• nátha
    • Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

      Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

    • Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

      Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

    • Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

      Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

  • melanóma
    • Bőrrák megelőzés – praktikus tanácsok

      Bőrrák megelőzés – praktikus tanácsok

    • Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

      Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

    • Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

      Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

  • egynapos sebészet
    • Új fejezet a műtétben, diagnosztikában Szabolcsban

      Új fejezet a műtétben, diagnosztikában Szabolcsban

    • Országszerte fejlesztik az egynapos sebészeti részlegeket

      Országszerte fejlesztik az egynapos sebészeti részlegeket

    • Egynapos sebészeti központ létesítése kezdődik Velencén

      Egynapos sebészeti központ létesítése kezdődik Velencén

30% AZ ÚJ 60?

Dr. Szepesi András szomorú és meditáló jegyzete.

A cím talányos, de érthető. Kicsit később magyarázom.

Előtte egy szívemnek kedves történet. Tegnap Szakcsi Lakatos Béla nem vette át a Józsefváros Díszpolgára kitüntetést. Így magyarázta: „Én a politikán felül, vagy inkább kívül állok, és nem akarok a választás előtt semmibe belekeveredni se a kormány, se az ellenzék oldalán.” A Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, aki a magyar jazzélet meghatározó személyisége, az egész világon ismert és tisztelt művész, ezzel a negatív gesztussal jelzi, hogy a választási kampány sajátos légkörében már semmi se azt jelenti, ami a maga valójában értendő.

Kicsit irigylem a mestert, mert ő vissza tud húzódni a zene varázslatos mesebarlangjába, és csak kivárja valahogy azt a 150 napot, ami a választásokig még hátra van.

Ultima ratio regum

Én, aki néhány hét híján két éve, heti jegyzet formájában próbálom értelmezni a COVID-ragály és a magyar egészségügy viszonyait, ugyan hová bújjak a politika elől?  A policyvel még csak elbírnék, de a politics egyre inkább maga alá temet. Pedig ez utóbbi mezőn éles lőszerekkel lőnek. Minden oldalról. Ultima ratio regum – mondták a régiek. Hiszen a választás, a hatalom a tét, presztízs, erőforrások feletti rendelkezés, dicsőség, ismertség, befolyás egyéni és csoportos méretekben. Ha ez a nép jólétét és boldogságát szolgálja, akkor rendben van.

Ám ez a járvány annyi elvarratlan szálat és megoldatlan kérdést hoz a felszínre, hogy az sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Az „evidence based health policy” lenne az alap, az előfeltétel, de ez a járvány megzilálta azt is rendesen. Az elején az eszköztelenség és a tudomány elégtelen ismeretei, a második hullámban a pusztító hatások kegyetlensége, amivel a magyar egészségügy személyes áldozatokat is vállalva folytatta a sziszifuszi harcát, minimális, esélyeket javító eszközökkel, gyógyszerekkel, de gyarapodó tudással, tapasztalattal. Azután végre megjött az első vakcina, és legalább a gyógyítók és a legveszélyeztetettebb polgárok „páncélba öltözhettek”. A harmadik hullám már versenyfutás volt egy új mutáns és az immunizálás új eszközrendszere között. Hozott eredményt, és a nyár már élhetővé vált.

Policy és politics

Ezzel párhuzamosan „megjelent a kísértet” is, a lakosság egy része nem hagyta magát oltani, a másik részét pedig egyszerűen nem érte el a magyar egészségügy rendszere. Egy kommunikációs, és mentális zavar adódott össze szervezési, technikai és kapacitás problémákkal. És akkor előbb a „policy” zavarodott össze (nem lesz 3. majd 4. hullám, lesz, de nem lesz súlyos, a közel 60%-os átoltottság elég lesz stb.) és a „politics”-nak – amelyik azért rendesen vergődött annak a nyomása alatt, hogy egy nagyon bonyolult kérdéskörben kellene eligazodnia, ahol még a tudományos világ is csak tapogatózik, gyűjti az információt, és nem ritkán ellentétes szakvéleményeket ad – döntenie kellene.

Végülis nekik, a „politics”-nak kell jogszabályt alkotni, azt betartatni az általuk igazgatott rendvédelmi (erőszak)szervezetekkel. A világ legfejlettebb országai is többféle megoldással kísérleteztek, a „királyi út” még nincs pontosan felfestve. Szívesen bírálták mások intézkedéseit, de én még sehol a világon nem találkoztam olyan kormánnyal, vagy politikai rendszerrel, amelyik elismerte volna, hogy tévedett, pláne, hogy hibázott.

A modern politika világában viszont arra van predesztinálva az ellenzék, hogy csak azzal foglalkozzon, ami szerinte rossz, ami hibás, amit másképp kellene csinálni. Ez biztosan így van rendjén, így van „kitalálva”. Mindkét oldalnak van tábora, hívei, rajongói, és ezt a közösségi médiumok soha nem látott módon fölerősítik. Tegyem hozzá, ellenzéket se láttam még sehol, amelyik elismerte volna, hogy valamit nem jól csinál, nem jól kommunikál.

