Tiniélet: Televízió, sok lecke, semmi sport

A számítógép és a televízió uralta információs társadalom korában az ülő életmód számos vizsgálat középpontjául szolgál. Maga a fogalom azonban nem rendelkezik éles határvonallal, így gyakran előfordul, hogy különböző szakemberek mást értenek alatta. Vannak, akik a fizikai igénybevétel teljes hiányára fókuszálnak, de egy bizonyos minimum mozgásmennyiség megállapítása sem ritka, mely alatt kifejezetten passzívnak számít az egyén életvitele. Az összefüggések annál is inkább további kutatómunkát igényelnek, mivel ausztrál adatok szerint például a tévézéssel töltött idő egyértelműen korrelációt mutat a túlsúly és az elhízás mértékével – még azok körében is, akik rendszeresen mozognak.

Dr. Hamar Pál és Takács Bence, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának munkatársai Dr. Huszár Ágnessel, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának szakértőjével, illetve Soós Istvánnal, az angliai University of Sunderland kutatójával és Stuart Biddle-lel, a szintén brit Loughborough University professzorával együtt azt vizsgálta, hogy a 13 és 18 év közötti magyar fiatalok napirendje milyen arányban tartalmaz testmozgással járó, valamint passzív elfoglaltságokat.

A technikai fejlődés tehet róla?
„Magyarországon a politikai változások is hozzájárultak a legutóbbi évtizedek életmódjának alakulásához. A szocialista szellemű közoktatás egyértelműen meghatározta, milyen szabadidő-eltöltési alternatívák számítanak kívánatosnak" – írják a szakemberek. Az 1989-es rendszerváltás, illetve az utána kialakuló fogyasztói kultúra új értékeket helyezett előtérbe: a szórakoztatásra épülő kereskedelmi televíziózás és a számítógépes forradalom térhódításával új sportolási lehetőségek hada és szélesebb élelmiszer-paletta is érkezett ugyan, de a nemzetközi tendenciáknak megfelelően elmondható, hogy egyre több időt töltünk a testünk szempontjából passzívan.

Tevékenységnaplót vezettek a tizenévesek
Az ülő tevékenységekkel kapcsolatos kutatások sokkal árnyaltabb eredménnyel szolgálnak, ha az aktív időtöltéssel is számolnak, és e kettőt összehasonlítják. Dr. Hamar Pál és kutatócsoportja ezért átfogó felmérést végzett a kamaszok körében, pontosan föltérképezve, mire használják a szabadidejüket. Az összesen 301 tinédzserből álló minta az ország 12 iskolájából tartalmazott nebulókat: Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Berettyóújfaluból, Bonyhádról, Jászberényből, Fonyódról és Budapestről egyaránt. Valamennyi intézményben véletlenszerűen kiválasztottak egy-egy 13-14, 15-16 és 17-18 éveseket tartalmazó osztályt, amelynek tagjai a kutatócsoport által összeállított tevékenységnaplót vezették 4 napon át. Sportkollégiumok, valamint speciális igényű csoportok nem képezték a vizsgálat tárgyát.

A résztvevők négyötöde szerint könnyű vagy nagyon könnyű volt az elemzés alapját jelentő napló elkészítése, habár csaknem harmaduknak egy óránál többet vett igénybe annak pontos kitöltése. A hétköznapok 48 darab negyedórás időegységre osztva szerepeltek benne, reggel hattól háromnegyed nyolcig, illetve délután kettőtől este háromnegyed tizenkettőig, a hétvégi programokat pedig reggel héttől este szintén háromnegyed tizenkettőig kellett vezetni. Az iskolában töltött intervallumot azért nem érintette a felmérés, mivel szándékosan a szabadon választható tevékenységekre koncentrált. A fiatalok figyelmét külön fölhívták rá, hogy a vizsgált időszakban ne változtassanak megszokott rutinjukon, ne „szépítsék" azt.

Televízió, sok lecke, semmi sport
Toronymagasan a tévénézés vezeti a szabadidős tevékenységek listáját, hétköznap 100, hétvégén pedig 174 perccel. Szombaton és vasárnap a kamaszok csaknem negyede négy óránál is többet ül a készülék előtt. Második helyen a leckeírás áll 70-80 perces átlaggal. Bronzérmes a gépjárművel történő közlekedés, amely fél-háromnegyed órát vesz igénybe. Ezt követi a beszélgetés fél-egy órával. Sportra hétköznap 11, hétvégén 25 perc jut. Hétköznap a tinik fele egyáltalán nem sportol, hétvégén ugyanez több mint kétharmadukra jellemző. A számítógépes és videójátékok ugyanakkor életük szerves részét képezik, átlagosan 30-55 perces középértékkel.

Ami a tévézést illeti, az eredmények – bár sokkolóan magas értéket mutatnak, s szerencsés volna csökkenteni őket – összhangban vannak a nemzetközi trendekkel. A házi feladatra fordított idő viszont feltűnően magas: az ausztrál csemeték például 10 perc alatt letudják. Más országok fiataljai azonban nyitottabbak a sportra és az aktív tevékenységekre. Az egészség megőrzéséhez legalább heti ötször fél óra mozgás javasolt, de mint Dr. Hamar Pál és munkatársainak tanulmányából kiderül, fiataljaink meg sem közelítik azt.