Hitelesebb lett volna, ha nem kormányrendeletben változtatják meg a jogállásról szóló jogszabályt, hanem magát a törvényt módosítják.
Bár a járvány tavaszi hulláma alatt 200 milliós bevételkiesést könyvelhettek el, és most november-decemberben is legalább 100 millió forint lesz a veszteség, a Swiss Clinic ügyvezetője, dr. Kirschner András szerint egy ilyen nagy méretű cég, mint az övék ki fogja ezt bírni. Nemcsak a hiány érinti azonban érzékenyen a magánellátót, hanem a jogállásról szóló törvény is. A jogszabály egyes pontjai, például a másodállások tiltása, illetve engedélyhez kötése ugyanis számukra is megnehezítheti a munkát, mivel a náluk praktizáló csaknem 300 orvos háromnegyede részmunkaidőben dolgozik a cégnél. A törvényhez kapcsolódó, azt sok ponton pontosító, puhító kormányrendelet a napokban jelent meg.
- Most, hogy már sokkal több minden tudható az egészségügyi jogállásról szóló törvényről, mit szól a változtatásokhoz?
- Nem javítottak ki sok mindent a törvényben, inkább csak eltolták a bevezetését áprilisra. És addig is megtiltották a felmondást az állami egészségügyben dolgozóknak. Tehát az esetleges népvándorlás elhalasztódott. Persze nem egészen, hiszen, azok, akik korábban megütköztek a jogszabályon, már fel is mondtak, nálunk is például már elkezdtek dolgozni azok az orvosok, akik a törvény nem egyeztetett, gyors elfogadása után jobbnak látták eljönni a közellátásból.
- Konkrétan hányan döntöttek a magánellátás mellett?
- Ha összegezni akarom, akkor egy embert veszítettünk, négyet nyertünk. Akik jöttek, azok a mostani ellátás derékhadát képviselő 30 és 40 év közötti szakemberek, akiket mélységesen felháborított ez a fejük felett hozott döntés. Főleg a másodállások tiltása és a vezénylés.
- Ez utóbbin azért a kormányrendelet jelentősen változtatott…
- Egyetértünk, hiszen úgy tűnik, a kormány valóban legalább egy dologban hallgatott a szakmára. Azonban sokkal hitelesebb lett volna, ha a törvény változtatják és nem rendelettel pontosítgatják. Hiszen amíg a jogviszony törvény marad, addig bármikor értelmezhetik így a törvényt, vagy úgy a törvényt, csak egy újabb rendeletet kell hozni. Tehát az orvosok megnyugtatása és a bizalom helyreállítása érdekében, szerintem célszerűbb lett volna a magasabb rangú jogszabályban rögzíteni a változtatásokat. Egyébként a rendeletben sincs minden tisztázva. Megy a találgatás, például továbbra sem lehet pontosan tudni, ki engedélyezheti majd a másodállásokat.
- Nem az országos kórház-főigazgató...
- Nehéz elképzelni, hogy egyetlen ember mérlegeli és hoz döntést 18 ezer orvos másodállási igényéről. Ráadásul, ha létrehoztak három szintet, egy országost egy megyeit és egy helyit, akkor úgy lenne értelmes, ha a fellebbvitelt is így szerveznék. Tehát a helyi szinten hozott döntést meg lehetne fellebbezni a megyei szinten, illetve azt az országoson. Az ilyen összetett rendszereket, mint az egészségügy, szerintem csak decentralizáltan lehet jól működtetni.
- Most tilos az állami szférában a felmondás, ráadásul valóban jelentősen nő majd jövőre a fizetés, plusz puhult a jogviszony rendelkezés is. Ennek ellenére úgy tudom vannak jelzéseik, hogy a vészhelyzet után további orvosok jönnének át önökhöz a közszférából…
- Tudja nagyon könnyű a bizalmat elveszíteni és nagyon nehéz megszerezni, illetve visszaszerezni. Azzal, hogy a döntéshozók kettőt előre léptek egyet hátra, sokaknál kihúzták a gyufát. A gondolkodó emberek nehezen bocsátanak meg, hiszen a sérelmeiken sokáig tudnak rágódni, nagyobb a kitekintésük, gyanakvóbbak. Tehát, hiába jött ez a tényleg nagy béremelés, a dolog a visszájára sült el, mert azzal, hogy vezényelhető, jelentésre kötelezett, saját munkájáról nem dönthető dolgozóvá minősítette az orvosokat, magukra haragítottak sok ezreket. Bár enyhítettek az intézkedéseken, mégis sokan úgy fognak emlékezni erre az egészre, hogy az elején rabszolga sorba akarták őket taszítani.
- A járvány miatt a tárasadalom most megengedőbb a gyors lépésekkel, a nagyobb áldozatokat kívánó döntésekkel szemben…
- Értem, hogy egy vészhelyzet sok mindenre ad felhatalmazást, amit békeidőben nehezebb lenne megcsinálni. Például nagy egészségügyi rendszereket lehet átalakítani úgy, hogy nem kell nagyon törődni a konszenzussal. De szerintem ilyenkor sem árt körültekintőbbnek lenni, hiszen amikor nagy baj van, és emiatt izgatottak az emberek, nem kellene még mindenféle megszorítást belengetni, amitől még idegesebbek lesznek. És mint említettem, ebben az ágazatban olyan emberek dolgoznak, akiknek hosszú az emlékezetük.