Radiológia: a hasi ultrahang vizsgálatról

Az ultrahangvizsgálat során a különböző szervek akusztikus sajátosságaik, hangvisszaverő képességük alapján különülnek el egymástól. Az eljárás lényege, hogy a vizsgálófejből (transducerből) kisugárzott hanghullámokat a különböző szövetek különböző mértékben nyelik el, illetve verik vissza. Egyes kórfolyamatok megváltoztatják a szervek hangvisszaverő képességét, ezáltal kimutathatóvá válnak. A vizsgálat jelentősége, hogy az emberi szervezetre teljesen ártalmatlan, semmilyen biológiailag károsító hatása nincs, így szükség esetén többször is megismételhető.

Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, a belekben lévő gázokról, csontokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. "hangárnyékba" esnek, azokról vélemény nem mondható.

A legtöbb készülék ma már nemcsak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, illetve más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség.

Vizsgálhatók még az emlők, a nyakon a nyálmirigyek, az erek, a pajzsmirigy, a lágyék erei és a környezetükben lévő nyirokcsomók, a szem, a herék és gyakorlatilag az egész vázizomzat és az ízületek, illetve a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agy is.

A hasi ultrahangvizsgálat során a beteg hanyatt fekszik az ágyon. Hasát szabaddá teszi a ruháktól. Bőrét az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a hasára. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva alkot képet a különböző szervekről.

A hasi vizsgálat, főleg ha az eperendszert és a hasnyálmirigyet vizsgálják, akkor sikeres, ha a páciensnek üres a gyomra. Általában a vizsgálat előtt 4-6 órával tanácsos utoljára enni. Ennek ellenére a beteg a rendszeresen szedett gyógyszereit egy korty vízzel beveheti, ez nem zavarja a vizsgálatot.

A húgyhólyag és a környezetében lévő szervek vizsgálata akkor eredményes, ha a hólyag vizelettel jól telt. Ezért vizsgálat előtt néhány órával bő folyadékfogyasztás (lehetőleg szénsavmentes) javasolt.
Ha a vizsgált személy cukorbeteg, kérdezze meg a beutaló orvost, hogy a vizsgálat előtt bevegye-e a gyógyszerét, beadja-e az inzulinját, megeheti-e a reggelijét.

A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos. Előfordulhat, hogy például epekövek, a májban lévő elváltozások csak ismételt vizsgálattal mutathatók ki. Nagyban növeli az eredményességet a megfelelő előkészítés, de nagyon zavaró, ha a belekben sok gáz van.
A ruhára esetleg rákenődött zselé könnyen lemosható.

Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat.

Önmagában a vizsgálat fájdalmatlan. Azonban ha hasi fájdalom okát (például epehólyag-gyulladás) keresik, előfordulhat, hogy a vizsgálófejjel a hasfalra gyakorolt nyomást kellemetlennek érzi.

A színes doppler (color-doppler) ultrahangvizsgálatok

A különböző érstruktúrákról (az artériákról és a vénákról), valamint az egyes szervek keringési viszonyairól nyújt információt. Általa vizsgálhatók az alsó és felső végtag artériái és vénái, a nyaki erek (mint például az artéria carotisok és vertebralisok - az agyat ellátó artériák), a hasi erek (a vese, a máj, a lép erei, a hasi aorta). Kimutathatók a különböző érszakaszok szűkületei és elzáródásai. Egyes kórképek, tumorok esetén az érintett szövetek vérellátása megváltozhat, ami egyrészt jellemző lehet az elváltozásra, másrészt hasznos információval szolgál a sebész számára, amennyiben műtéti beavatkozás kerül szóba.

A vizsgálat megmutatja a nyaki vagy végtagi nagyartériák lefutását, falának vastagságát, a belső felszínen lévő felrakódások nagyságát, összetételét. A különböző érszakaszokon mérhető az áramlási sebesség. A sebesség paraméterekből következtetni lehet a szűkület mértékére. A vizsgálat az ultrahangkészülék segítségével azonosított érszakaszok területén, a Doppler-elv alapján méri az áramlási sebességet.

A vizsgált személy nyakát vagy a vizsgált testrészét szabaddá teszi, levetkőzik, majd hanyatt fekszik az ágyon. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrre, esetleg kissé rá is nyomják. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva alkot képet az erek különböző területeiről. A látható szűkületek területén az erre alkalmas, speciális ultrahangkészülék segítségével áramlási sebességet mér.

Előkészítésre nincs szükség.

A mért szűkületek csak a valószínűsíthető százalékos értéket jelentik. Amennyiben a szűkület olyan fokú, hogy érműtét szükségessége merül fel, mindenképpen elvégzik az érfestést is.

Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető, fájdalmatlan vizsgálat.