Téli sportbalesetek: megelőzés és gyógyítás

Hatalmas élmény lesiklani a havas hegyoldalon vagy korcsolyával siklani a jégen. Nem árt azonban, ha ismerjük a téli sportok veszélyeit is. Melyek a tipikus téli sport-balesetek, milyen tüneteket vegyünk komolyan, mikor forduljunk orvoshoz, hogyan kerüljük el, előzzük meg ezeket a veszélyeket? Erről kérdeztük Dr. Hangody László Rudolfot, a Dr. Rose Magánkórház ortopéd-traumatológus szakorvosát.

Azt gondolná az ember, hogy a télen sportolás közben leggyakrabban a törésektől kell tartani, azonban az alsó végtag esetében leginkább a térdízületek, kisebb mértékben a bokaízületek vannak veszélyben. A felső végtagon valóban a törések a gyakoribbak, itt a szalagsérülések kisebb számban fordulnak elő, és elsősorban a kéz ujjait érintik. A téli sportbalesetek közül az elülső keresztszalag szakadás legnagyobb „beszállítója” a síelés, míg a csuklótörések elsősorban korcsolyázás közben fordulnak elő.

Síelésnél általában az a veszélyesebb, ha valaki álló helyzetben, illetve lassulásnál esik el, mert ilyenkor nem old ki a kötés, és a bakancsban megtekeredik a láb. Szerencsésebb, ha bizonyos sebességnél történik az esés, mert ilyenkor legfeljebb zúzódások keletkeznek. Tipikus síbaleset az is, hogy valakinek a hüvelykujja sérül, ugyanis sokszor akad be ez az ujj a botba – mondja a Dr. Rose Magánkórház ortopéd szakorvosa.

Nem általános probléma a síelésnél, de az utóbbi évek ismert áldozatainak – a világhírű autóversenyző Michael Schumachernek és a hollywoodi színésznő Natasha Richardsonnak - a példája felhívta a figyelmet a fejsérülés veszélyére is.

Veszélyelhárítás 5 perc bemelegítéssel

Nagyon fontos, hogy mindenki a tudásának megfelelő szinten síeljen. Tehát a megfelelő pályát és sebességet válassza. A jó felszerelés is lényeges. Évente érdemes átnézetni a szervízben, hogy minden rendben van-e a síléccel, főként a kötéssel. Egy jól beállított kötéssel ugyanis nagyon sok sérülést lehet megelőzni. A fenti példák miatt pedig ma már elengedhetetlen a fej védelme is. Nem véletlen, hogy az utóbbi években már nemcsak a profi versenyeken, hanem a felkapott sípályákon is csak elvétve lehet látni sisak nélkül síelőket.

A balesetek elkerüléséhez alapvető az izmok bemelegítése is. Sokan, akik évente csak egyszer-kétszer mennek el síelni, azt gondolják elég felmenni a lifttel, csúszni egyet-kettőt és már nekiindulhatnak a nagypályának. Pedig bemelegítetlen izmokkal, felkészítetlen ízületekkel nagyon veszélyes lehet a síelés. Általában a felvonók közelében kifüggesztenek egy gyakorlatsort, amely a teljes gerincet felülről-lefelé, az alsó-felső végtagokat átmozgatja. Ezt az általában 5 percnél nem hosszabb gyakorlatsort érdemes végigcsinálni.

Dr. Hangody László Rudolf

Szalagszakadás: pótolni vagy nem pótolni?

Ha baleset ér valakit a sípályán, vagy a korcsolyapályán, hacsak nincs törés, előfordul, hogy az illető szeretné hinni, nincs szükség orvosra. Hiszen például a leggyakoribb sérülésnél, az elülső keresztszalag szakadásnál a fájdalom elég hamar elmúlik. Azonban előbb-utóbb kiderül, hogy bizony baj van. A tünetek jeleznek: instabil térdmozgás, gyakori megbicsaklás, a térd diszharmonikus mozgása miatti másodlagos sérülések. Dr. Hangody László Rudolf szerint mindenképp szakember kell ahhoz, hogy eldöntse az adott esetben műtétre van-e szükség, vagy elegendő a konzervatív kezelés, és egy egyénre szabott rehabilitáció, gyógytorna a megoldás.

