Olcsóbb diagnosztikáért és új terápáért érvelnek

Csak az 50 évesnél idősebb populációban közel 33 ezer vak és 218 ezer látássérült ember él hazánkban. Az esetek többségében azonban nem az ismert szemészeti problémák, a szürkehályog, a zöldhályog vagy egyéb látóhártya-betegségek, hanem a cukorbetegség áll a háttérben.

Magyarországon kimagaslóan nagy a vakok számaránya, és a területi egyenlőtlenségek is jelentősek, a lakosság arányában közel két és félszer több vak ember él vidéken, mint a fővárosban.

A cukorbetegség a szerzett vakság egyik leggyakoribb oka, és az előfordulása folyamatosan növekszik. A jelenleg becsült kb. 750.000 fős cukorbeteg populációban 32.000 beteg vak vagy súlyos látássérült, és jelenleg évente további 1000 cukorbeteg veszíti el látását.

A diabeteses vakság okozta költségek jelenleg mintegy évi 30 milliárd forintot tesznek ki. A számítások szerint az állam éves szinten kb. 750.000 forintot költ egy diabéteszes vak betegre, amit a betegek saját zsebből minimálisan évi 330.000 forinttal egészítenek ki. Fontos, hogy ezen kiadások jelentős része (a számítások szerint kb. 530.000 forint) nem közvetlen egészségügyi kiadás, hanem a szociális támogatás és ellátás költsége.

Emellett az is jelentős terheket ró az államra, hogy a keresőkorú vak diabeteses betegek kiesnek a munkaerőpiacról, nagyrészük egyáltalán nem dolgozik, vagy nem képzettségének megfelelő állásban dolgozik.

Fontos látni, hogy az említett költségek kétharmada – évi 20 milliárd forintnyi kiadás – hosszú távon, megfelelő szűrőprogramok és terápiás eszközök bevezetésével megtakarítható lenne!
- érvelt a Látás Világnapja kapcsán a az idei évben megalakult Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért szervezet, közleményében.

A nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy a diabeteses betegek megfelelő szűrésével megelőzhető a vakság. A magyar szakmai elvárások egyértelműek e kérdésben (a 2-es típusú cukorbetegségben a diabetes diagnózisakor szemészeti vizsgálat is szükséges, illetve legalább évente egy alkalommal szemészeti ellenőrzés szükséges), azonban a megvalósítás nem mindig sikeres. A nemzetközi gyakorlatban ezért a drága ellátások helyett ma már gyakran telemedicinális megoldásokat alkalmaznak, mivel költséghatékonyabbak és célzottabbak.

Ennek során a vizsgálati helyszínen lefényképezik a beteg szemét, a fényképet továbbítják egy kiértékelő központba (ami bárhol lehet a világban), és a központban értékelik ki az eredményt. Lényeges, hogy sem a fényképezéshez, sem a kiértékeléshez nem szükséges szemész-szakorvos jelenléte! Ez nem csak sokkal olcsóbbá teszi a szűrést, de a jelenlegi közismerten szűkös szakorvosi kapacitásokat is tehermentesítené.

A másik teendő a már kialakult betegség modern kezelése. Az elmúlt években olyan biotechnológiai készítmények váltak elérhetővé, melyek közvetlenül az érintett szembe injekciózva állíthatják meg a további látásvesztést. Ezek a hatóanyagok kifejezetten szemészeti alkalmazásra lettek kifejlesztve, mivel gátolják az olyan új, rendellenes erek képződését a szemben, amelyekből gyakran folyadék, illetve vér szivárog, ami a látásromlást/vesztést okozza. Fontos lenne, hogy minden rászoruló beteg hozzáférhessen e gyógyítási lehetőséghez.

Ezek a készítmények valóban nem olcsók, azonban a kezelés költsége nem összemérhető egy megvakult beteg 20-30 éven történő ellátásával, arról a forintban nehezen kifejezhető haszonról nem is szólva, hogy valaki nem veszti el a szeme világát - érvelt a szervezet közleménye.