A gyógyítást kell segíteni

Az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége (OSZ) elnöksége a leköszönt dr. Tóth Zoltán főtitkár utódjául június 11-től Rásky Lászlót nevezte ki. Az új főtitkár az elmúlt tíz évben érdekképviseleti területen dolgozott, ebből az elmúlt fél évtizedben titkárságvezető volt a szövetségnél. Rásky Lászlóval a Kórház szaklap október-novemberi számában a 30. oldalon jelent meg interjú.

– Milyen szervezetet vett át az elődjétől?
– Szerénytelenség nélkül mondom, hogy az Orvostechnikai Szövetség a magyar egészségügy, az orvostechnikai ipar ismert és elismert érdekképviseleti szereplője. Az idén másfél évtizedes szervezet különösen az elmúlt öt évben tett sokat az iparági szereplők összefogásáért, a véleményük, az érdekeik képviseletéért. A szövetségben összpontosuló szakmai tudásra építve olyan javaslatokat tudunk kidolgozni, amelyek nemcsak a tagvállalatok, hanem a betegek, sőt a hazai egészségügy egészének érdekeit is figyelembe veszik és szolgálják.

– Milyen a viszonyuk az egészségügyi kormányzattal, pontosabban az államigazgatással, annak képviselőivel?
– Az egészségügyi államtitkársággal és az egészségügyi igazgatási intézményekkel partneri a munkakapcsolatunk. Az természetes, hogy vannak szakmai vitáink, de a viszonylag szűk lehetőségek között általában minden szereplő a problémák megoldását keresi. Az együttműködés további fejlődését várjuk attól a stratégiai partnerségi megállapodástól, aminek megkötésére az év első felében az államtitkárság szándéknyilatkozatot tett, és amire mi pozitív választ adtunk.

– Az idei első féléves kórházi adósságállomány adatokból kiderült, hogy ezen a téren a tartozások összege alacsonyabb, mint 2011 júniusában volt. A számok tükrében summázható, hogy az adóssághelyzet javul az egészségügyben?
– Először is úgy gondolom, nem szerencsés, hogy a minisztérium az adatokat automatikusan, negyedévenként nem teszi közzé. Ez alkalommal például képviselői kérdésre adott válasz formájában hozták nyilvánosságra az első féléves adatokat. Másrészt önmagukban nem mutatnak pontos helyzetet, hiszen az átütemezett adósságok a nyilvántartásokban a lejártak között nem jelennek meg. De ami sokkal fontosabb: sajnos a cégeink éppen ellentétes folyamatokat tapasztalnak, mint a hivatalos jelentések, mert a kintlévőségeik nőnek. Ráadásul még mindig vannak 2011-ből származó kifizetetlen számláik, és egyes intézményeknél az átlagos fizetési idő már meghaladja a 180 napot.

– Milyen okok állnak a kórházak adósságának növekedése mögött?
– Az alap az egészségügy alulfinanszírozottsága, ami a TVK-ban fejeződik ki. A közelmúltban több intézmény finanszírozása nominálértékben is csökkent, miközben augusztusban az ágazatban bérkiegészítés történt. Ráadásul az energia- és a távközlési szolgáltatások központosított beszerzése miatti átállás során a szerződéstől eleső korábbi szolgáltatók tartozásait ki kell fizetni. Ezért, ahogyan az egyik tagvállalati vezetőnk fogalmazott: „most mindenki rezsiszámlát fizet". Csakhogy így az orvostechnikai beszállítók ismét a fizetési sor végére kerülnek.

– Mire számítanak az adóssághelyzet alakulásában?
– Úgy kalkulálunk, hogy az év végére a cégeinkkel szemben fennálló kórházi adósságok a tavalyinál is nagyobb mértékűre nőhetnek. Éppen ezért a 2011 utolsó időszakában született, felelős kormányzati intézkedésekhez hasonlóan a kórházaknak a szállítói tartozásaik kiegyenlítésére pluszforrásokat kell adni. De csak az lehetne az adósságcsapda újratermelődése ellen megoldás, ha bevezetnék az orvostechnikai eszközöknél az általunk 2012 januárjában készített részletes szakmai javaslatban kidolgozott és javasolt úgynevezett nettó finanszírozást. Ennek az a lényege, hogy az igazoltan leszállított áruk és elvégzett szolgáltatások értékét a cégek adókötelezettségével központilag vezessék össze.

– Az önök cégeinek is kulcskérdés a közbeszerzések szabályozása, amire vonatkozóan évek óta szakmai javaslataikkal bombázzák a jogalkotókat. Mi az, amit ezen a területen sikerült elérniük és mi az, amit nem?
– Valóban, az elmúlt években nemcsak koncepcionális, hanem konkrét normaszöveg-javaslatokat is benyújtottunk a jogalkotónak. Már csak azért is rákényszerültünk erre, mert sokáig nem létezett az orvostechnikai eszközök közbeszerzésének szabályait tartalmazó rendelet. Ezért is ért bennünket hideg zuhanyként az év elején a tárgykörre vonatkozó, rendkívüli módon előkészítetlen szabályozási javaslat, aminek véleményezésére 16 órát kaptunk. Noha, a részben tiltakozásunk következtében véglegesített változat az eredeti tervezet sok hibáját már nem tartalmazta, a jogszabályok továbbra is hiányosak. Hogy csak egyetlen példát említsek, a konszignációs raktárakat nem szabályozták. A szövetségünk pedig természetesen további módosításokat is javasol majd.

- A GYEMSZI a központosított közbeszerzéseket készíti elő. Önök szerint ezzel valójában mekkora összeg takarítható meg?
– Az orvostechnikai eszközök esetében a megtakarítási lehetőség csekély, pontosabban csak az eszközök minőségének rovására lehetne spórolni. A hazai árszínvonal ugyanis már most is az európai szint alsó negyedében-ötödében van. De folytatva, a korábban központilag beszerzett termékkörök közbeszerzési eljárásai sem voltak hibátlanok. Az új, központosított közbeszerzéseket gondosan kell előkészíteni. Nem utolsósorban azért, mert a rendeletben szereplő termékkörökre sincs részletes minőségi és technológiai követelményrendszer, ami a termékek összehasonlíthatóságának is gátja. Az így beszerzendő termékek körének bővítését sem tartjuk szükségesnek, illetve szakmailag megalapozottnak, mert rendkívül sokfélék a kórházakban használt eszközök, berendezések és rendszerek.

A teljes interjú a Weborvos Pro portálon is olvasható.