Valentin-nap: mi köze van szívünknek a szerelemhez?

A Valentin–nap a mára már nálunk is gyökeret vert, talán leggiccsesebb amerikai ünnep. Ennyi piros, rózsaszín, vagy éppen pink színben pompázó szív csak ezen a napon kel önálló életre, hol plüss, hol csokoládé, vagy csak egy cuki kis párna formájában. De miért is jelképezi épp ez a szerelmet? Tévedünk, ha azt hisszük, a szívnek bármi köze van az érzelmeinkhez, hacsak nem fizikai mellékhatásként.

Gyomrunk összeszorul, lábunk remegni kezd, tenyerünk izzad, butaságokat beszélünk és szívünk tényleg majd kiugrik a helyéből – igen, ez van, amikor meglátjuk a kedvest. Azt érezzük, hegyeket mozdíthatunk, bármire képesek vagyunk, kicsattanunk az energiától, valahogy egészen más állapotba kerülünk, ha szerelmesek vagyunk.

De mi is történik ilyenkor tulajdonképpen? A szerelem, mint olyan, régről tudott, nem a szívben rejtezik, még ha a szívünkre úgy is tekinthetünk, mint a pici agyunkra, amely nem csak a vért pumpálja szét a testünkben, hanem itt születik meg a szerelem, az álom, ami éltet, a vágy, ami boldoggá tesz. Ugyan a kutatók még 1991-ben 40 ezer olyan sejtet fedeztek fel a szívben, amelyek nagyban hasonlítottak az idegsejtekhez. Ezek a szívsejtek képesek voltak emlékeket megőrizni, és az agytól függetlenül működtek. Mégis: bármennyire kiábrándító is, a mellkasunkban lüktető élénkvörös maroknyi szerv bizony nem több biológiai motornál, a szerelem helye a fejben van.

,,A szív valóban csak a szerelem ártatlan szenvedője. Mert tényleg azt érezzük, hogy majd kiugrik a helyéből, de ez egyszerű fizikai tünete az izgalmi állapotnak, amit ilyenkor történetesen a szeretett személy látványa, hangja, illata okoz. Megemelkedik a szimpatikus tónus, mediátorok szabadulnak fel, a szív valóban szaporábban ver: azt ugyanis, hogy a szív milyen gyorsan ver, és milyen erősen húzódik össze, többek között a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer szabályozza. Amikor a szív gyorsan ver, a szimpatikus rendszer az aktívabb"- mondja prof. dr. Tóth Kálmán, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke. Vagyis azt: a szívünk legfeljebb reagál, fizikai tüneteket produkál, de bármennyire kiábrándító is: nem érez. ,,Az idegsejtek döntően az agyban és a gerincvelőben vannak, ezek nyúlványai eljutnak a szívünkbe is. Tehát az izgalom okozta idegrendszeri reakciók így kerülnek ide, ennek következtében ver hevesebben a szív és tartja ebben a felfokozott állapotban a szervezetet" – folytatja a kardiológus, aki ugyan igyekszik megnyugtatni mindenkit, de azt azért hangsúlyozza: bizony a beteg szívnek nem biztos, hogy jót tesz a túlzott izgalom.  

Az emberiség számos gondolkodója törte már a fejét a szerelem mikéntjén, még többen a hogyanján, egy része máig is rejtély, érzelmek, érzések, de a tudósok szerint mindent vissza lehet vezetni egyszerű kémiára. Akkor mi is zajlik ilyenkor a testünkben? A dopamin felelős az agyban a kellemes érzések kiváltásáért - szerepet játszik például a drogfelhasználóknál is. Amikor szerelembe esünk, dopamin szabadul fel, energikusnak és felajzottnak érzi magát az ember. A dopamin-rendszer működésbe lép, csak arra a személyre fókuszálunk. Ez okozza a nagyon célirányos viselkedést, melyet valamennyien jól ismerhetünk: amikor semmi sem számít, csak az új partner. A dopamin jelen lehet a szerelem korai szakaszában, de hosszútávon is a szervezetben.

A másik jelentős kémiai anyag az oxytocin, amely nyugtató hatással van a szerelmesekre, és az intimitás kialakításában is nagy szerepe van: az érintés, az ölelés, a csók "elindítója". Az oxytocin szintje emelkedik meg az újdonsült anyukáknál, hozzájárulva a tejtermelődéshez és ahhoz, hogy törődjenek gyermekükkel. Tehát ha csak arra vágyunk, hogy otthon összebújjunk esténként a párunkkal, az oxytocint kell "okolnunk".

Bár a tesztoszteront főként a "macsó hormonként" emlegetik, ez segít mindkét nemnek "tűzbe jönni". A szex felturbózza a tesztoszteron szintet. A férfiaknak persze magasabb a tesztoszteron szintjük, és a nyálban is jelen van. A szerelem még egy lehetséges "összetevője" a noradrenalin, melyet még mindig tanulmányoznak. Ez a stressz hormon növeli a pulzusszámot, emiatt érezzük magunkat forrónak és idegesnek, amikor a nekünk tetsző személy megjelenik. Ez felelős a "pillangók-érzésért" a gyomorban, de az izzadt tenyérért, a szájszárazságért és azért is, hogy hirtelen "nem jutnak eszünkbe a szavak".

Kutatók szerint a szerelem szorosan összefügg az agyban található természetes stimulánsok mennyiségével. Ha valaki szerelmes lesz, az agyban található dopamin és norefedrin szint megemelkedik. A stimulánsok jelenlétével és magas értékével magyarázható, hogy a szerelmes ember étvágytalan, gyakran aludni is nehezen tud. A kemikáliák ereje olykor igen elképesztő dolgokra veheti rá az embert, de ezt mindenki tudja, aki volt már szerelmes.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a friss romantikus szerelmes a kábítószerfüggők tüneteit is produkálja. A szerelmes ember izgatott, esetenként provokatív, és ha a nagy ő nincs a közelben bánatos is - akárcsak a szenvedélybeteg. Kísérletek bizonyították, hogy a kábítószer élvezőknek kevesebb dopamin receptoruk van, a drog hozzásegíti őket ahhoz, hogy a dopamin szint ideális legyen. A szenvedélyes szerelem és a kábítószer függőség a tudósok szerint hasonló mechanizmusok alapján működik.

Na, de vissza az ünnephez. Valentin eredetileg a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziával élők védőszentje. Világszerte, de főleg az angolszász országokban február 14-én tartják a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az 1990-es évektől kezdődően vált ismertté és népszerűvé. De ezen a napon ne törődjünk a tudományokkal, szeressünk, ahogy jól esik, élvezzük ki a bódító érzés minden pillanatát és vegyünk nyugodtan kis, vagy nagy szívecskéket bármilyen formában annak, akit szeretünk. Hiszen, mint tudjuk, ez is úgyis csak az agyban dől el.