"Világosan látni kell, hogy egy dolog a költségvetés, és egy másik dolog annak felhasználása az intézményrendszer szolgáltatásain keresztül – dr. Szepesi András jegyzete.
2025 19. hete: igazán sok minden történt, amiről lehet jegyzetet írni. Csütörtök este elhangzott a világ legismertebb, leggyakrabban használt latin „mondatocskája”: Habemus Papam!
A bennfentesek meglepetésére, a hívők őszinte örömére a bíborosok – szinte biztos, hogy a Szentlélek sugallatára – egy nem esélyes, de nagyon szerethető személyiséget választottak pápává. Észak Amerika szülötte, spanyol-olasz gyökerű Ágoston-rendi szerzetes, aki tevékenysége jó részét Peruban, Dél-Amerika sok szociális problémával küzdő országában fejtette ki. Naná, hogy Ferenc pápa felemelte, hiszen a hozzá hasonló ethosz, a segítő jó szándék, közel hozta őket.
Robert Francis Prevost ki is fejezte, hogy nagy elődje nyomdokán kíván járni, és nevét is egy erős szociális elkötelezettségű pápa XIII. Leó hatására választotta. XIV. Leó tehát megkezdte szolgálatát a közel másfél milliárdos egyháza élén, és csak remélhetjük, hogy munkássága nyomán az emberiség sorsa kicsit javulni fog. Első szavai: „a béke legyen Veletek” mélyen megérintették az embereket.
A Béke Napja
Európában 80 éve ért véget a II. világháború. A világ legpusztítóbb küzdelme, amelyik pontot tett egy évtizedes emberellenes bűnözés, a holokauszt végére is. A szörnyűségek feldolgozása a mai napig tart, miközben már szinte senki nincs az élők sorában, aki érintett volt. Persze, az utókor erős feladata, hogy ne is ismétlődhessen, és ezért nem felejteni, hanem megelőzni kell a hasonló tragédiákat. A győztesek késői utódai immár külön ünnepeltek, megemlékezve a hatalmas áldozatokról, számos nemzet fiairól, akik nem éltét túl a háborút. Háborús parádé már csak Moszkvában volt, de a résztvevő vendégek, élükön Kína elnökével, ott is az elesett katonák emlékművénél tisztelegtek.
Érdekes és elgondolkodtató volt a német politikusok ünnepe, akik az elesettek emléke előtt tisztelegve megköszönték a szövetséges hatalmaknak, hogy megszabadították a német népet a nemzetiszocializmus pusztító uralma alól.
A világban ma is dúló háborúk ismeretében van miről elgondolkodni.
A Mentők Napja
Május 10-e, a Mentők Napja az Országos Mentőszolgálat születésnapja is egyben: idén épp a 77. Ez az évforduló azonban nemcsak egy szám, hanem egyfajta kollektív emlékezet, egy közösségi pillanat. Mint a jó mesékben, ahol a hősök próbák során érnek célba, a mentők története is ilyen: mindennapos próbákkal, emberéletekért folytatott küzdelmekkel, és csendes hősiességgel teli. A főigazgatójuk, Csató Gábor által a Parlament felsőházi termében tegnap elmondott ünnepi beszéd sem díszletekről vagy dicsfényről szólt, hanem arról, hogy a mentő nem gép, hanem ember – aki tudja, mit kell tenni, és érzi is, hogy miért teszi.
E napon összesen 1735 bajtársat tüntettek ki – orvost, mentőtisztet, mentőápolót, gépkocsivezetőt, mentésirányítót. Nem volt benne semmi ünnepi túlzás: inkább egy nyugodt, méltóságteljes főhajtás azok felé, akik csendben viszik a vállukon a rendszert. Elhangzott az is, hogy az ügyelettel együtt tavaly mintegy 2,5 millió ellátást végeztek, ami azt jelenti, hogy minden negyedik magyar emberhez volt közük. Ez már nemcsak egyszerű egészségügyi ellátás, hanem komoly társadalmi jelenlét. De a lényeg, amit igazán jó volt érezni: a mentők még mindig emberek maradtak – és nemcsak szereplői, hanem tartóoszlopai is a magyar egészségügynek.
Számtan vagy hittan?
Ezekhez a nagy ügyekhez képest igazán apróság volt az a „vihar egy bögre nem túl tiszta vízben”, amelyik arról szólt, hogy csökken-e az egészségügy 2026-os költségvetése?
A hibát a Költségvetési Tanács körül követték el, mert valaki megjegyzést tett, hogy a tervezetben csökkent az egészségügy költségvetése.
Ez a „Mekk mester” színvonalú kommunikáció persze kiverte volna a biztosítékot az egészségüggyel foglalkozó szakemberek körében, de szerencsére még azelőtt megjöttek a cáfolatok. Persze érdemes ezeket olvasni. A Költségvetési Tanács, majd az NGM harsányan cáfolt és magyarázott. Ez persze felnagyította a problémát, hiszen „nem zörög a haraszt…”, és ki-ki ízlése szerint folytathatja a népi mondást.
