Percekben mért esély a túlélésre
Egészségmagazin
Ma a hirtelen szívhalál a vezető halálok Magyarországon, évente háromszor annyian halnak meg ez okból, mint az Egyesült Államokban, illetve Nyugat-Európában.
 |
A leginkább elfogadott definíció szerint hirtelen szívhalálnak nevezzük azt a szíveredetű halált, ahol a tünetek fellépése és a halál bekövetkezése között maximálisan egy óra telik el, függetlenül attól, hogy az illetőnek megelőzően volt-e ismert szívbetegsége, vagy sem. A kórházon kívül előforduló hirtelen szívhalál esetek jelentős hányada a szívbetegség első megnyilvánulása.
A hirtelen szívhalál hátterében mindig szívritmuszavar áll. A kórházon kívül bekövetkező esetek nagy részében ez kizárólag elektromos úton kezelhető ritmuszavar, leggyakrabban kamrafibrilláció.
Röviden a kamrafibrillációról
A kamrafibrilláció a szívizomzat kaotikus elektromos tevékenysége, mely a szívnek mint pumpának a mechanikai működését – normális összehúzódását – teszi lehetetlenné. Ennek következtében a szív pumpáló teljesítménye megszűnik, a keringés leállásával a szervek (az agy és maga a szívizomzat is) vérellátás nélkül maradnak.
Okként leggyakrabban akut oxigénhiányos állapot jelölhető meg, de felléphet baleset, az ionháztartás-zavara, megerőltetés vagy erős mellkasi ütés következtében is. Tünete az eszmélet elvesztése, a pulzus, illetve a légzés azonnali leállása.
Személyes rizikófaktorok:
1. 40 év feletti életkor,
2. nőknél a klimax, a változás kora,
3. magas vérnyomás,
4. magas koleszterinszint,
5. cukorbetegség,
6. szívbetegség (pl. lezajlott infarktus),
7. családi halmozódás,
8. mozgásszegény életmód,
9. dohányzás.
Megelőzésében jelentős szerep jut a felsorolt kórállapotok kezelésének, a kamrafibrilláció azonban látszólag teljesen egészséges embernél is felléphet.
Gyors segélynyújtás – a túlélés egyetlen esélye
 |
Az újraélesztés folyamatának jelképe az ún. túlélési lánc. A folyamat egyes láncszemei azonos jelentőséggel bírnak, és egyenértékűek. Bármelyikük elégtelensége vagy hiánya értéktelenné teszi a további ellátást annak minőségétől függetlenül.
A lánc elemei a következők:
1. Korai észlelés, korai segélykérés
Az elsősegélynyújtás nagyon fontos lépés, de a szakszerű segítség nem maradhat el. Ideális esetben több ember van jelen, akik közül az egyik értesíti a mentőket, miközben a következőkben leírt lépések is kezdetüket veszik.
2. Korai alapszintű újraélesztés
Amennyiben az életfunkciók hiánya észlelhető, az alapszintű újraélesztést azonnal meg kell kezdeni, függetlenül attól, hogy mi volt a kiváltó ok.
3. Korai defibrillálás
4. A lehető legkorábban elkezdett fejlett,
eszközös újraélesztés
Korai defibrillálás – az életmentés kritikus láncszeme
A legtöbb esetben a hirtelen szívhalált szenvedett beteg túlélése elsősorban azon múlik, hogy defibrillálása mihamarabb megtörténik-e.
Defibrillálás alkalmával meghatározott energiatartalmú áramot vezetnek keresztül a szíven. Ezzel az ütéssel kioltják a szívizom kaotikus elektromos aktivitását, amely akadályozza a szabályos mechanikai működést. Az így bekövetkezett elektromos csendben esélyt adnak a szívizomzat saját, normális ingerképzésének beindulásához.
A hirtelen szívhalál bárhol, bármikor bekövetkezhet. A megfelelő defibrillátor nélkül a legtöbb esetben a betegeknek nincs, vagy alig van esélyük a túlélésre. A mentők minden igyekezet ellenére sokszor későn érkeznek ahhoz, hogy a beteget megmenthessék.
A defibrillációra rendelkezésre álló idő rendkívül rövid, mert minden egyes defibrilláció nélkül eltelt percben 8-10 százalékkal csökken a beteg túlélési esélye. A ritmuszavar felléptétől számított 5 percen belül még valószínűleg maradandó károsodás nélkül visszafordítható a folyamat, 10 perc eltelte után azonban a túlélés esélye már minimális.
A túlélési lánc elemei közül a korai defibrillálás a legkritikusabb, mert ennek azonnali, helyszínen történő biztosítása jelenleg a legnehezebb.
