Boldogabb Újesztendőt magyar egészségügy! – dr. Szepesi András jegyzete.
Egy régi vicc poénja jut eszembe, miközben olvasom a több mint 700 orvos levelét a miniszterhez és az államtitkárhoz. A politikai kormányzás rettenetes mellékhatása: ha szakmai kérdésekben valakik kritizálják, bírálják az államot igazgató kormányt, azonnal ellenzéki politikai címkét kapnak. A gondolataikat ezért akkor is félresöprik, ha igazuk van. Legfeljebb a politikai ciklus- vagy kurzusváltások jelezhetik, a problémát a választók is érzékelték, egyetértettek a szakemberekkel, és leváltották az addig kormányzókat.
Hajdanában…
Persze nem vagyok naiv, látom, hogy a politika is „rárepül" szakmai problémákra, egyes szakmák belső feszültségeire, és megpróbál belőlük politikai tőkét kovácsolni. Ezzel gyakran el is lehetetleníti a szakmai javaslatok kezelését, hiszen azonnal pártpolitikai harc keletkezik belőle. A kimenetel rövid távon nem kétséges. 2006-2007-ben az OEP felosztása és privatizációs tervei váltottak ki ilyen vitát. A kormány végül is visszalépett, de ebben benne volt az üzleti biztosítók tartózkodása is. Pénzügyi befektetőknek átadni a közösségi pénzalapot: ez túl nagy botrány lett volna.
2008-ban a vizitdíj elleni népszavazás az ellenpélda: minden komoly szakértő tudta és mondta: ezt a kaput ki kell nyitni. Az akkor éppen ellenzéki jobboldali politika keresztülvitte a vizitdíj és a kórházi napidíj elvetését, kormányon pedig már évek óta nem tudja megoldani a szakszerű „visszacsinálást", pedig ez nagy lépés lenne a hálapénz felszámolása irányában, és fékezné a szolgáltatások pazarló igénybevételét.
Az elmúlt években az orvosok és szakdolgozók elvándorlása miatt végre a polémiák gyújtópontjába került a nem csak európai összehasonlításban, hanem országon belül is rettenetesen elmaradott bérszínvonal kérdése. A rezidensmozgalom ért el ugyan részleges eredményt, de ez is csak a többi csoport problémáit nagyította fel, tovább ingerelve a nagy többséget.
A (fekete ruhás) nővérek mozgalma is a megalázó, az egyszerű megélhetést sem támogató bérekről szól. Valamint a munkakörülményekről. Ez utóbbi azért érdekes, mert az intézményi struktúrák jelentős része megújult. Lehet, hogy nem a csillogó épületek, a fantasztikus műszerek hiánya volt az egyetlen probléma? Lehet, hogy többet kellene foglalkozni a munkaszervezéssel, a munkakultúrával, a feladatok megosztásával, egyáltalán a munkahelyek minőségével? Természetesen a nagyságrendi mértékű béremelésről sem megfeledkezve.
A hálapénz ellenes orvosok mozgalma, a ma közzétett nyílt levelek és a több száz aláírás már errefelé mutatnak.
…és a belgák?
Ebből következik a cím magyarázata: a nővérek, az orvosok mozgalma nem akar elsődlegesen politikai köntösben megjelenni. Nem akar politikai ellenzék lenni. Nem akar a választásokig várni a problémáinak megoldására, hiszen ebben már több ízben csalatkozott.
De lenne itt egy fontos részlet. Azt kérném a korábban kormányzati politikai tisztséget viselt orvosoktól, tartsák magukat távol ezektől a mozgalmaktól. Ne diszkreditálják az egzisztenciájukért, betegeikért küzdő szakembereket. Mivel tapasztalt, intelligens emberek, gondoljanak arra, hogy a jelenlegi problémákat anno ők se tudták megoldani, pedig mindegyikről tudjuk, hogy 10-15 éve ugyanígy megvoltak. Ne dobják fel a magas labdát a mai politikai harcosoknak, hogy összemossák a civil mozgalmakat a politikai ellenzékkel.
Akkor se, ha a maguk idején a saját harcaikat a saját pártjukon belül nem tudták eredményesen megvívni. Mert akkor is kevés volt a pénz, és a mindenkori kormány közgazdászai nem szerették a bonyolult, nehezen átlátható, nagyon primitív megközelítésben feneketlen zsáknak aposztrofált egészségügyet.
Vegyük észre: a mai magyar társadalom egyik alapvető problémájáról szól a vita, és ez döntő hatással lesz a jövőnkre. Az egészségügy minden ember ügye, a születéstől a halálig. A három nagy közösségi rendszer másik két elemével, a szociális ellátással és az oktatással is nagy átfedéseket mutat.
És ugyanezt kellene kérni a hazai médiumoktól is. Függetlenül orientációjuktól, gazdasági-politikai érdekeiktől, próbálják meg az egészségügy problémáit szakszerűen megérteni és megközelíteni.
Lehet, hogy naiv vagyok, és ez nem, vagy alig lehetséges. Mégis megkockáztatom a fenti javaslatokat. Mert itt nagyobb dologról van szó, mint az aktuális gazdasági-politikai hatalomról. Itt az ország, a nemzet hosszú távú életéről, működéséről van szó. 25 év politikai demokráciagyakorlás után erre lassan minden szereplőnek rá kell döbbennie. És akkor nem lesznek „balgák" az orvosok és a nővérek a saját hazájukban.
Újabb nyílt levél a tiltakozó orvosoktól
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!