Keresztszalagszakadás kezelésénél sok függ attól, hogy páciens hány éves és mennyire aktív. Akkor érdemes pótolni a szalagot, ha valaki aktív, sportos életet él, és a térde a szalagszakadást leszámítva teljesen ép. Egy sérült, már kopott porcos térdnél a szalagpótlás többet árthat, mint használ. Tehát egy kevesebbet mozgó, idősebb páciensnél a combizomerősítés, az irányított gyógytorna elegendő kezelés lehet. Heti 2-3 edzéssel három hónap után meg lehet úgy erősíteni az izmokat, hogy – a térd mozgástartományának jelentős részében – kompenzálják az elszakadt elülső keresztszalagot.

Fiataloknál, azonban a műtétet javasolja a szakember, mert hiába erősítik meg az izmaikat, hiába tűnik úgy, hogy teljesen rendbejöttek, keresztszalag nélkül a szinte láthatatlan diszharmonikus mozgás miatt sokkal gyorsabban kezd kopni a térdük.

Korábban a baleset utáni gyors műtét mellett szólt, hogy a még fel nem szívódott, elszakadt keresztszalagot igyekeztek összevarrni. Többnyire nem túl sok sikerrel. Ma már ezt meg sem próbálják az orvosok, hiszen sokkal korszerűbb eljárások léteznek az elszakadt szalag pótlására, helyettesítésére. A jelenlegi gyakorlat szerint kétféle időpontban érdemes műteni: a balesettől számított két héten belül, illetve 6 hét után. Élsportolókat általában két héten belül operálnak, mert a karrierjükben számít, hogy minél előbb visszatérjenek a versenyekhez. A nem profi sérülteket viszont inkább később, de egy éven belül műtik.

Bár a keresztszalag pótló műtét után tökéletes gyógyulás érhető el, és akár olimpiára is mehet később a páciens, de itt még a konzervatív kezelésnél is hosszabb rehabilitációs idővel kell számolni. A beavatkozás után 3-4 hétig a lábukra sem állhatnak a betegek, ezután pedig egy kemény, 4-6 hónapig tartó gyógytorna következik. Ez a hátrány azonban később előnnyé válik.

Törés: örökzöld megoldás a gipsz

A törések kezelése is megújult. Mivel nagyon sokat fejlődtek az implantátumok, a beépíthető drótok, lemezek, csavarok anyaga, ma már olyan kifinomult technikák léteznek, hogy gyakrabban műtik a törött csontokat, mint régen. Főleg azért, mert manapság a betegeknek a gyakran előforduló csuklótörés esetében például nincs 12 hetük – 6 hét gipsz plusz 6 hét gyógytorna - arra, hogy kivárják, míg rendbejönnek, hamarabb szeretnének visszatérni a munkahelyükre. Egy műtéttel ennél a sérülésnél a fenti idő megfelezhető: 2 hét gipsz, majd varratszedés, ezt követően a beteg elkezdheti mozgatni a csuklóját, majd kb. 4 hét gyógytorna után közel teljes funkció érhető el. Természetesen itt is számít a kor és a beteg motivációja, „Csak azért, hogy műtsünk, nem műtünk, hiszen például egy idős embernél a műtétnek, az altatásnak is lehet kockázata” – mondja az ortopéd-traumatológus.

Érdekes, de van néhány dolog, ami a csonttörések kezelésénél évtizedek óta nem változott, például a diagnosztika terén a röntgen vizsgálat, vagy a konzervatív terápia vonatkozásában a gipszelés. Tehát, ha egy csuklótörött beteg bekerül a klinikára, nagyjából ugyanúgy látják el mint 40 éve: bemegy a röntgenbe, ott készül a csuklójáról egy kétirányú felvétel, amelynek alapján megállapítják, hol van és milyen típusú a törése. Ennek alapján döntenek az orvosok arról, kell-e a pácienst műteni, vagy a konzervatív kezelést kapja. Ha a szakemberek az utóbbi mellett döntenek, helyére teszik az elmozdult csontokat, és hagyományos fehér gipsszel, ugyanúgy mint rég, begipszelik a sérült kart.

Léteznek már könnyű, színes műanyag gipszek, de bármily hihetetlen, az első hetekben sokkal hasznosabb egy hagyományos gipszsín, mert ez utóbbiba biztosan nem duzzad bele a frissen törött kar vagy láb. Két hét után viszont, ha a páciens szeretné, már választhatja a színes, műanyag kötést.