Profi, műhibákra szakosodott ügyvédek állnak szemben a felkészületlen intézményekkel.
Egyre nő a perek száma és egyre magasabb a kárigény nagysága az egészségügyi ellátókkal szemben indult eljárásokban, amelyekben ráadásul professzionálisan felkészült ügyvédek gyűrik maguk alá az amatőr, anyagilag kevésbé érdekelt intézményeket. Száz szónak is egy a vége: sürgősen változtatni kell a helyzeten, s most, az államosítás után nem látszik ördöngösen nehéz feladatnak – derült ki az „Orvosi műhiba – Kórházi felelősség" című jogi konferencián, amelyet az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ, valamint a Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet rendezett május 12-én.
Stréberség a minimumfeltételekkel
Becslések szerint évente 3-400 műhibaper zajlik, s a kárigény 4-5 milliárd forintra tehető a Magyar Közigazgatási és Szervezetfejlesztési Kutatóintézet Alapítvány kuratóriumának elnöke, Gál András Levente szerint. Bár csak hozzávetőleges adataik vannak (mert például a GYEMSZI 2012 után letett arról, hogy erre vonatkozó információkat gyűjtsön, de akkor még csak 1,7 milliárd forintról tudtak), az biztos, hogy a tendencia növekszik: egyre több a per, s perek számánál is nagyobb ütemben növekszik a kárigény. Kezd ugyanis kiépülni a professzionális, műhibákra szakosodott ügyvédi kör, amellyel szemben nehezen veszik fel a kesztyűt az intézmények.
A kuratóriumi elnök szerint a leggyakoribb gond a dokumentációs és tájékoztatási hiányosság, de a rendszer maga is segíti a perek generálását a túlzó, sokszor betarthatatlan minimumfeltételekkel – ezzel a felvetésével még az ítélethozói oldal is egyetértett. Ráadásul – mint Gál András rámutatott –, a minimumfeltételeknél „furcsa stréberség" mutatkozik: túlzott szigorúsággal állapítják meg azokat, míg az ellátás során nem tartják be. Az is jellemző, hogy hiba esetén kifelé zártság, míg befelé őszintétlenség mutatkozik. A kuratórium elnök megoldást az egységes központi minőségbiztosítás megteremtésében, a jogalkotás, -alkalmazás változásában és a megfelelő kommunikációban látja.
Műhiba nélkül is lehet pert veszteni
Nem egyszer megesik, hogy nem is történik műhiba az orvos részéről, ám a dokumentáció hiányos, így elmarasztaló ítélet születik, mutatott rá Rácz Jenő, a veszprémi kórház főigazgatója. Megerősítette Gál András tapasztalatait, mondván, hihetetlen profizmussal adják el magukat a műhibaperekre szakosodott ügyvédek, akik már a promóciós szövegeikben azt sulykolják, hogy a betegeknek jár a kártérítés, érdemes próbálkozniuk, hiszen van rá fedezet, sőt: állami garancia is van a kifizetéshez. „Felfokozott illúziók" élnek az ellátórendszerrel szemben – amiben nem csak a média, de a politika is ludas –, s ezek hozzájárulnak a műhibaperek sokasodásához.
Az intézmények bármikor beleeshetnek valamilyen hibába, hiszen nincs olyan kórház, amely tökéletesen megfelelne a minimumfeltételeknek. Már csak azért sem, mert az ötezer orvos és huszonhat ezer szakdolgozó hiányzik, s így például egyre nehezebb biztosítani a betegnek azt a jogát, miszerint pihent orvos gyógyítsa, pihent szakdolgozó ápolja. Nem minden intézménynek van felelősségbiztosítása – holott a finanszírozási szerződés feltétele –, s ha van is, nem megfelelő, sőt: nem valódi a biztosítás. Ma nem az a kérdés, hogy hány pert vesztett a szolgáltató, hanem az, hogy egyáltalán képesek lettek volna-e nem elveszíteni a pert – érzékeltette az uralkodó állapotokat. Úgy vélte, új alapokra kell helyezni a felelősségbiztosítást, aminek most kedvezőek a feltételei, hiszen szinte mindenki érdekelt a változtatásban, ráadásul állami tulajdonban vannak a kórházak, így a központosított kezelés lehetősége adott az ágazatban.
Kezdődik a mediátorképzés
Hiánypótló a kérdéskör megvitatása, fogalmazott köszöntőjében Beneda Attila helyettes államtitkár, aki megjegyezte: a gyógyításban benne van a hibázás lehetősége. Sajátos érdekellentét tapasztalható hibázás esetén a beteg és az orvos között: míg a beteg jellemzően szeretné, ha napvilágra kerülne, mi történt vele, addig az ellátórendszer és az orvos abban érdekelt, hogy a legtényszerűbben kerüljön a nyilvánosság elé az eset a saját felelősség minimalizálásával, fogalmazott némi eufemizmussal. Jelezte, sokat várnak attól, hogy az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) idén megkapta a minőségügy felügyeletét a GYEMSZI-től –, hiszen a betegjogokkal szorosan összekapcsolódik a minőség.
A mediáció lehetőségének megteremtése fontos állomás az OBDK tevékenységében: előszűrik a panaszokat annak érdekében, hogy csak az olyan ügyek kerüljenek bíróság elé, amelyekben nincs remény a közös megegyezésre, mondta Novák Krisztina, az OBDK főigazgatója, hozzátéve: hamarosan indul a mediátorok képzésre, ők segíthetik a későbbiekben az alternatív vitarendezést. Tapasztalataik szerint sokszor egy bocsánatkérés, megfelelő kommunikáció elejét vehetné a pereknek. Azt is elmondta, hogy idén 10-11 olyan szakmai irányelv kialakítása várható, amely a minőségügyi szakfőorvosok munkáját meghatározza. Jelenleg 14 állandó, 23 eseti megbízással dolgozó orvosuk van.
Sérelemdíj - egyelőre nincs tapasztalat
A nem vagyoni kártérítés helyébe lépő sérelemdíj az új Ptk.-ban jelent meg 2013-ban. Egyelőre nem született jogerős ítélet, s nincs is joggyakorlat benne – mutatott rá Szűcs Andrea ügyvéd. A bizonyítás a károsult számára kedvezőbb, mint korábban volt, mert ha bizonyítani tudja, hogy személyiségi jogában megsértették, akkor már nem kell azt is bizonyítania, hogy ezen túl további sérelem érte. A nyíregyházi kórház ügyvédjeként tapasztalatai szerint a kezelés, diagnosztika, illetve a tájékoztatás hiányosságai miatt születnek műhibaperek.
A hiba feltárásában érdekeltté kell tenni a dolgozókat Ónodi-Szűcs Zoltán, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója szerint, aki a kommunikációs tevékenységet menedzsmenti feladatnak tartja. Egyelőre „nullverziós történet" a NEKED, vagyis a nemkívánatos események dokumentációjának rendszere, amit vitára érdemesnek tart a főigazgató. Ha a szakma életképesnek tartja és elfogadja, akkor viszont szigorúan be fogják tartatni az intézményekkel, tette hozzá. Az ajánlás részletesen szabályozza kinek, mi a feladata nemkívánatos esemény történésekor kezdve a dokumentálástól a kommunikációig.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!