Tüdődaganatok: a tüdőrák sokféle betegség

A „tüdőrák" kifejezés „mindössze" annyit jelez, hogy rosszindulatú daganat alakult ki a tüdőben, ám hogy annak viselkedését, kezelhetőségét, a beteg kilátásait meg lehessen ítélni, több tucat jellemzőt meg kell vizsgálni. Amíg régen csak néhány sorból állt egy szövettani lelet, ma már hosszú oldalakon keresztül lajstromozott, különféle módszerekkel mért vizsgálati értékek nyomán sorolják altípusba a tüdődaganatokat is. A más kiindulási szervből a tüdőbe áttétet adó daganatok viszont nem nevezhetők tüdőráknak, ezeknek az áttétes tumoroknak a kezelését az határozza meg, hogy hol volt az eredeti betegség - írja a rákgyógyítás.hu a tüdődaganatokról szóló tematikus számában megjelent cikkben.

Mekkora daganat van a tüdőben, mennyire szóródott és melyik altípusba sorolható? Így szól a három kérdés, amelynek megválaszolása alapvetően meghatározza a kezelési lehetőségeket és a beteg életkilátásait. A „mekkora" és „mennyire szóródott" kérdésekre a képalkotó vizsgálatok (röntgen, CT, MRI, csontizotóp vizsgálat, indokolt esetben PET CT) adnak választ, a szövettani altípus meghatározása a patológusok dolga.

Amint dr. Balikó Zoltán, a pécsi I. sz. Belgyógyászati Klinika pulmo-onkológiai szakrendelésének vezetője kitér rá, a beteg a mindennapokban nem érez különbséget az egyes szövettani altípusú tüdőrákok között, azoknak a lefolyása, agresszivitása viszont eltérő. A panaszok jelentkezése és erőssége független a szövettantól, a tünetek attól függnek, hogy a daganat hol helyezkedik el, mekkora és mennyire szűri be a környezetét. E mennyiségi tényezők alapján történik meg a betegség TNM rendszerű besorolása is.

A TNM besorolás (szaknyelven klasszifikáció) a tumor (T), a nyirokcsomó (N = node) és az áttét (M = metasztázis) státuszát jelzi. A tumor mérete és környezetbe terjedése alapján lehet T1, T2, T3, T4 jelzésű. A nyirokcsomók státusza azok érintettségétől és elhelyezkedésétől függően lehet N0, N1, N2, N3. A távoli áttétek jelzésére az M0 szolgál, ha nincs kimutatható metasztázis, M1 a jelzése, ha van. (Szövettani leleten előfordulhat Mx jelölés is, ami azt jelenti, hogy nincs információ erről, mivel a patológus csak az adott szöveteket tudja vizsgálni, azt hogy máshol a szervezetben van-e daganatos góc, a képalkotó vizsgálatok tudják felderíteni.)

Mindezek figyelembevételével sorolják I-IV stádiumokba a betegséget. Ha nincs távoli áttét, a helyi kiterjedtség alapján lehet a betegség I-III. stádiumú, ha a másik tüdőfélben vagy a tüdőn kívül bármely más szervben (májban, csontban, mellékvesében, agyban…) is találnak daganatot, a mérettől és a kiterjedéstől függetlenül IV. stádiumú a tüdőrák, mivel a véráram vagy a nyirokkeringés útján távolra is eljutottak a ráksejtek, így a folyamat gyakorlatilag az egész szervezetet érintő (szakszóval szisztémás) betegséggé vált.

Szövettan, molekuláris altípusok
– Meg kell tudnunk azt is, hogy a daganat milyen ráksejtekből áll, mert a tumor méretén kívül leginkább ezen múlik, mit tehetünk ellene – világít rá dr. Moldvay Judit, az Országos Korányi Intézet Tumorbiológiai Osztályának egyetemi docense.

Alapvető különbségtétel a kissejtes és nem kissejtes tüdőrák között van, utóbbiak között leggyakoribb a nyáktermelő mirigyekből kiinduló adenokarcinóma, majd a laphámrák, ritkább az igazán e két csoport egyikébe sem besorolható, nagysejtesnek hívott tumor, valamint a mirigyes és laphám jelleget egyszerre öltő kevert (adenosquamosus) típus. Ritkán előfordulnak más szövettani típusú rákok is, például a szarkómákra jellemző sejtekből álló sarcomatoid karcinóma említhető meg.

A szövettani vizsgálatot követő molekuláris patológiai analízis még aprólékosabban vizsgálódik, s immár sejtszinten keresi azt, hogy a ráksejtekben lehet-e olyan génmutációkat azonosítani, amelyek irányt mutathatnak a gyógyszerválasztáshoz. Ezt nem végzik el automatikusan minden tüdődaganatnál, mert nem mindenhol van jelentősége.

Amint Moldvay Judit magyarázza, laphámráknál vagy kissejtes tüdőráknál – ma még – nem végeznek rutinszerűen molekuláris patológiai vizsgálatot, mert annak eredménye nem befolyásolja az elérhető, s a társadalombiztosítás által finanszírozott onkológiai kezelést. Az esetek mintegy 40 százalékát adó adenokarcinómák helyileg előrehaladott vagy áttétes (III/B és IV) stádiuma esetén viszont sorsdöntő a vizsgálat, itt ugyanis vannak olyan elérhető gyógyszerek, amelyek ráksejtspecifikusak.

Melyik kezelés lehet hatásos? Válaszok a teljes cikkben