gyógyszerek között előfordulhatnak. Több ilyen anyag - például a Q10 - veszélyesen fokozhatja az alvadásgátló gyógyszerek hatását.

Végül, de nem utolsósorban: a táplálékkiegészítők általában biztonságos anyagok, de ezeknek az esetleges nemkívánatos hatásait, mellékhatásait sehol a világon, soha nem ellenőrizték olyan gondossággal, mint ahogyan az a gyógyszeripar készítményei esetén kötelező. Ezt mindenkinek tudnia kell és ha bármilyen kellemetlen hatást észlel, annak okát keresve gondolnia kell a természetgyógyászati szerekre is.