Nem ismeri fel az arcokat? Ezt makuladegeneráció is okozhatja

A makuladegeneráció - azaz a sárgafolt elfajulása a fejlett egészségügyű országokban gyakori szembetegség. Kockázata és gyakorisága az életkor előrehaladtával egyre nő. Bár az éles látást befolyásolja, sőt egyes formái kezelés nélkül a hasznos látás elvesztéséhez is vezethetnek, teljes vakságot nem okoz. Hogy milyen tünetekkel jár, és hogy miként lehet kezelni a problémát, azt Prof.Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája mondta el.

Makula, vagyis a sárgafolt a retinán

A sárgafolt a retina közepén helyezkedik el. A szem ideghártyájának központi része, ami az éleslátásért felelős terület. Itt egyesülnek a bejövő fénysugarak, így az éppen megfigyelt tárgyat és a színeket is ezzel a területtel látjuk. Nevét sárgás színéről kapta.

Makuladegeneráció

A makuladegeneráció ennek a területnek - azaz a sárgafoltnak- a károsodása. Orvosi értelemben számos, eltérő formája van. Jellemzően az idősebbeket sújtja (leginkább 50 év felett jelentkezik). Idős korban a súlyos látásromlás nagy százalékának hátterében a makuladegeneráció összefoglaló név alá tartozó betegségek állnak.

A makuladegenerációnak két fő típusa:

Nedves makuladegeneráció: ebben az esetben a kóros erek keletkeznek és törnek be a sárgafolt mélyéről az ideghártyába (retinába). Ezt érújdonképződésnek nevezzük. Mivel a kórosan képződött erek fala gyenge és kóros, folyadék szivároghat, szivárog át rajtuk a retina sejtjei közé, ami ödémát és homályos látást okoz. Vérzések is jelentkeznek, és az éleslátás helyén hegesedés alakul ki, ami már nem visszafordítható. Mindez a látás élességét nagyon súlyosan rontja, a látás a mindennapi életet akadályozó mértékben homályossá válik. A folyamat idővel a másik szemen is kialakulhat. A nedves makuladegeneráció az összes makuladegeneráción belül nem gyakori, ám az idős népességben jelentős gyakoriságú, és kiemelkedő egészségügyi problémát jelent.

Száraz makuladegeneráció: az esetek nagy részében úgynevezett száraz makuladegenerációval állunk szemben. Ilyenkor nincsen érújdonképződés, hanem az ideghártya mély része elvékonyodik, elfajul, és lerakódások keletkeznek benne. Az esetek többségében mindkét szem érintett. A száraz makuladegeneráció romlása lassú folyamat, és sokszor nem vezet jelentős látáskárosodáshoz. A súlyosabb esetekben azonban a makula sejtjeinek elsorvadása révén a központi látást jelentősen megronthatja. A száraz makuladegeneráció egyes formái a nedves makuladegeneráció kialakulásához vezetnek. Ekkor a kezdetben tünetszegény száraz forma átalakulhat nedves makuladegenerációvá.

Milyen tünetek utalnak makuladegenerációra?

•         Látásélesség csökkenése

•         Sötétebb terület (folt) megjelenése a látótér közepén (például emiatt olvasás során nem látja a beteg a szöveget, a betűk torzan látszanak, és az állapot változik néhány nap vagy hét alatt)

•         A kontrasztokat nem látja megfelelően

•         A tárgyak eltorzultnak látszanak (például az egyenes vonal megtörtnek, a tárgy eltorzultnak                       látszik

•         Arcok felismerése romlik, lehetetlenné válik

Kik vannak veszélyben?

A makuladegeneráció mindkét fő típusa tekintetében az alábbi állapotok a legfontosabb hajlamosító

tényezők:

•        50 év feletti életkor

•         Akiknek a szülei és nagyszülei között makuladegeneráció előfordult

•         Dohányosok

•         Magasvérnyomás, különösen, ha a vérnyomás kezelése nem megfelelő, illetve nem sikeres

•         Kevés lutein, karotin, vitamin és nyomelem fogyasztása

•         Nagyfokú rövidlátás

 

•

A beteg fent részletezett jellegzetes panaszai alapján pupillatágításban részletes szemészeti vizsgálatot végzünk. A szemfenék képe, valamint a makula területének optikai koherencia tomográfiás (OCT) és OCT angiográfiás vizsgálata - melyekkel nem invazív módon a retina rétegeit elkülönítve vizsgálhatjuk és az érújdonképződést kimutathatjuk, - jelentik a legkorszerűbb diagnosztikai eljárásokat. Ugyanezen vizsgálatok szükségesek az állapot változásának és a kezelés eredményességének a megítélésére is - mondja Prof.Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.

A makuladegenerációt meggyógyítani nem lehet, ám különböző kezelésekkel és beavatkozásokkal lényegesen javítható és hosszú távon is megőrizhető a látás és a látáshoz kapcsolódó az életminőség. A hajlamosító tényezők (dohányzás, kontrollálatlan magasvérnyomás, egyoldalú, vitaminban és nyomelemben szegény táplálkozás) megszüntetése mellett a száraz formákban cinket, rezet, antioxidánsokat, karotinoidokat stb. tartalmazó táplálék kiegészítők szedése javasolt. Ezek a patikákban recept nélkül elérhetők.

Fontos továbbá a centrális látás rendszeres önellenőrzése oly módon, hogy a beteg olvasószemüvegen át kockásfüzet-lapra néz külön az egyik, majd a másik szemével, és figyeli, hogy az egyenletes kockamintázat torzultnak látszik-e. Nedves makuladegeneráció esetén, ha az állapot nem túlzottan késői, a szembe adott érújdonképződést gátló injekciókat alkalmaz a szemorvos. Ez a kezelés számos injekciót jelent éveken keresztül, de korai állapotú betegségben képes a látást tartósan megőrizni. Az injekciókon túlmenően a száraz makuladegeneráció kapcsán leírt kezelés és látás önellenőrzés nedves makuladegeneráció esetében is szükséges.