A magyar szakemberek elméleti és az infarktusban végzett beavatkozások során szerzett gyakorlati tudása Európai Uniós szinten is kiemelkedő.
A szív és érrendszer betegségei - mind a nők, mind a férfiak körében - vezető haláloknak számítanak Európában. A térségben, a halálesetek csaknem felénél valamiféle keringési rendellenesség az előidéző ok. A magyarországi helyzetet tekintve: a koszorúér-betegség (hirtelen szívleállás, infarktus) felel minden második halálesetért - mutatják a statisztikák (KSH), mondják a szakemberek, mint a napokban is, a szívkatéteres beavatkozást végző orvosok budapesti rendezvényén. Az Európai Unió által támogatott nemzetközi továbbképzés (Executive Fellowship Program) résztvevői: az úgynevezett intervencionális kardiológia szakemberei, a tanácskozás záróeseményén újra áttekintették a szakterület előtt álló legnagyobb kihívásokat.
A vezető halálokok listájának élén a szív- és érrendszerrel kapcsolatos kórok állnak. A két nem között különbség elsősorban az egyes korcsoportok veszélyeztetettségét tekintve mutatkozik. A férfiaknál az 50-54 közötti életkorban nő meg hirtelen a kockázat. Napjainkban népegészségügyi kérdéssé vált, hogy minél több veszélyeztető tényezővel tisztában van-e a lakosság, így eljut-e minden érintetthez például az a figyelmeztetés, hogy a keringési megbetegedések egyik fő kockázati tényezője a magas koleszterinszint.
Tapasztalati megfigyelések azt mutatják, csaknem minden második hazai felnőttnek magasak az értékei, miközben nincs ennek tudatában, nem figyel fel rá, nem veszi komolyan háziorvosa figyelmeztetését, nem kér rendszeres ellenőrzést és nem tesz meg mindent a labor-érték leszorításáért. Témánk szempontjából azért is fontos ez, mert a vérzsírok magas aránya nagyban felelhet azért, hogy az érfalakon belül plakkok rakódnak le, szűkületet okozva a véráram útjában. A Fellowship program résztvevőinek, az intervencionális kardiológia szakembereinek feladata az ilyenkor keletkezett szűkület tágítása, az érfalak védelme, a kritikus érszakaszhoz juttatott támasztóháló (stent) segítségével.
A szívroham miatt intézetbe szállított páciens koszorúereibe ugyanis vékony csövet (szívkatétert) vezetnek, amin át bejuttatják az erek szűkületét, esetleges elzáródását kimutató anyagot. A szívkatéter lehetővé teszi, hogy a szűkületbe vezetett ballonnal az eret újra kitágítsák, sőt szükség esetén olyan fémhálóból készült csövecskét is behelyezzenek, ami továbbra is nyitva tartja az eret, így biztosítva a zavartalan véráramlást.
Tünetek és feladatok
Az évente előforduló 18 ezer infarktusból mintegy 12 ezer esetben szívkatéteres ellátásban részesül a beteg - a hazai 16 centrum valamelyikében - ez az adat európai viszonylatban is jónak számít. (A különbözetet jelentő 6 ezer esetben a panaszok jelentkezését követően több mint 12 óra telik el, mire a beteg bekerül az ellátórendszerbe, hangzott el az említett eseményen, a hazai szívkatéteres centrumok szakembereinek jelenlétében.)
A gyógyítás lehetőségét gátló tényező a késlekedés, utalt a tipikusan magyar jelenségnek nevezett „ej, ráérünk arra még" (Pató Pál-i) szemléletre dr. Merkely Béla. A Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának igazgatója ez alkalomból is azt kérte a nyilvánosságtól, segítsenek megváltoztatni azt a hozzáállást, hogy bár a beteg nem érzi jól magát, de saját ágyában maradva akarja megvárni a reggelt, hátha addigra rendeződnek a mellkasi panaszok. „Majd holnap elmegyek egy kollégához, konzultálunk", gyakran még orvosként is így gondolkodik a panaszos, pedig képzettségénél, tapasztalatánál fogva neki tudnia kellene, mekkora szerepe van az időtényezőnek – itt is, esetleg e téren különösen.
A Budapesten rendezett továbbképző tanfolyam résztvevői sok mindenben egyet értettek a házigazdával, de ebben nem. Sorolták a példákat, hogy saját hazájukban milyen gyakorisággal tapasztalják ugyanezt a késlekedő szemléletet. Másutt is gyakori, hogy az emberek alulértékelik problémájukat. A gond értelemszerűen az atipikus tünetekkel jelentkező betegeknél van, jutottak egyetértésre a résztvevők, bár az ő esetükre általános megoldási javaslatot nem találtak. Minden esetre érvényes azonban, amit Merkely doktor mondott, hogy célszerű, ha a beteg közvetlenül a katéteres laborba kerül, ahol átlagosan 30 percen belül megtörténhet az elzáródott ér tágítása (sztentelése). Azt is megállapította, hogy elsősorban azokra a laborokra gondol, ahol a kellően magas esetszám garanciát nyújt arra, hogy nagy tapasztalat birtokában dolgoznak a szakemberek. Anekdotaként még annyit hozzátett, egy-egy laborban sok az egyedi tényező, már ami a felhasznált sztentek hosszát illeti…
A lakosságnak szóló üzenetre érdemes újra visszatérnünk: mai nemzetközi ajánlás szerint, ha valaki gyomortól fölfelé (korábban sose tapasztalt) erős kellemetlenséget (nem is feltétlenül fájdalmat) érez, ami negyedórán belül nem szűnik, rohammentőt kell hívnia. Azért, hogy a szakvizsgálatok kizárhassák, vagy éppen megerősítsék az infarktus gyanúját. A túlélésre, gyógyulásra akkor a legjobbak az esélyek, ha a beteg gyorsan (lehetőleg egy órán belül) speciálisan fölszerelt kórházba kerül. Azon intézetek alkalmasak az ilyenek ellátására, ahol a műszeres fölszerelés mellett megfelelően képzett munkatársak vannak szolgálatban a hét minden napján, a nap minden szakában.
