Veszélyben az asztmások a Világnapon

Az országban negyedmillió nyilvántartott asztmás ember él, többségük betegsége biztosan allergiás eredetű. A levegő pollentartalmát a szárazság, a meleg, a napsütés és a szeles idő tovább fokozza. Az asztmások többsége nem kellene, hogy védtelen legyen – emeli ki Dr. Losonczy György, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika igazgatója annak kapcsán, hogy  május elseje az Asztma Világnapja.

Az elmúlt 10-15 évben széles körben elérhetővé váltak a különféle inhalációs gyulladásgátló és hörgőtágító antiasztmatikumok. Az OEP 90%-os támogatást biztosít, ha használatukat tüdőgyógyász szakorvos javasolja. Azonban szakmai berkekben közismert, hogy az asztmás betegeknek csak egy kis töredéke követi az orvos utasításait a fenntartó antiasztmatikus szereket illetően – hívta fel a figyelmet Dr. Losonczy György a problémára. A tünetek teljes gyógyszeres kontrollja fontos lenne pollenszezon alatt és pollenszezonon kívül is, de sajnos a betegek sokszor kevesebbel is megelégszenek. Tavasszal – vagy már februárban – érdemes kikérni az orvos tanácsát a megelőzésről, mert még a jól beállított, kontrollált asztmás beteg tünetei is biztosan megjelennek, ha a pollenkoncentráció fokozottá válik.

Az érintett betegeket meg kell tanítani a tudatos tünetmegelőző magatartásra, vagyis arra, hogy a szezonon kívüli antiasztmatikus terápia szezonban elégtelen. A problémával együtt lehet élni, jó példa erre, hogy több olimpiai bajnok is asztmás. Megfelelően megválasztott és nagyobb dózisban alkalmazott gyógyszerekkel a pollenszezon által okozott állapotromlás megelőzhető. Az asztmás betegeknek egy kis hányadában nagyobb dózisú inhalációs szerekkel sem lehet uralni a tüneteket, számukra különösen megfontolandó a pollenszezonra való tudatos „felkészülés", az orvossal tartott szoros kapcsolat és a fenyegető tünetek felismerése.

Az allergiás asztma bronchiale ma már nem halálos, mégis csaknem minden harmadik napon megfullad egy beteg. Ahhoz, hogy ez a szám nullára csökkenjen, tanulási-tanítási folyamatra van szükség – fűzte hozzá Dr. Losonczy György.