A páciensek több mint kétharmada túlsúlyos vagy elhízott volt, a fogyás a panaszokat is csökkentené.
„Számos urológiai, nőgyógyászati, ideggyógyászati eltérés, valamint egyéb, ritkább kórok állhatnak a hátterében" – olvasható abban a friss hazai tanulmányban, melyet több fővárosi és megyei kórház, valamint a Semmelweis Egyetem Urológia Klinikájának közös vizsgálataként tettek közzé az Orvosi hetilapban. Bár a köztudatban női kórképként tartják számon, előfordulása valójában közel azonos mindkét nemnél: a hölgyek csaknem 13 százaléka szenved tőle, míg a férfi népesség több mint tizede. Gyakorisága 40 éves kor fölött növekszik, a 65 esztendőn felüliek negyedét érinti. A túlsúly szintén emeli a kockázatot - idézi a Semmelweis Figyelő.
„Nemzetközi szakirodalmi adatok igazolják, hogy a hiperaktív hólyagszindrómával élők életminősége a megbetegedés következtében romlik" – indokolta a témaválasztást a magyar kutatócsoport, amely azért döntött a munkaképes korú nők körében végzett felmérés mellett, mert erre vonatkozó összefüggések feltárása újdonságnak számít.
Öt kórház betegeit vonták be a vizsgálatba
A szakértők keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztek öt urológiai klinikán, illetve kórházi osztályon: három budapesti, egy győri, továbbá egy székesfehérvári intézményben. „A 61 kiválasztott páciens általunk összeállított kérdéssort töltött ki, amelyben demográfiai adatokra, foglalkoztatottságra, kórelőzményekre, jelen panaszokra, s az elmúlt 12 hónapban igénybe vett egészségügyi ellátásokra kérdeztünk rá" – ismertették a módszertani részleteket a felmérést készítő orvosok.
A résztvevők átlagéletkora 57,7 év volt, testtömegindexük középértéke pedig 28,3 – ebből a normál tartomány határa 25, afölött túlsúlyról beszélhetünk. Három százalékuk naponta fogyasztott alkoholt, 15 százalékuk pedig kettőnél több kávét szokott meginni. Harmaduk szedett antibiotikumot vizelési panasz miatt az elmúlt év során, és ugyanilyen arányban voltak a górcső alá vett egyének között olyanok, akik éppen gyógyszeres kezelés alatt álltak hiperaktív hólyagszindrómájuk miatt.
Mellékhatások és anyagi nehézségek nehezítik a kezelést
A 61 főből 25-nél történt korábban gyógyszerfelfüggesztés, több mint felüknél mellékhatások (úgymint szájszárazság, szapora szívdobogás vagy vizelési nehézség), 26-26 százalékuknál pedig hatástalanság vagy finanszírozási problémák okán. „A hátrányos szociális helyzet azért tetézi a bajt e kórkép esetében, mert az érintettek több mint fele használ olyan segédeszközt, amit nem támogat a társadalombiztosítás, így ők átlagosan havonta több mint négyezer forintot költenek erre" – derül ki a tanulmányból.
Gondot jelent a mindennapokban
A résztvevők csaknem felénél több mint öt éve fennállt a hiperaktív hólyagszindróma, majdnem 70 százalékuknál nappali és éjszakai tünetekkel egyaránt. 93 százalékuk inkontinenciáról, azaz vizeletszivárgásról is beszámolt, s kilenctizedük számára tízes skálán 8-10-es fokozatban, tehát nagyon zavaró a mindennapokban ez az egészségügyi gond.
Bár a saját egészségi állapot értékelése nem volt jelentősen rosszabb a betegeknél, mint az átlagos lakosságnál, a szorongás és a lehangoltság, valamint a fájdalom és a rossz közérzet dimenzióira tolódtak el problémáik, ami folyamatos gondterheltségre utal. A megkérdezettek több mint kétötöde semmilyen életkorban nem tartja elfogadhatónak az enyhe vizeletvisszatartási problémát sem, súlyos tünetekre vonatkozóan ez az arány már majdnem 60 százalék.
A foglalkoztatottságot illetően 28 százalékuk teljes munkaidőben dolgozott, ötödük rokkantnyugdíjas, 38 százalékuk pedig nyugdíjas volt, s 7 százalékuk munkanélküli. Hólyagprobléma miatt tizedük vett igénybe táppénzt az elmúlt év során, míg huszaduk fizetett szabadságot.
A túlsúly jelentős kockázati tényező
„A köhögéskor vagy tüsszentéskor fellépő vizeletelcseppenés általánosan ismert jelenség változókorban, a betegek között azonban az inkontinencia leggyakrabban (53%) akkor következik be, mielőtt a beteg eljutna a mellékhelyiségbe, ami a hiperaktív hólyagszindrómára jellemző sürgető, parancsoló késztetést tükrözi" – mutattak rá a különbségre a kutatást végző orvosok, akik kiemelték: a páciensek több mint kétharmada túlsúlyos vagy elhízott volt, tehát megfelelő életmód-változtatás esetén mérsékelhetőek lennének a panaszok.
Élet a mosdó közelében
A kitöltött kérdőívekből egyértelmű, hogy az érintettek jelentős fizikai korlátozottságról számoltak be napi tevékenységeik során, hiszen gyakorlatilag a mosdó közelébe kell szervezniük az egész életüket, s még így sem garantált a biztonság. Ami azonban az egészségi állapot függvényében érzett hasznosság mutatóját illet, a tartomány felső sávjába kerültek a vizsgált személyek, ami megkérdőjelezi az úgynevezett KHQ (King's Health Questionnaire) érték módszertani megfelelőségét.
„A munkaképesség legjelentősebb akadályozottságát a fizetett munkahelyen kívüli egyéb tevékenységeknél találtuk az aktív és a nem dolgozó betegek között egyaránt" – összegezte a kutatócsoport. A problémára megoldást jelentene, ha a hiperaktív hólyagszindrómával küszködő nők a probléma kellemetlen mivoltát félretéve minél hamarabb orvoshoz fordulnának, illetve a társadalombiztosítás több kezelési lehetőségre terjedne ki.