''Készek vagyunk akciónk kiteljesítésére''

A 2010 évben sikeres, cseh orvosszakszervezet által végigvitt „ Köszönjük, távozunk" érdekvédelmi akció részletes kielemzését követően ebben az évben szlovák kollégáink kezdeményeztek hazájuk kormánya ellen hasonló nyomásgyakorló összefogást. Az Európai Alkalmazott Orvosok Szövetsége (FEMS) tagszervezeteként működő szlovák orvosszakszervezet követelte a szlovák kórházak privatizációjának leállítását, azok reális finanszírozását, valamint az orvosi bérek rendezését.

Mindezen követelések teljesítése érdekében 2500 kórházi orvos helyezte letétbe felmondó nyilatkozatát, melyek 2011 szeptemberében aktiválódtak , s december 1-jén letelt a felmondási idő, s az akcióban résztvevő orvosok nem álltak munkába. Így a szlovák kórházak egy részében csak sürgősségi ellátásra volt mód.

Időközben a szlovák, cseh, lengyel és magyar orvosszakszervezetek több ízben egyeztettek. Mint említettem a cseh események kielemzésével már előre fel lehetett készülni a tiltakozó akció elleni kormányzati lépésekre. Ezek hasonlóan a cseh eseményekre be is következtek, úgy mint a közvélemény előtti lejáratást szolgáló médiakampány kollektív és egyéni fenyegetések és megvesztegetési kísérletek. Azt is tudtuk, hogy milyen válaszreakciók képesek fenntartani az orvoskollégáink elszántságát. Ezek közé tartoztak az akcióban közvetlenül részt nem vevő orvosok szolidaritási akciói, szakrendelők bezárása, háziorvosi rendelés megrövidítéseügyeletek redukciója.

Mivel tudtunk a Szlovák Alkotmány által lehetővé váló rendkívüli helyzet kihirdetésének lehetőségéről, felkészültünk a polgári engedetlenségre, s szélesítettük a nemzetközi tiltakozás és szolidaritás lehetőségét. Többek között ezért alakítottuk meg November elején a Visegrádi Kartát, mely a fenti négy ország orvosszakszervezeteinek szoros együttműködését biztosítja, lehetővé téve a szervezetek közötti szoros napi szintű együttműködést.

Nagyon fontos momentuma volt a karta megalakulásának, hogy már az alakuló ülésen részt vett a szlovák és a magyar szakmai kamara 1-1 vezetője, s a másik két ország orvosi kamarája is támogatásáról biztosította a kartát. Ennek a jelentősége gyorsan bebizonyosodott, hiszen a MOK elnökének a kezdeményezésére az Európai Orvosi Kamarák Állandó Bizottsága nyilatkozatot adott ki a szlovák kormány brutálisan durván fenyegető magatartása miatt, hiszen konkrétan börtönnel fenyegették az akcióban részt vevő orvosokat. Ezt a szolidaritási nyilatkozatot az összes európai orvosszövetség támogatta így példátlan tiltakozás övezte a szlovák kormány megfélemlítő intézkedéseit.

Kollégáink megszervezték és biztoították a sürgősségi ellátást, ennek ellenére a kormány humanitárius segítséget kért szükséghelyzetre való hivatkozással a környező országoktól. A MOSZ vezetése felvette a kapcsolatot a szakállamtitkársággal s elérte hogy a magyar kormány nem küldött Szlovákiába sztrájktörőket, hanem megerősítve a határ melletti kórházakat kész volt ellátni a szlovákiai sürgősségi ellátásra szoruló betegeket. Egyúttal a Visegrádi Karta minden tagja tiltakozó és szolidaritást kifejező levelet küldött a szlovák miniszterelnöknek. Mind a MOK mind pedig a MOSZ felkérte tagjait, ne vállaljanak Szlovákiában munkát. A V4 országaiból nem jelentkeztek orvosok a szlovák kormány kérése ellenére sem.

A szlovák kollégák többsége a megfélemlítések ellenére sem vette fel a munkát, vállalva a börtönbüntetés lehetőségét, míg az akcióban részt közvetlenül nem vevő orvosok szolidaritási akciókat indítottak, míg végül mindkét fél engedve az álláspontjából, december 3-ra virradó éjszaka megszületett a megegyezés. Három lépcsőben de nagyrészt megvalósul a kollégáink által követelt bérfejlesztés, 2013 januárra a kezdő orvosi alapbér kb 1200 Euró míg a szakorvosi bér 2400 Euró lesz. Fontos a megfelelő kormányzati garanciák kikötése, így az akciót csak annak megszerzését követően nyilvánítják befejezettnek.