Ezen életmentő beavatkozásnak szigorú föltételei vannak – például az, hogy ezt az eljárást önállóan csak olyan szakorvosok végezzék, akik olyan intézetben tanulták a módszert, ahol évente legalább 800 szívkatéterezést végeznek, és legalább 200-szor (ezek legalább harmada sürgős rosszullét miatt végzett azonnali beavatkozás) már saját kezűleg is végrehajtották a katéterezést.
A záró megbeszélés egyik legfőbb megállapítása volt, hogy a koszorúér-betegségek korszerű kezelése milyen nagymértékben javította az infarktusos páciensek túlélési esélyét.
Értágítás és vérrögoldás
Évente mintegy 15 ezer embert ér úgynevezett ST elevációs (azaz komplett) infarktus (orvosi megjelöléssel: STEMI), közülük körülbelül 8 ezren halnak meg. Az említetteken felül nagyjából 30 ezer embernél lép fel ún. nem ST-elevációs infarktus (NSTEMI). Az elsőként említett típusú infarktus kórházi halálozása magasabb (7%), a nem ST elevációsé 5 százalék körüli. Az esemény után 6 hónappal a halálozási gyakoriság csaknem egyező (12 szemben a 13 százalékkal) – ami pedig a hosszabb távú kilátásokat illeti, a NSTEMI prognózisa rosszabb (instabil kórkép).
Ma már évente nagyjából 12 ezer sürgős koronária intervenciós beavatkozást (PCI) végeznek, ugyanis minden esetben, ha felmerül az infarktus gyanúja, kötelező a sürgősségi ellátás és a megfelelő katéteres osztályra való szállítás. (A stabilizálódó betegeknél később végzik el a koronáriák vizsgálatát.) Ami a módszereket illeti: a legkorszerűbb, a lehető legkevesebb kockázatot jelentő (alacsony szövődmény-gyakorisággal járó) beavatkozás aránya ma már 60 százalékos. Ezen esetekben az elzáródás tágítására alkalmazandó rugalmas támasztóhálót a csukló artérián keresztül vezetik be a szív koszorúsereihez. Ennek az eljárásnak az aránya évente 10-15 százalékkal emelkedik. Az infarktus alkalmával végzett koszorúér tágítások mintegy harmadára csökkentették a betegek kórházi halálozását, a korábban általánosan, széles körben alkalmazott vérrögoldó kezeléshez képest.
Non-stop szakértelem
Egyes kedvező trendek ellenére azonban, ma még az a helyzet, hogy a hazai veszteség-lista első helyén, 50 százalékot meghaladó arányszámmal, változatlanul a szív- és érrendszer betegségei szerepelnek a halál okaként. A keringési kórok miatt bekövetkező életvesztésekben jelentős szerepet játszik az infarktus - a 65 felettiek körében való előfordulása hazánkban lényegesen magasabb, mint a kontinens más országaiban (az említett rendezvényen ismertetett adatok szerint mintegy háromszorosa az európai átlagnak). Ezért is nagyon fontos, hogy az egészségügyi ellátórendszer akkora erőt összpontosított a probléma megoldására, aminek következtében - mint az európai szakemberek is elismerik - példaszerű a fővárosban és vonzáskörzetében a hárommilliónyi lakos ellátásáért felelős katéteres koszorúér tágításos (szakmai megjelöléssel: PCI) ellátás. Hazánkban jelenleg 39 intervenciós kardiológus rendelkezik a 4 éves képzésen alapuló akkreditációs vizsgával, felkészültségüket, gyakorlati tapasztalataikat más országok szakemberei is elismerik.
A szívinfarktus országos ellátásában 16 jól felszerelt szívkatéteres centrum játszik kiemelt szerepet, ahol a nap 24 órájában zajlik a legkorszerűbb sürgősségi ellátás. A mentőszolgálat pedig jelentős segítséget nyújt abban, hogy az infarktust elszenvedett betegek mielőbb (1-2 órán belül) eljuthassanak a központokba. A magyar szakemberek elméleti és az infarktusban végzett beavatkozások során szerzett gyakorlati tudása Európai Uniós szinten is kiemelkedő, hangzott el összefoglalásképpen az Executive Fellowship Program keretében szervezett nemzetközi tanácskozáson.
Persze még több betegen lehetne segíteni, ha a veszélyt érző emberek időben kérnének segítséget, ismételte meg a lakosságnak szóló legfőbb üzenetet dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának igazgatója. Hiszen a mellkasi fájdalom esetén húsz percen belül megkezdett orvosi beavatkozás életet menthet, és a napjainkban kitűnően működő szívcentrumok segítségével a legrövidebb időn belül biztosítható a jelenleg ismert leghatékonyabb ellátás.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!