Téli ürömök a síterepen

A sportorvosok tapasztalata szerint a sportbalesetek zömét nem a médiát lázban tartó nagy hóomlások, liftbalesetek, katasztrófák okozzák, hanem a felkészületlenségből adódó, tehát megelőzhető banális sérülések: a rossz esések, törések, húzódások, ficamok. Egy néhány évvel ezelőtt készült tanulmány arra is rávilágít, hogy az egy-egy szezonban bekövetkező baleseteknél leginkább az alsó végtag sérülései dominálnak, az elszenvedőik többsége pedig középkorú.

A tapasztalatok szerint a síbaleseteket éppúgy okozhatják közvetlen, mint közvetett okok. Az előbbiek közé sorolható a felkészületlenség, a pillanatnyi tudást meghaladó sebesség és terep kiválasztása, a fáradtság, az izomgyengeség és a helytelen – a felkészültséghez nem alkalmazkodó – felszerelés, míg az utóbbiak közé az oktató hiánya, a pálya és sebesség kiváltotta stressz, félelem miatti izommerevség, a rosszul beállított síkötés, a saját tudás túlértékelése tartozik a véletlenek mellett.

Mitől kell tartanunk?
Dr. Mocsai Lajos ortopéd szakorvos néhány éve készült tanulmányában 32 baleset adatait dolgozta fel, a tanulmányból kiderült, hogy az egy-egy szezonban bekövetkező eseteknél leginkább az alsóvégtag sérülései dominálnak, elsősorban (az esetek durván felében) térdsérülések (főleg szalag- és porcsérülések) fordulnak elő, míg a lábszáron jellemző spiráltörések összefüggésben lehetnek a modern sícipők szármagasságával. A bokatörések között a külboka sérülése vezet, amiből a szakember lassú, a kötést nem oldó erőbehatásra következtet.

Az adatokból kiderült az is, hogy a sérültek zöme középkorú, olyan síelő, aki nem rendelkezik túl nagy gyakorlattal, ráadásul nem síoktatótól tanult. E bejelentés drámai hatását fokozza az a tény, hogy még a szövődménymentes lábszártörés esetén is legalább hat hónapos a gyógyulási idő, azaz nem érdemes megspórolni a néhány perces felkészülést, bemelegítést.

Tréning a nagyszobában
Míg a gyermekeket viszonylag fitten tartják az iskolai tornaórák, a szülők többnyire a mindennapi hajtásból szakadnak ki az indulás pillanatában, s azután berozsdásodott, a stressztől és az utazás lázától merev izmokkal és izületekkel vágnak neki a szokatlan megterhelésnek. Éppen ezért tanácsos már az indulás előtt néhány nappal itthon megkezdeni a “száraz" edzéseket, azaz futni, gyalogolni, körzésekkel, lépcsőzéssel bejáratni a térd-, boka- és csípőizületeket. Szakértők szerint érdemes ezeket az otthoni gyakorlatokat beöltözve végezni, hogy a test hozzászokjon a teljes felszerelés okozta súlytöbblethez és kényelmetlenségekhez is.

Amilyen fontos a bemelegítés itthon és a terepen, annyira lényeges a megfelelő felszerelés kiválasztása, illetve a meglévő ellenőrzése: a döntéshez érdemes szakértő segítségét kérni, aki sajnos nem minden esetben azonos az eladóval. A megfelelő ruházat jól záródó, vízálló, olyan, amelyik ellenáll a szélnek és a nyirkosságnak. Védelmünket fokozhatjuk azzal, ha tartalék sapkával és kesztyűvel indulunk útnak. Az arcot, az ajkakat speciális fényvédő krémekkel, szemünket pedig sötét síszemüveggel óvhatjuk az erős naptól és széltől, de legalább napszemüveget vigyünk magunkkal.

Patika a poggyászban
Bár szent meggyőződésünk, hogy mi vagyunk a lejtő ördöge, s a sok szomorú eset mindig csak másokkal történhet meg, mégse induljunk el a zúzódások fájdalmát csillapító kenőcs és a húzódások ellátására alkalmas rugalmas pólya nélkül. A traumatológusok statisztikája szerint ugyanis a balesetek és sérülések csaknem harminc százaléka a szabadidős sporttevékenység során éri a pácienseket, azaz az ellátandó nagy traumák mellett sok munkát adnak az orvosoknak a tompa sérülések: az ütődések, a zúzódások, a rándulások és a ficamok.

Ezrek közös jellemzője, hogy a kisebb erek szakadása miatt a mélyebben fekvő szövetek is károsodnak, gyakorta keletkezik vérömleny vagy ödéma, esetleg mindkettő. A rándulás során az izületi tok és a szalagok hirtelen eltávolodása majd visszatérése során szakadhatnak a kapillárisok, míg a zúzódás minden esetben szöveti sérüléssel és vérzéssel jár.

A sérülés vagy a szokatlan és erős fizikai megterhelés más, gyulladásos alapú mozgásszervi kórképeket is kihozhat, illetve felerősítheti a korábban csak lappangó, enyhe panaszokat okozó betegséget. Ilyenkor a páciensen hirtelen hatalmasodik el a fájdalom, s jól érzékelhetővé válik a gyulladást jelző duzzanat, bőrvörösség. Mivel a kialakuló gyulladásos folyamat megfelelő kezelés nélkül krónikussá is válhat, ezért ezt az állapotot - hasonlóan a tompa sérülésekhez - rendszerint gyorsan felszívódó, a sérülés vagy gyulladás helyén azonnal ható, lokális gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító szerekkel kezelik. Az e célt szolgáló, recept nélkül kapható szerek, kenőcsök az útipoggyász nélkülözhetetlen részei.

Figyelmeztető fájdalom
A hideg, a szél és a néha alattomosan beszivárgó víz kedvez a kihűlésnek, a fagyásnak, s a helyzetet nehezíti, hogy erre sokszor már csak a fájdalom figyelmeztet, de ekkor már a bőr felszíni rétege károsodott. Enyhe fagyási sérülésnél a bőr fagyott részei fehérek és dermedtek, érzéketlenek, majd megduzzadnak és fájdalmassá válnak. Ha ilyet tapasztalunk, gyorsan húzzunk a fagyott részre száraz, meleg ruhát, (a fülcimpára sapkát, kézre kesztyűt, lábra zoknit) és természetes meleg helyen “ engedjünk ki", amiben segít egy csésze meleg tea. Vigyázat, sosem szabad a fagyott kezeket forró vízbe tenni, mert a hirtelen kitáguló erek súlyos állapotot okozhatnak. Ugyancsak tilos a fagyott embert tűz mellett melegíteni vagy - mint a közhiedelem tartja - hóval bedörzsölni.

Néhány tanács a terepen:
- ha elfáradtak, fejezzék be a síelést, került, amibe került
- sebességük és a kiválasztott terep a tudásukhoz igazodjon
- gyakorolják a sível történő bukást és esést is
- kerüljék a nagyon meredek, jeges pályákat
- óvakodjanak a nehéz, „döglött" tavaszi hótól, mert abban kisebb az ütésre oldás lehetősége.