Az akció tanulságai mind szakszervezetünk, mind a magyar kormány számára egyértelműek. Testközelből élhette meg a politikai elit, mit jelent az egészségügyi ellátórendszer megbénulása. Ennek felelősségét egyértelműen a politika viseli, ez át nem hárítható. Az egészségügyben zajló objektív folyamatok - finanszírozás elégtelensége, annak csökkentése változatlan ellátási csomag fenntartása mellett, növekvő migráció - elszenvedői és nem okozói az egészségügy munkavállalói. Erre rá kell tudnunk ébreszteni a lakosságot, tudnunk kell magunk mellé állítani őket.

Már a szlovák történések kezdeti szakaszában felmerült a magyarországi esmények hasonló formába öntése. A rendelkezésre álló cseh tapasztalatok alapján a Rezidensszövetség és a MOSZ gondosan megtervezte a felmondó nyilatkozatok gyűjtésével kapcsolatos lépéseket, s többszöri egyeztetést követően belevágott az akcióba. Ennek oroszlánrészét az első szakaszban a rezidensek képviselői végezték, ez kétségbevonhatatlan tény.

A MOSZ az infrastrukturális és logisztikai hátteret biztosította, megteremtve a hazai és külföldi szolidaritási-szövetségesi hátteret. Munkahelyi aktivistáink a rezidensek országjárása során a MOK helyi vezetőivel összefogva segítették a minél több nyilatkozat összegyűjtését, a MOK választások során támogattuk fiatal kollégáink küldötté választását.

Megállapodtunk a Rezidensszövetséggel abban, hogy a rezidenskorból kinövő aktív tagjai szakszervezetünk tagjaivá válhatnak, szakszervezetünk pedig vállalja a belépő de a Rezidensszövetségben tevékenykedő aktivisták indokolt költségeinek részbeni átvállalását, így jutottak el a Rezidensszövetség képviselői az Európai Szakorvosjelöltek Szövetségének Munkaértekezletére, ahol ügyes fellépéssel újabb szövetségeseket szereztek. Mindeközben a MOK a rendelkezésére álló eszközökkel minden megnyilvánulásával támogatta szövetségeinket.

S itt álljunk meg egy pillanatra. Számos kritika fogalmazódott meg az utóbbi időben a MOK illetve annak vezetése aktivitásával kapcsolatban. Kifogásolták a bírálók, hogy a kamara nem játszott aktívabb, kezdeményezőbb szerepet az eseményekben. Felhívom a figyelmet, hogy hasonló akciót mindenütt szakszervezeti jellegű érdekvédelmi szervezet indított, s nem a hivatásrendi köztestület. Ez nem véletlen hiszen egyrészt a jogszabályok a szakszervezeteket ruházzák fel eszközrendszerrel, s nyújtanak bizonyos védelmet részükre, míg a kamarák a hivatással kapcsolatos feltételrendszer megteremtésében és biztosításában nélkülözhetetlen. A kamaráknak szüksége van egy olyan folyamatos tárgyalási pozícióra, melyet a szüntelen érdekvédelem aláásna. Ezért elengedhetetlen fontosságú egy jól működő egységes szakszervezet és kamara szinkron működése az érdekvédelem során.

Visszatérve a magyarországi eseményekhez, decemberben a MOSZ aktív szerepet játszik a mozgósításban sok tagunk, munkahelyi vezetőnk, aktivistánk adta le felmondó nyilatkozatát , több mint ezer szakorvos nyilatkozata várja az aktiválást. Közben megkezdtük az önkéntes túlmunka visszautasítását bejelentő nyilatkozatok munkáltatókhoz történő eljuttatását, s készek és elszántak vagyunk akciónk kiteljesítésére.

Jóllehet a kormány hozzáállása a szlovákiai események és háttér lobby tevékenység hatására némileg változott, a kormányzati kommunikációt még jelenleg is a gazdasági krízishelyzetre való hivatkozásokból levezetett türelemre intés dominálja.

Ismerve a 2012-es költségvetési sarokszámait, nem vagyunk optimisták. A nemzetközi tapasztalatok megerősítik azt, hogy a kormányok csak az erődemonstráció hatására változtatnak a társadalmi elosztórendszerekkel kapcsolatos álláspontjukon. Ennek az erődemonstrációnak szükséges mértékben erősnek, de semmiképpen sem eltúlzottnak kell lenni. Úgy véljük, hogy az ehhez szükséges szakértelmet szakszervezetünk az utóbbi néhány évben megszerezte. S, hogy ez ténylegesen így van -e eldöntik az előttünk álló hetek.

Egy azonban a tapasztalatok alapján biztosan kimondható: csak szorosan együttműködve és összefogva érhetünk célt.

Dr. Bélteczki János
a MOSZ elnöke