Nyilvános hozzáférésű defibrilláció – program az életmentésért
A technika fejlődése lehetővé tette az automata külső defibrillátorok (Automated External Defibrillator, AED) kifejlesztését. Ezeket a készülékeket bárki használhatja, aki egy 4-5 órás tanfolyamon az elsősegélynyújtással, újraélesztéssel és a készülék használatával kapcsolatos alapismereteket elsajátította.
Az AED (automata külső defibrillátor) jellemzői
◊ Egyszerűen használható. Mindössze két-három nyomógombbal rendelkezik, hangüzenetei és a kijelzőn olvasható üzenetek (bizonyos márkáknál már magyar nyelven) támogatják a biztonságos kezelést. A két öntapadó elektród könnyen és gyorsan felhelyezhető a beteg mellkasára.
◊ Könnyű (súlya 2-3 kg), és kis helyen elfér, így könnyen hordozható.
◊ Burkolata szilárd, ütés-, rázkódás- és cseppálló. A szabadban a környezeti hatásoktól függetlenül használható.
◊ Mind a segítségnyújtóra, mind a betegre nézve kockázatmentesen használható, hiszen a beépített biztonsági rendszer kizárja sokk véletlen, vagy indokolatlan leadását.
◊ A szív elektromos tevékenységének elemzéséhez nincs szükség orvosi szakértelemre, mivel a készülék képes a szívritmus elemzésére, és a defibrillálás szükségességének megállapítására. Ennek köszönhetően a defibrillálás csak akkor történik meg, ha szükség van rá.
◊ A készülék minden nap automatikusan teszteli saját működőképességét, így biztosítva a rendelkezésre állást szükséghelyzetben.
◊ Fenntartási költségei alacsonyak: az akkumulátor típustól függően kb. 5 évig működőképes illetve újratölthető.
Az Amerikai Szív Egyesület 1995-ben hirdette meg a Nyilvános Hozzáférésű Defibrilláció (PAD Public Access Defibrillation) programot. A program célja, hogy a megfelelő helyeken elhelyezett AED készülékek az alapszintű újraélesztés részévé válhassanak annak érdekében, hogy szükség esetén a defibrillálást minél hamarabb el lehessen végezni. Célja, hogy a defibrillációs készség minél szélesebb körben legyen hozzáférhető.
Hol kívánatos és indokolt AED készülék elhelyezése?
Automata defibrillátor elhelyezése olyan helyszíneken indokolt, ahol a személyes rizikó halmozódása mellett, az ún. külső tényezők halmozódásával is számolni kell. Ilyen külső tényezők:
◊ ha a hirtelen szívhalál előfordulásának esélye nagy (ötévenként 1 valószínűsíthető AED használat, 1000 emberre évente 1-2 hirtelen szívhalál esettel számolva);
◊ ha a megfelelő szaksegítség kiérkezési ideje meghaladja az öt percet.
Ezeknek a kritériumoknak általában megfelelő helyszínek:
◊ a repülőterek, repülőgépek,
◊ irodaházak,
◊ közigazgatási egységek,
◊ művese állomások,
◊ sportlétesítmények,
◊ bevásárlóközpontok,
◊ hajléktalanszállók,
◊ orvosi vizsgáló centrumok,
◊ közlekedési helyszínek (repülőgépek, vasút, metró, hajók, autópályák)
◊ iskolák.
Személyi követelmények
Azon a helyszínen, ahol AED készüléket helyeznek el, képzett elsősegélynyújtóra is szükség van, akinek képzése kiterjed:
◊ a hirtelen szívhalál felismerésére,
◊ a sürgősségi ellátórendszer riasztására,
◊ az alapvető újraélesztés készségére, beleértve
◊ az AED használatának készségét.
Mely csoportok képzése kívánatos elsősorban?
◊ Az ún. első ellátóvonalat képviselő, de nem professzionális egészségügyi segítségnyújtók, akik munkájukból, hivatásukból adódóan gyakran találkozhatnak keringésmegállással. Ide sorolható például a rendőrség, a tűzoltóság és a biztonsági szolgálatok.
◊ Azok az emberek, akik ugyan foglalkozásukból adódóan nem feltétlenül kell, hogy segítséget nyújtsanak, de környezetükben az átlagosnál gyakrabban fordulhat elő keringésmegállás. Ide sorolhatók például a sportedzők, sportoktatók, sportlétesítmény-üzemeltetők, légiutaskísérők.
◊ A betegségükből adódóan magas rizikójú betegek – például szívinfarktus utáni állapotban lévők – családtagjai, hozzátartozói, hiszen bizonyos adatok szerint a kórházon kívüli hirtelen szívhalál esetek akár 80 százaléka is történhet otthon.