Amit pedig tűpontosan észlelt Szakcsi Lakatos Béla, nemhiába érzékeny művész, hogy itt nincs jó döntés. Ha véletlenül olyat lép, amit az egyik oldal (szinte mindegy melyik) félreért, vagy félremagyaráz, akkor elveszíti a tisztelői, rajongói felét. Pedig az ő zenéje, művészete annyira egyetemes hogy minden emberhez szól.

Közelednek a lovasok

Egy Kedves Olvasóm engem is „letámadott”, mit „szórakozom” itt mélyebb szakmai kérdésekkel, szelíden és barátságosan, ennél harcosabban kellene fellépnem – jó, hogy azt nem írta, hogy az „igaz hit” védelmében. Ugyan a digitális korszak szinte minden írást, mondatot hosszabb időre megőriz, kinek van arra ideje, hogy azokat visszanézze? Pedig, ha a helyzetünk nem lenne ennyire fenyegető, ezen jól el lehetne szórakozni. Milyen sokat tévedtek a különféle nyilatkozó szakemberek, politikusok, influenszerek?

Most a delta+ vírus mutáció terjed és szedi áldozatait. Hogyan lehet az, hogy ilyen hatalmas tempóban növekszik a fertőzöttek, a kórházra és intenzív ellátásra szorulók és az áldozatok száma? Hiszen az oltás mindenkit megvéd, és „csakis az oltás”. „Nem kell maszk, nem kell távolság, csak az oltás." Alapesetben, ami az oltást illeti, az igaz. Itt akár sokkal drákóibb intézkedéseket is lehetett volna hozni. „Laboratóriumunk Ausztria” hétfőtől az oltatlanok számára teljes lockdownt rendelt el! Nálunk még a maszk sem kötelező, legfeljebb az egészségügyben és a tömegközlekedésben.

Impulzusok

Pár perce két erős impulzus ért, megosztom az olvasókkal. Jegyzetemet pénteken este írom, most zajlik a Puskás Stadionban a Magyarország-San Marino focimeccs (a vége 4:0 „ide”). Nézem a képernyőt, a két kapu mögött zsúfoltság, egyébként jó fél ház. Hát itt a maszkkereskedők ma bizony éhen haltak, mert szinte senkin sincs. Okostelefon fénykép a Vígaszínházból: barátok örömmel mondják, hogy végre színházban. Kivétel nélkül mindenki maszkban. Kulturális különbség? Közösségi nyomás?

És akkor vissza a címre. Néhány okos szakember már hetek, lassan hónapok óta írja, mondja, hogy sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a védettségünk monitorozására, mert azt gyanítják, hogy az jobban csökken az idővel, mint gondolták. Azután robban a Pfizer bejelentése, 6 hónap alatt ez a csökkenés kritikus szintet érhet el, kell a harmadik oltás. Nem elég, hogy ma még mindig nem értük el a 6 millió egyszer beoltott honfitársat, de komolyan feltételezhető, hogy kb. a felük védettsége már kritikus szintre csökkent. Szerencsére kb. másfél millióan már felvették a harmadik oltást, a legkorábban oltott egészségügyi dolgozók elsöprő többsége. Tehát, legfeljebb a lakosság egyharmada tekinthető megbízhatóan védettnek. Ezért a 30% az új 60.

Nagy szükség lesz a november 22-én induló kampányra, amit akár „az egészségügy nyitott kapui” névvel is illethetünk, és szinte minden oltóanyagból választhatnak a jelentkezők. Nyugodtan imádkozhatunk, hogy a napról napra erősödő járvány „el ne söpörje” ezt a lehetőséget.

Itt tartunk.

Nehéz hetek jönnek.

Apokalipszis hatalmas lovai ismét a közelünkben dübörögnek. Talán már meg is érkeztek.

Hétfőtől a kórházi ágyak 20%-a, és az intenzív ágyak arányos része már a fertőzöttekre vár. Lányaink, fiaink ott vannak a küzdőtéren, hogy legjobb tudásuk szerint, minden erejükkel megvédjék az ország népét.

Reménykedjünk, hogy a „parancsnoklási struktúrák” is a helyükön vannak.

A járvány további mérete, kiterjedése, dinamikája a vírus tulajdonságai mellett alapvetően a lakosság magatartásán, az egészségügyi rendszer teljesítőképességén és az irányítók hatékonyságán, a kommunikációjuk eredményességén múlik a további sorsunk.

Védekezzünk minden eszközzel és támogassuk az egészségügyet!

 

Címlapkép: Viktor Mihajlovics Vasznyecov (1848-1926): Az apokalipszis négy lovasa. 1887. Olaj, vásznon. Glinka Múzeum, Moszkva.

 

Legolvasottabb cikkeink