A fiatal orvosok nem akarnak vidéken dolgozni

Az orvosok és az ápolók hiánya olyan mértékű hazánk egyes területein, hogy veszélyeztetheti az egészségügyi ellátás minőségét – írják 2010-ben megjelent tanulmányukban a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának munkatársai.
Magyarországon jelenleg körülbelül 2 500-zal kevesebb orvos dolgozik a szükségesnél. A szakma magas átlagéletkora (2006-ban 52,33 év) a nyugdíjazások révén további üresedések várhatók a közeljövőben. Egyre több fiatal dönt a külföldi karrierépítés mellett: havonta megközelítőleg százan vándorolnak el. A kisebb települések családorvosi praxisa különösen rossz helyzetben van.

Nemzetközi tendencia
A központ munkatársai szerint nem vagyunk egyedül a problémával. Egy horvát kutatás alapján a végzős orvostanhallgatók többsége Zágrábban szeretne elhelyezkedni, holott az ország népességének háromnegyede a fővároson kívül él. Új-Zélandon az utolsó éves egyetemisták csupán 8%-a vállalna vidéki gyakorlatot, de 63%-uk megfontolná a dolgot, ha több ösztönzést kapna.

Ahol a képzés, ott a munkaerő
Az orvostanhallgatók jövőképének formálásában tagadhatatlan a képzési rendszer szerepe: az egyetemeken kívül az oktató kórházak és más olyan egészségügyi intézmények is nagy hatással bírnak, amelyekkel a fiatalok kapcsolatba kerülnek. A hallgatók elképzeléseinek mérése rendkívül fontos, mivel rövidesen ők képezik majd az ellátórendszer alapját. Vidéki kórházaink évek óta orvoshiánnyal küszködnek, ezért az egyetem kutatói úgy döntöttek, górcső alá veszik a diákok kisebb településen történő munkavégzéshez fűződő attitűdjét.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint vidéknek tekinthetőek a városias jelleget nélkülöző területek, ám a szakértői trió pontosította a definíciót: a kutatás szempontjából az orvosi egyetemek és a központi kórházak vonzáskörzetén kívül eső részek tartoznak a szakemberhiánytól leginkább sújtott kategóriába.

Minden orvoskarra kiterjedő vizsgálat
Az Egészségügyi Menedzserképző Központ munkatársai kvantitatív és kvalitatív eszközök együttes alkalmazásával, kérdőívekkel, valamint fókuszcsoportos interjúkkal mérték föl az orvostanhallgatók nyitottságát a vidéki elhelyezkedésre. A földrajzi mobilitásra való hajlandóságot vizsgáló kérdőíveket a négy hazai egyetem végzettjei töltötték ki az első rezidensév végén esedékes vizsgák előtt Budapesten, Debrecenben, Szegeden, illetve Pécsett. Ők már befejezték a felsőoktatási képzést, amelyet legalább kétéves szakterületi ismeretszerzés követ, természetesen tapasztalt orvosok keze alatt.

A 713 főből 524-en válaszoltak rá, hogy hol szeretnének dolgozni, így számuk az összes rezidenshely kétharmadát fedte le. Az említett helyszíneken hét, önkéntes jelentkezésen alapuló fókuszcsoportos interjú készült, egy-egy beszélgetésen 3-7 fő vett részt – összesen harmincan. A Semmelweis Egyetem szakértői előzetes kérdőív kiosztásával biztosították a minta sokszínűségét. Az elhangzottakról a jegyzetek mellett felvétel is készült a minél pontosabb rögzítés érdekében.

Nagyvárosba vágynak a rezidensek
Az eredmények tanúsága szerint a megkérdezettek több mint egyharmada Budapesten szeretne elhelyezkedni, 60%-uk megyeszékhelyet preferálna, 6,5%-uk vágyik kisvárosba, s mindössze két fő menne szívesen faluba. A résztvevők 55%-a 50 000 főnél népesebb települést részesítene előnyben. Jelenleg is egyenlőtlenség figyelhető meg a szakmabeliek földrajzi eloszlásában, hiszen az orvosi egyetemeknek otthont adó megyékben lényegesen magasabb a praktizálók aránya, mint máshol.

Jobb fizetéssel lehetne ösztönözni
A fókuszcsoportos interjúk és a kérdőívek alapján mért adatok nagyon hasonlóak voltak: szinte mindenki oktató vagy központi kórházban szeretett volna dolgozni. Fő okként a fizetést, a szakmai hátteret, a munkakörnyezetet, a technikai felszereltséget, a munka mennyiségét, a város méretét és a tapasztalt kollégák jelenlétét emelték ki a megkérdezettek. A beszélgetések alapján kiderült, hogy többen fontolnák meg a vidéki karriert, ha az magasabb fizetéssel járna, illetve visszatartó erőnek számít a ritka esetek nyújtotta szakmai fejlődés korlátozott lehetősége.

A kedvezőbb bérviszonyok mellett bizonyos kormányzati intézkedésekkel, például kedvezményes lakásvásárlással, házastárs számára ajánlott állással, megfelelő bölcsődei és iskolai ellátással is vonzóbbá válhatnának a vidéki területek a pályakezdő orvosok számára. Bár 2007-ben az Egészségügyi Minisztérium indított hasonlót, a kezdeményezés forráshiány miatt nem járt sikerrel. A Semmelweis Egyetem kutatói tanulmányukban rávilágítottak, hogy amennyiben nem történik változás az ösztönzés terén, az orvostársadalom területi egyenlőtlenségei a rezidensek jövőképének révén várhatóan újratermelődnek.