◊ A legújabb tanulmányok (pl. chicagoi repülőtéren végzett felmérés) arra hívták fel a figyelmet, hogy az AED-k alkalmazása még abban az esetben is jelentősen növeli a túlélés valószínűségét, ha a segítségnyújtók nem kapnak előzetesen formális oktatást. Az AED-k sikeres alkalmazásához sok esetben elegendő az információ is, ami a hirtelen szívhalállal és a korai defibrillálással kapcsolatos felvilágosító tevékenység során tudomásunkra jut.
Az eltelt idő alatt számos tanulmány igazolta, hogy a megfelelő személyek újraélesztésre történő kiképzésével, és AED alkalmazásával kiemelkedő eredmények érhetők el a kamrafibrillációs esetek túlélése terén.
Meggyőző nemzetközi tapasztalatok
Amerikai Egyesült Államok
1979-ben próbáltak ki először olyan eszközt, amely alkalmas volt életveszélyes ritmuszavarok önálló felismerésére, és a későbbiekben előbb egészségügyi dolgozók, később képzett elsősegélynyújtók által végzett újraélesztések során is számos vizsgálatban minősítették ezeket az eszközöket.
Az egyik mérföldkőnek tekinthető tanulmány az ún. Casino Study, amelynek keretében a Las vegas-i kaszinók biztonsági őreit képezték ki az automata defibrillátorok használatára. A tanulmány célja az volt, hogy a kamrafibrilláció és a defibrilláció között legfeljebb 3 perc teljen el. Az eredmények minden várakozást felülmúltak: a defibrilláltak (kamrafibrillációs esetek) 59%-a, a 3 percen belül defibrilláltak (szintén kamrafibrillációs esetek) 74%-a élve elhagyta a kórházat.
Kiemelkedő eredményekkel ért véget az a vizsgálat is, amely Chicago két nagy forgalmú repülőterén elhelyezett AED készülékek eredményeit vizsgálta. A 14 kamrafibrilláló, és öt percen belül AED-vel defibrillált beteg közül 11-nél tartós, 1 éven túli túlélésről számoltak be – ez 78%. Három esetben a defibrillálás és újraélesztés ellenére a beteg a helyszínen meghalt. A 11 sikeres újraélesztésből 6 esetben a segítségnyújtó korábban AED-t nem használt, és nem is kapott képzést a használatáról.
Nyugat-Európa
A Nyugat-Európában és a világ más részein elvégzett vizsgálatok az Egyesült Államokban tapasztalhatókhoz hasonló eredményeket hoztak.
Nagy-Britanniában – Európában egyedülállóan – a kormány egészségügyi programjába foglalta az AED alkalmazását. Az országban évente 176 ezer ember szenved el hirtelen szívhalált, a túlélési arány a túl késői mentés miatt nagyon alacsony, alig éri el az 5 százalékot. Az angol kormány több mint 700 AED készülék elhelyezését írta elő vasútállomásokon, bevásárlóközpontokban, repülőtereken.
Olaszországban, Piacenza régiójában a képzett önkéntesek által működtetett 39 AED segítségével megháromszorozódott a kórházon kívüli hirtelen szívhalál túlélése.
Magyarország – még sok a tennivaló
Magyarországon a hirtelen szívhalál túlélési valószínűsége csupán 2-3 százalék!
Sajnos hazánkban ezidáig még nem terjedt el széles körben az a szemlélet, amely ösztönzi egyrészt a „laikusok" által végzett újraélesztést, a civil lakosság minél kiterjedtebb elsősegélynyújtási oktatását, másrészt az életmentéshez sok esetben elengedhetetlen AED készülékek alkalmazását.
Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon erős civil összefogásra, jelentős civil kezdeményezésekre van szükség.
Egy példaértékű civil kezdeményezés – a Heart Safe Community mozgalom
Az Amerikai Egyesült Államokban az AED készülékek minél több helyen való elhelyezésében, minél szélesebb körű használatában nagy szerepe van a civil kezdeményezéseknek, mozgalmaknak. Ilyen kezdeményezés a Heart Safe Community (Életmentő Közösség) nevű mozgalom, amelyhez bárki csatlakozhat, aki szeretne tenni annak érdekében, hogy a PAD program saját környezetében való alkalmazása révén mind több és több ember életét lehessen megmenteni.
Ezekben az „életmentő közösségekben" elsőként a rendőrség, polgárőrség és a tűzoltóság egységeit szerelik fel AED készülékekkel. A későbbiekben minden olyan helyen elhelyeznek ilyen készüléket, ahol a nagy forgalom, vagy speciális közönség, tevékenység miatt az átlagosnál nagyobb számban fordulhat elő hirtelen szívhalál. Természetesen ezzel párhuzamosan minél több elsősegélynyújtó kap kiképzést.
Ezeknek a civil kezdeményezéseknek nagy szerepük van a felvilágosító munkában, az önkormányzati vezetők, politikusok meggyőzésében, adományok gyűjtésében.
