A jó diéta nem tiltja semmilyen élelmiszer fogyasztását, de a mértékre helyezi a hangsúlyt.
Számos tanulmány felhívja a figyelmet a megelőzés és a korai kezelés szükségességére. Ezek közül is kiemelkedik egy bostoni, kilenc évig tartó megfigyelés, amelynek során 33.840 nő étkezési szokásait vizsgálták. Azoknál az elhízottaknál, akik pozitív irányban változtattak étkezési szokásaikon, megfigyelhető volt a testtömeg-index csökkenése. A kutatók megállapították, hogy az étkezési minta elemzése segítséget nyújt a túlsúlyosság kezelésében - áll a Magyar Dieteikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) hírlevelében.
Bár az elhízottak közül sokan fogyókúráznak, gyakran nem veszik komolyan azt, nem kérik szakértő segítségét, inkább valamelyik „csodafogyókúrát" választva a gyors sikerben bíznak.
A legtöbbször egyoldalú tápanyagbevitelen alapuló ún. „hiányállapot-diétákkal" ezt vagy sikerül elérni, vagy nem, azonban a korántsem tartós eredmény miatt állandósul a „fogyókúrás" és „zabálós" időszakok egymást követő ciklusa. A tartós eredmény hiánya állandó kudarcérzettel, a fogyókúrázó önbecsülésének elvesztésével jár.
Fontos lenne, hogy minél többen fogadják el, hogy a diétát nem lehet pusztán egy barátnők között forgó, vagy napilapból kimásolt cikk alapján folytatni, ahhoz szakember segítsége elkerülhetetlenül szükséges. Az elfogyasztott étel (energiafelvétel) és a fizikai aktivitás (energialeadás) egyensúlya állandó testtömeget eredményez. Ez alapján érthető, hogy testtömeg csökkenést akkor érhetünk el, ha kevesebbet eszünk és többet mozgunk.
Az olyan diéták, amelyek rövid idő alatt látványos eredményt ígérnek, egyszerűen hazudnak és megterhelik a szervezetet. Az önsanyargatással elért súlyvesztés pedig többszörösen „visszajön" a diéta elhagyásával.
A jó diéta gyakorlatilag nem tiltja semmilyen étel, élelmiszer fogyasztását, inkább a súlypontot tolja el az egészséges táplálkozás irányába, és a mértékre helyezi a hangsúlyt. A fogyás lassú (heti fél – egy kg), de eredménye tartós - írják a dieteikusok. A kívánt súly elérése után pedig, amint visszatérnénk a „hagyományos" kosztunkhoz, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy az sokszor nem is olyan „kívánatos".