Kétszeres garancia
Rossz szokásom szerint elgondolkodtam. Pár napja olvastam, nagyon csendes, kis mínuszos hírben, hogy a költségvetés összeállításáért felelős államtitkár, Banai Péter Benő követte a miniszterét a Magyar Nemzeti Bankba.
Bő évtizeden át volt Banai vendége az egészségügyi menedzsment konferenciáknak, és szakértelmét soha senki nem kérdőjelezte meg. Lehet, hogy nem tette boldoggá a hallgatóságát, de az soha nem merült fel, hogy nem tudja, mit beszél. Azt is érdemes megjegyezni, hogy bő évtizedig a Költségvetési Tanács elnöke Kovács Árpád volt, aki korábban Számvevőszéki vezetőként sokat foglalkozott az egészségüggyel. Minden EGVE Kongresszuson jelen volt, lehetett kérdezni és szakszerű válaszokat adott.
Ők ketten kétszeres garancia voltak arra, hogy az egészségügyi költségvetés meglehetősen bonyolult rendszerét bemutassák. Most ugyanis a költségvetés egyes fejezetei és sorai között súlyponteltolódással jelentek meg egészségügyi célú bevételek és kiadások változásai. Ilyenkor el kellene magyarázni a „laikus testvéreknek”, hogy ebből mi következik.
Csak csendesen jegyzem meg, hogy az ilyen sorok közötti átrendezés hatással van az allokációra, azaz a felhasználható összeg nem ott és nem úgy jelenik meg, mint korábban. Ezt azért el kellene magyarázni a boldogtalan felhasználóknak.
Van, aki ezt egészségügyi reformnak nevezi, és csodálkozik azon, mekkora feszültséget okoz. Azt is világosan látni kell, hogy egy dolog a költségvetés, és egy másik dolog annak felhasználása az intézményrendszer szolgáltatásain keresztül. Ha a pénzügyi szűkösség működési zavarokkal, létszámhiánnyal kombinálódik, akkor súlyos teljesítményhiány, azaz hosszabbodó várólisták jelentkeznek. Az újabb szabályok szerint, ahol hosszú a várólista, onnan el lehet menni olyan intézménybe, másik országészbe, ahol rövidebb. De ez felveti a közlekedés kérdéseit, és a családtól való távolság növekedését. Van, akinek ez számít, van, akinek nem. Gyermekek, idős emberek ellátásánál fokozottan figyelni kell az emberiességi és szociális szempontokra.
Egyedi betegellátás-szervezés
A XXI. században már egy ilyen kicsi ország egészségügyi rendszerét sem lehet eredményesen, távolról, közlönyökben megjelenő szabályokkal üzemeltetni. Mert meg kell különböztetni az irányítás (hozzárendelve a tervezés kötelezettségét), az igazgatás és a betegellátás szervezésének és megvalósításának a feladatait. De, hogy ne legyen se könnyű, se egyszerű, ezt a három dolgot folyamatosan össze kell hangolni. Ha ezt jól végezzük, akkor kialakulnak automatizmusok, helyére kerülnek az információk és megnyugszanak mind a betegek, mind a hozzátartozók.
Valamit szándékosan kifelejtettem. Vajon, kedves Olvasóim gondoltak e rá, amikor idáig jutottak? Bizony, bizony: a kommunikáció az a „varázslás”, ami ezt a sokféle dolgot működővé teszi és adaptálja a sokféle beteghez és a hozzátartozókhoz. Ez része az orvosi munkának, de bőven jut szerep az ápoló és egyéb szakembereknek is.
Ceterum censeo
Ha nem jön közbe semmilyen politikai vagy természeti katasztrófa, az egészségügy forrásai néhány százalékkal jövőre is bővülni fognak. Hogy ez mire lesz elég, az a válasz még a kérdések birodalmában bújócskázik. Sok fog múlni azon, hogy a szomszédos jómódú országok orvos- és ápolóhiánya hogyan alakul. De azon is, hogy javulnak-e itthon az élet és munkafeltételek.
A magyar egészségügy sokismeretlenes egyenlete folyamatos változásban van. A magyar lakosság érdeke egy kiszámítható, biztonságos, színvonalas egészségügy. Egyebek mellett ez is téma lesz a jövő évi választásokon. Hogy milyen az, amikor a lakosság protest szavazatai megbüntetnek egy kormányt, egyebek mellett az egészségügy bajai miatt, arról a most lemondott és a politikáról visszavonuló Gyurcsány Ferenc sokat mesélhetne. Én csak remélhetem, hogy a kései utódai tanultak a múlt kormányzati hibáiból és elégtelenségéből.
Mert nagyon sokan várjuk a magyar egészségügy felemelkedését…
A szerző korábbi írásai itt olvashatók