Testmozgás szmogos időben

Az intenzív erőkifejtések alatt mért oxigénfelvétel (pl. a relatív aerob kapacitás) azt mutatja, hogy az anyagcsere intenzitása hosszabb-rövidebb ideig a nyugalmi érték 15-20-szorosára is megnőhet. Az anyagcsere ilyen nagy mértékű megnövekedése jelentős, esetenként 150-180 l-s percventillációval jár együtt.

Figyelembe véve a sportolók napi több órás edzésidejét, a fizikai munkások 6-8 órás munkaidejét, megállapíthatjuk, hogy szervezetük a levegőben esetleg előforduló, egészségre káros anyagok hatásának fokozottabban ki van téve, mint a lakosság egyéb rétegei. Különösen veszélyeztetettek a hosszú távon versenyző (és edző) sportolók és természetesen a gyári munkások.

A leggyakoribb és a legfontosabb károsító anyagok az ózon (O3), a szénmonoxid (CO), a kéndioxid (SO2), a nitrogéndioxid (NO2) és a savas aeroszolok. A különböző tulajdonságú károsító anyagok egy időben felszívódva semlegesíthetik egymást, módosíthatják hatásukat, vagy a toxikus hatások akkumulálódhatnak. Minél nagyobb a károsító anyag mennyisége és az egyéni reakció-készség, valamint az erőkifejtés intenzitása, a hatás annál kedvezőtlenebb: csökkenhet a teljesítőképesség és/vagy mérgezés alakulhat ki. Amennyiben pulmonális károsodás már a károsító anyag alacsony koncentrációjánál és rövid ideig tartó erőkifejtésnél is bekövetkezik, akkor intenzív terhelésnél a negatív hatás bekövetkezése gyakorlatilag elkerülhetetlen.

A teljes cikk a sportorvos.hu weboldalon