Szakmai szabályok - új irányelvek:
Az evidencia alapú medicina térnyerése, az elmúlt három-négy évben alapjaiban változtatta meg az újraélesztéssel kapcsolatos ismereteinket és újraélesztési gyakorlatunkat. 2005 decemberében publikálták azokat az irányelveket, melytől keringésmegállás esetén a túlélési-lánc leghatékonyabb működése várható.
Alapvető, szemlélet béli változás két igazolt ismeret eredményezett. Az egyik annak a felismerése, hogy maga a keringésleállás is egy folyamat, ahol az idő múlásával mindig más-más beavatkozástól várható eredmény. Ezt a modellt, idő-érzékeny háromfázisú modellnek nevezik. A keringés megállás első három-négy percében a korai elektromos kezeléstől várható a spontán keringés visszatérése. A következő öt-hat percben az újraélesztés esélyét a koszorúerek átáramlásának elsődleges biztosítása garantálhatja. Tíz percen túl – ez a harmadik fázis - a kóros anyagcsere folyamatok befolyásolásától várhatunk minimális eredményt. Mindez azt jelöli, hogy a keringésmegállás pillanatától az idő múlásával más-más beavatkozásnak van prioritása.
A másik meghatározó ismeret kapcsolódik a háromfázisú modellhez, annak is második, az úgy nevezett keringési fázisához. Eddig is tudtuk, hogy a spontán keringés visszatértéig, az újraélesztés elsődleges célszerve a szív, a szívizomzat vérrel való átáramoltatásának hangsúlyos volta. A korszerű újraélesztés során a koszorúerek keringését a mellkasi kompresszióval tudjuk biztosítani. A folyadék megindításához és áramoltatásához energia kell, ezt az energiát az első pár mellkasi kompresszióval generáljuk, ezek azonban áramlás szempontjából még nem effektívek. Ezzel magyarázható, hogy a mellkasi kompressziókat a lehető legkevesebbszer és a lehető legrövidebb időre szabad csak megszakítani. Mind a lélegeztetés, mind az elektromos kezelés, azaz a defibrillálás kényszerűen megszakítja a véráramlás biztosítását.
Az elmúlt évek vizsgálatai tehát arra kerestek választ, hogy szabad-e, kell-e és ha kell mennyi időre megszakítani a mellkasi kompressziót. Különösen nagy hangsúlyt kap ez a kérdés a keringésmegállás harmadik-negyedik percétől. Mivel a kórházon kívüli keringésmegállás szakszerű, de sajnálatosan elsősegélyszintű ellátási is általában ennyi idő elteltével kezdődik, így az újraélesztésben elsődlegessé a mellkasi kompresszió vált. Ezzel magyarázható a kompresszió – lélegeztetés arány megváltozása is (30:2), a defibrillációs sorozatok helyett az egyszeri defibrilláció, és a keringés jelei vizsgálatának egyszerűsítése.
Minden új ismeret és szemlélet azonban nem mond ellent a PAD jellegű programok egyedüli hatékonyságának, kórházon kívüli keringésmegállás esetén a keringésmegállás első perceiben – amikor a túlélés esélye, hatékony beavatkozás esetén, még a legnagyobb.
Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a helyesen szervezett program az egyedüli valós esély a keringésmegállások jelzett csoportjában.
Ez az ismeretanyag fogalmazódik meg a 2005. év végén megjelent nemzetközi és végre először az európai állásfoglalásokban is. Az Európai Reuscitatios Társaság (ERC) minden olyan helyen ajánlja a PAD program bevezetését, ahol az adott kórházon kívüli területen, régióban a hírtelen szívhalál gyakorisága nagyobb, mint egy szívhalál kétévente. A program tárgyi feltétele az automata külső defibrillátorok is követik az új elveket, egyszeri áramütést adnak le, és az újraélesztés folyamatát is az új irányelveknek megfelelően irányítják. Hangsúlyos változás, hogy a shock leadását követően nem a keringés jeleinek vizsgálat következik, hanem azonnal mellkasi kompressziót kell elkezdeni.
Természetesen a program része, hogy minél többen rendelkezzenek a korszerű újraélesztés ismeretivel és gyakorlati készségével. A háromfázisú modell elve hatékonyan így érvényesülhet. A túlélési lánc egyes szemei, az ellátási folyamat egyes fázisai között nincs prioritás béli különbség a korai defibrillálás elve csak a korai defibrillálás készségét biztosító programokkal érvényesülhet. A későbbi láncszemek megerősítése is szükséges, de nem váltják ki ezt a releváns esélyt – az evidenciákra alapuló ismereteinkben ez ma megkerülhetetlen tény. A PAD jellegű program ok hazai elterjesztésének szakmai akadálya nincs.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!