Nem elég fittek a magyar medikák

Amióta az elhízás világjárvánnyá vált, a szakemberek és az orvosok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészséges életmódra. De mi a helyzet az orvostanhallgatókkal, akik a jövőben majd a helyes életmódra próbálják rávenni az embereket, vajon ők milyen példával járnak elöl?

„Kérdéses, hogy a kövér, fiatal orvosok hogyan lehetnek majd hitelesek a rendszeres fizikai aktivitás pozitív hatásainak „elhitetésében", ha ezzel kapcsolatosan még tapasztalatuk sincs?" - vetette fel a problémát tanulmányában Kiss Kálmán, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának kutatója. Bár Kiss és munkatársai a kutatásuk megkezdés előtt azt feltételezték, hogy az orvostanhallgató nők fizikailag fittebbek más egyetemistáknál, vizsgálataik eltérő eredményre vezettek.

A kutatásba 2008-ban két egyetemről 1560 önkéntes hallgatónőt vontak be a Műszaki Egyetemről valamint a Semmelweis Egyetem négy karáról, első-másodévről. Az összehasonlításban a testmagasság, a testtömeg, a testtömeg index (BMI), a relatív testzsírtartalom és a 800 m futás időeredménye közötti differenciákat elemezték.

Az összehasonlító elemzésekhez két csoportot alakítottak ki a kutatók, amelyben a műszaki egyetemisták és a medikák-gyógyszerészhallgatók képviselték a nem aktív csoportot, míg a Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) hallgatói az aktívot. A TF-esek órarendje ugyanis - a másik két egyetemhez képest - sokkal több testmozgásos órát tartalmazott (napi 120 percet, szemben a például a medikák 10 naponkénti 90 percével).

Nagyobb a testzsírszázalékuk és edzetlenebbek is
Az eredményekből kiderült, hogy a várakozásokkal ellentétben a medikák semmivel sem figyelnek jobban oda a súlyukra és a fizikai aktivitásra, mint más egyetemisták. „A testmagasság, a testtömeg és a BMI minták közötti különbségek nem voltak szignifikánsak, de a TF hallgatók átlagos testzsírtartalma lényegesen kisebb, futási ideje rövidebb volt. A medikák és a műszaki egyetemisták mintáiban a túlsúly és az elhízottság gyakorisága 11,23 - és 16,95% között volt. A medikák nagyobb testzsírtartalma és gyenge futóteljesítménye természetesen életmódhatás és ellentétben van a feltételezett, pozitív életmód-jellemzőkkel. A túlsúly és az elhízottság nem aktív minták (medikák - műszaki egyetemisták) közötti gyakoriság-különbsége, valamint a futóteljesítmények differenciája ugyanis nem volt szignifikáns"- olvasható a tanulmány összegzésében.

A sűrű órarend a hibás?
A nem várt eredményeket a kutatók az medikák zsúfolt órarendjével és ülő életmódjával magyarázták, bár állapotuk nem csak a jelenlegi életmódjukat tükrözi. „A vizsgált orvosi egyetemisták nagy, relatív testzsírtartalma és lényegében gyenge futóteljesítménye arra utal, hogy sem a középiskolai, sem pedig az egyetemi évek alatt nem fordítottak figyelmet (időt és energiát) az egészséges életmód kialakítására, a testösszetételük karbantartására, fizikai teljesítményük javítására. A vizsgált medikák és gyógyszerész jelöltek ilyen tekintetben nem különböznek a magyar, fiatal felnőtt nőket jellemző és az egészségkilátások alapján kedvezőtlen átlagtól" - írja a kutató.

Az orvos súlyától is függ, mennyire tartja elhízottnak a betegét
A betegek szempontjából pedig nem mindegy, hogy milyen az orvosuk testsúlya. Egy korábbi amerikai kutatásból ugyanis kiderült: azt, hogy mennyire tartja elhízottnak a páciensét egy orvos, az objektív adatok mellett az orvos saját súlya is befolyásolhatja.

A Johns Hopkins Bloomberg Népegészségügyi Iskola kutatói normál BMI-vel rendelkező, túlsúlyos, valamint elhízott orvosok diagnózisait hasonlították össze. Kiderült, hogy 500, az alapellátásban dolgozó orvos közül a normál testsúlyú doktorok gyakrabban, a betegeik 30 százalékánál diagnosztizálták túlsúlyt, szemben az eleve súlyfelesleggel rendelkező orvosokkal, akik a pácienseik csupán 18 százalékánál állították ugyanezt.

"Az eredmények azt mutatják, hogy a normál BMI-vel rendelkező orvosok gyakrabban hívják fel a pácienseik figyelmét az elhízásukra, mint a túlsúlyos, vagy elhízott orvosok" –jegyezte meg Sara Bleich, a tanulmány szerzője. Ráadásul a vizsgálatokból az is kiderült, hogy a tanácsadások során a vékonyabb orvosok jobban bíznak a testmozgás és a diéták sikerességében is, míg az elhízott orvosok a gyógyszeres megoldást részesítették előnyben. Mivel korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy az elhízott betegek csupán egyharmadát figyelmeztetik az orvosok a súlyproblémáikra és következményeikre, ezek az eredmények a szakértők szerint hozzásegítenek az elhízás elleni küzdelem hatékonyságának a növelésében.