A gyógyszer ára nem egyenlő a gyártás költségével

Tanulmány készült a hazánkban alkalmazott generikus piaci ösztönzőkről az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és a WHO Európai Regionális Irodája megállapodása alapján. A Németh Gergely, Szigeti Szabolcs és Pusztai Zsófia által jegyzett kötetet tegnap mutatták be a Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Menedzserképző Központjában.

Mint köszöntőjében dr. Gaál Péter, az SE Egészségügyi Közszolgálati Kar dékánja elmondta, a tanulmány 2011-ig vizsgálja a generikus gyógyszerpiac hazai alakulását. Hangsúlyozta: ahogy az orvoslásban teret nyert a bizonyítékokon alapuló gyógyítás, ugyanígy igény van erre az egészségpolitikai programalkotásban is. Ehhez a bizonyítékokat a szakértői elemzések, tanulmányok tudják szolgáltatni. Azt is hozzátette, hogy a bizonyítékokon alapuló programalkotás nem helyettesíti az egészségpolitikai döntéseket, csak alapokat adhat a racionális döntések megszületéséhez. A WHO és az Emmi közös tanulmánya ebben a szellemben fogalmazta meg konklúzióit és ajánlásait, tette hozzá dr. Pusztai Zsófiával, a WHO Magyarországi Irodájának irodavezetőjével egyetértésben.

Két fontosabb megállapításból és egy ajánlásból indultak ki, amelyet egy korábbi, 2009-es tanulmányban már közöltek a szerzők, fogalmazott Szigeti Szabolcs, a WHO Magyarországi Irodájának munkatársa. Az egyik szerint egyes termékeknél a piaci ár lényegesen magasabb volt más európai országokéhoz képest, amire az OEP árfigyelése során derült fény. A másik szerint az 1990-es évek eleje és 2009 között létrejött támogatási rendszer (a referenciaárazásban) nem tartalmazott olyan ösztönzőket, amelyek az alacsony árú termékek számára piaci előnyöket biztosítottak volna a magasabb árú termékek rovására. Ebből adódott is a szerzők ajánlása: szükséges ösztönzőket teremteni a piaci verseny megindulásához.

Kevésbé vehették figyelembe az iparpolitika szempontjait – avatott be a műhelymunkába - feladatuk ugyanis olyan helyzetértékelés volt, amely a generikus támogatási eszköztár teljes spektrumát bemutatja, és ezzel párhuzamosan meg kellett fogalmazniuk a legfontosabb cselekvési pontokat, de nem volt feladatuk, hogy részletes akciótervet készítsenek. A tanulmány hangsúlyosan egészségfinanszírozási szempontból készült, tette hozzá.

Németh Gergely, az OEP Ártámogatási Főosztályának munkatársa, a kötet vezető szerkesztője többek között elmondta, nem pusztán a gyártás költsége jelenti a gyógyszerárat, hanem bele kell érteni a „normál" profitot is. A termék árát növeli továbbá az orvoslátogatói díj, vagy például növelni fogja az ezután bevezetendő egyedi gyógyszerazonosítás költsége is – ezeket a tételeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Nem mindenre gyógyszer a generikus szabályozás, fogalmazott dr. Hankó Balázs, az SE Gyógyszerésztudományi Kar igazgatóhelyettese, de az tény, hogy jelentős megtakarítást hozott a gyógyszerkasszának, miközben biztonságos és folyamatos maradt a gyógyszerellátás. Hozzátette, ehhez az is kellett, hogy a gyógyszergyártók és a kormányzati szereplők között interakciós együttműködés alakuljon ki.